Kimondatlan Vágyak ©

4. Fejezet.

- Mondjad, mit akarsz? - Szóltam bele dühösen a telefonba, és átmentem Lottie szobájába, nehogy felébresszem.

- Hol a fészkes fenében vagy? - Hangzott el Dean morgós hangja a vonal másik végéből.Na nehogy már neki álljon feljebb. Na majd most én kiosztom. Mit képzel ez magáról?!

- Rohadtul semmi közöd sincs hozzá, tönkretetted anyáddal az élen az életemet. Most boldogok vagytok?- Dühöngtem a telefonba. Alsó ajkam kénytelen voltam beharapni, nehogy elfogjon a sírás. Ismét...

- Mia, nyugodj le... Gyere haza anyám és apád elmentek a rendőrségre, én meg megkaptam azt hogy várjalak Téged nálatok, hátha hazaérsz. - Kedvesebben szólt hozzám. De ezzel nem tud meghatni. 

- Bele ne halj ebbe a fontos feladatba. 72 óránál előbb úgysem állnak neki keresni engem, addigra meg nem leszek itt, ahol most. - Mondtam gúnyosan.

- Igazad van. Felesleges is volt elmenniük ha én úgyis előbb megtalállak! - Mondta felvágósan.

- Na arra kíváncsi leszek. Sok sikert! - Éppen le akartam tenni, mikor mondott olyat ami felkeltette érdeklődésemet

- Bady-ról van szó. Ne tedd le hallod! - Ordította.

- Mi van Badyval? - Emeltem vissza fülemhez a telefont. Talán most valami olyannal áll elő hogy el kéne altatni? Esetleg kitenni az út szélén?

- Maradhat, de az udvaron kell lennie, apád és anyám így beszélték meg. Megfelel? - Nem!

- Bady előbb volt mint Te meg az anyád. Nekem jobban tetszene az a felállás hogy Bady marad bent ahogy eddig volt, Ti meg laktok a kertben! A kutyaházat is megkaphatjátok. - Vihogtam.

- Na most fejezd be a bunkózást! Szedelőzködj érted megyek! - Azzal letette.

Ja. Jön értem mi? Azt se tudja hol vagyok. Vagy kiderítette? De honnan? Talán követett? Lottie sosem köpne be. Fel kell ébresztenem őt.

- Lottie ébredj! - Ráztam meg vállát.

- Aj mi az?- Ásított.

- Azt hiszem Dean jön értem... - Sütöttem le szemeim. Komolyan elgondolkoztam azon hogy megtalál- e, de valahol mélyen tudom hogy bármire képes.

- Itt is hagysz? - Szomorkodott.

- Ezek szerint...De honnan tudhatta meg hogy itt vagyok? - Vakargattam meg fejem búbját.

- Ez jó kérdés, tudod hogy én nem köpnélek be. - Simította meg vállam.

- Persze tudom. - Öleltem át.

Az ölelkezés volt a végszó,ugyanis kopogtak.

- Azt hiszem értem jött a halál. - Nevettem Lottieval.

- Ne butáskodj! - Bökött meg.

Kihoztam Lottie szobájából a bőröndöt,  Badyt pórázon fogtam és elindultam az ajtó felé. Lottie előreszaladt hogy kinyissa azt. Mikor nyitódott az ajtó az a csodás, egetrengető látvány fogadott. Úgy utálom de mégis annyira helyes. De nem hozzám való. Gyűlölöm az emberi érzéseket. Miért van az majdnem száz százalékban hogy az ember nem kaphatja meg azt akit akar? Néha csak úgy összepakolnék, és elköltöznék egy lakatlan szigetre teljesen egyedül. Ott mégis milyen hasonló eset történhetne meg velem? Beleszeretek egy majomba? 

- Sziasztok csajok. Látod mondtam hogy idejövök, és megtalállak! - Dean vállon veregette saját magát, és kicsit sem rejtette el mennyire elszállt magától.

- De kis vicces vagy... - Húztam el számat.

Elköszöntünk Lottie-tól. Majd elindultunk a házunk felé. Dean megpaskolta út közben párszor Bady-t, és dícsérte hogy milyen szép kutya. Ennek feltűnően örültem. Szerintem meg fogják egymást kedvelni. Ha meg nem akkor is muszáj lesz együtt élniük. Sajnos.
Megérkeztünk. Dean felhívta Amandát hogy előkerültem. Kíváncsi leszek mit fogok kapni ha hazaérnek.

- Későre jár hugi! - Lépett elém Dean, mikor fel akartam menni a szobámba. 

- Soha nem leszek a húgod! Hol fogsz Te aludni ha idejöttök? - Néztem rá szúrós tekintettel.

- A padlás át lesz alakítva szobának. - Mosolygott pimaszul. - Miért? Máris át akarsz jönni hozzám? 

- Mi? Nem! Az nagyobb mint az én szobám, nem leszek egy szinten az anyáddal! - Tettem csípőre kezeim.perverz megjegyzésén önkéntelenül is elmosolyodtam. 

- Akkor menj Te oda. Nekem mindegy... - Forgatta szemeit.

- Na, én is így gondoltam!  - Azzal sarkon fordultam és ott akartam hagyni, de kezem után nyúlt.

- Mi a faszt...- És már az ölébe is  perdített, a szavaim pedig alábbhagytak.

A szívem a torkomban dobogott, sosem voltam még ilyen szituációban. Leheletét homlokomon éreztem. Megfagyott a levegő körülöttünk. Nem szólt egy szót sem. Én sem tudtam mit mondani. Arcvonásait fürkésztem,de csak mosolygott.

- Megnémultál? - Nézett le rám azokkal a gyönyörű szemeivel.

- Ne-em, engedj el! - Azzal kirángattam magam tartásából.

Sietősre vettem a tempóm, és felkocogtam. Éreztem hogy arcomon kiül a pír, nem fordulhatok hátra mert akkor észreveszi.

- Hé cica úgy láttam tetszett! - Kiáltott utánam. A pofátlan...

- Álmodik a nyomor! - Kiabáltam vissza.

Lassan kezdtem épp álomba merülni mikor ajtónyitódást hallottam. Minden bizonnyal apámék jöttek meg.

Azt nem hallom miről társalognak, csak hogy Dean-t vonják kérdőre. Nem is izgat. Inkább alszok. Holnap jól kell kinéznem a szobafogsághoz, a szidalmazáshoz, és a kioktatáshoz.

Szeretem az olvasóim!
Ne felejtsetek el csillagozni, és kommentelni.

To be continued!

Puszi Barbara