Kimondatlan Vágyak ©

II./ Előhang.

A második évad ( kötet ) címe : Szabadság.
Emerek, megálmodtam, ihletet kaptam, tizenhét nappal eőbb itt a második évad, első fejezete.
Köszönetnyílvánításra még számítsatok, puszi. Szeretem az olvasóim.

Előhang.                                                               DEAN


   Nos, itt volnánk. Négyen a Világ ellen. Miakérésére Seattle lett a kiválasztott város. Elég zűrös voltaz idekeveredésünk. Lottie-t és Tony-t támogatták a szüleik.Illetve mindkettejüket az anyjuk. Apjuk idézőjelesen egyikneksincs. Így tehát nekik valamivel könnyebb dolguk volt. Miának ésnekem már kevésbé. Nekünk mindent titokban kellettelintéznünk...
   Szóval nekem elég sok megtakarított pénzemvolt, Miának még két hónapig nem igen van pénze, de amintbetölti a tizennyolcat megnyílik a bankszámlája amin elég szépösszeg van. A nagymamája nyitotta neki a számlát mikor még élt,és folyamatosan gyűjtötte rá Miának a pénzt, de az amíg be nemtölti a tizennyolcadik életévét Mia, le van zárolva. Mondjuk ezegy jó ötlet, legalább addig nem nyúlhatott hozzá. Ha magambólindulok ki biztosan elköltöttem volna amikor lehetőségem nyíltvolna rá.
   Ideiglenesen Tony unokatestvérénél szállunk megegy hatalmas házban... Vagy inkább palotában. Seattle egyikgazdagnegyedében lakunk most. Michael rendes srácnak tűnik, bár amaga módján van benne valami sötétség, ezért jobb veleóvatosnak lenni. Mindenesetre Miát próbálom távoltartani tőle,már amennyire lehet persze, csak ezt így kissé nehéz hogy egyházban élünk vele. Mindenkinek van külön szobája, kivéve nekemés Miának, mi természetesen egy szobában vagyunk.
   Mindentmeg kellett otthon még terveznünk, telefonszámot váltottunk,össze kellett úgy pakolnunk hogy az ősök ne vegyék észre. Azutolsó napon már mindent szem előtt hagytunk, direkt. Úgy voltunkvele nem tehetjük ezt meg azokkal az emberekkel akik felneveltekminket hogy minden szó nélkül itt hagyjuk Őket. Szóval induláselőtt leültettük őket a nappaliba, mi pedig állva maradtunk.Rákulcsoltam a kezem Miáéra, mire az apja valami elképesztőarcot vágott, anyámat szerintem a szívinfarktus kerülgette... Nemértem miért kellett így kiakadniuk. Talán ők sosem voltakszerelmesek? Mindegy is, miután ezt szó nélkül "közöltük"velük, kijelentettük hogy elköltözünk. Mia apja azonnalszámonkért minket, mire barátnőm leintette. Elfogadták. Mármintnem teljesen, de mi úgy vettük. Anyám sírt, Mia apja ordibált,mi pedig Badyval együtt beültünk a kocsiba és elhajtottunk. Tonyés Lottie külön autóval jöttek. Ők már pár nappal eőbb ottvoltak Michaelnél. Szerencsére hamar odataláltunk mi is. Bár aztnem tudom hogy Michaelnek miből vot erre a hatalmas házra pénze,meg még azokra a felszerelésekre amik benne vannak. Na mindegy.
   Immáron egy hete hogy itt vagyunk. Anyám minden egyes nap ír aközösségi oldalakon üzenetet, de már azon vagyok hogymindenhonnan letiltom. Miát az apja keresi, de próbál nemfoglalkozni vele. Bady nagyszerűen érzi magát ebben a hatalmaskertben, a kedvence a hatalmas medence ami a hátsó kertben van,persze Michael szerencsétlenségére, neki már kevésbé tetszikhogy a kutya folyton abban úszkál. Anyámék nem tudják hogy holvagyunk, igazából Tony és Lottie anyja sem tudja, nem akartunkkockáztatni hogy elszólják magukat. Bár megegyeztünk hogy nemárulnak el, és azt mondják a szüleinknek ha netán kérdezik hogyaz Ő gyerekeik szimplán egy bentlakásos iskolába mentek át. Miis átiratkoztunk. Igaz nem volt olyan egyszerű mint mi azt hittük,de egy- két hamis levél az iskolának és minden simán ment. Olyaniskolába iratkoztunk ami előrehozott érettségit ad. Valójábancsak fél évet nyerünk vele, mert a tizenkettedik félévébentudjuk letenni az érettségit. Utána van több mint fél évünkamikor fel tudunk állni, munkát kereshetünk és építgethetjük a– még el nem kezdődött – karrierünket. Utána pedig együttmennék egyetemre. Még nem néztük ki melyikre, de erre még vanegy csöppnyi időnk. Az új iskolánkba holnap fogunk menni először.Nagyon kíváncsi vagyok már, de izgalmamat nem mutatom. Én ilyenvagyok. Mia is izgul, na meg Lottie, Te jó ég! Milyen patáliáttud csapni már csak azért hogy kedvelni fogják e az új osztálybanvagy nem. Sajnos csak holnap derül ki hogy egy osztályba jutunk evagy nem. Oltári nagy szerencse lenne ha együtt tudnánk lenni, deerre nem látok nagy esélyt. Négy embert betenni egy osztályba...