Kimondatlan Vágyak ©

17. Fejezet. "Rossz amit csinálok?"

+18 - as rész következik.

- Mia! - szólt utánam Dean - elvileg sikerült valamit intézni apádnak.

Talán ennyire elmerengtem a saját elmémben? Hogy még figyelni is elfelejtettem arra mi folyik a közvetlen környezetemben? Mostanában alapból nem valami stabil az idegállapotom, de a Deannel való kapcsolatom is rátett egy lapáttal. Ez a hely pedig egyszerűen csodálatos. Életemben nem láttam még ilyen szépet, mindenhol nyüzsögnek az emberek, tengerpart, ami csodás, pálmafák, turisták stb.. Minden itt van ami kell ahhoz hogy az ember jól érezze magát.

- igen? - felhúztam szemöldököm, és kíváncsian néztem Deant.

- gyere oda, el akarja mondani. - felpattantam a hatalmas bőr kanapéról, és követtem Deant a recepciós pulthoz.

- Mia, van egy kis baj - kezdte apu savanykás mosollyal az arcán - mivel valamiért nincs a rendszerben a foglalásunk, és senki nem tudja mi történt, ezért csak azt tudtuk intézni hogy két külön két személyes lakosztályt kapunk. Az utolsó kettőt, mert teltház van, és ezt is kizárólag azért kapjuk mert emlékezett rám a recepciós akivel a foglalást intéztem, így segített lakosztályt adni nekünk.

- igen ? Ezzel most mi a baj? - tettem fel a kérdést amit apu monológjának a felénél mar fel akartam.

- hogy te és Dean együtt lesztek egy szobában. Mi pedig Amandával szintén ketten. - jelentette be, engem pedig mintha lefagyasztottak volna! Egyszerre akartam sikítani, futni, menekülni, és visongni megveszni, és őrültnek lenni. Igazából nem tudtam mit mondhatnék erre, így nyeltem egy elég nagyot, és feltűnőt, majd lassan higgadtan bólintottam.

- na hugica, nem örülsz ennek a nagyszerű hírnek ? - karolt át fél kézzel Dean, és a szemembe nézett. Mit mondhatnék erre ? Örülök, persze, de hát na, neki ez nem kellemetlen, de nekem nagyon.

- ja, de - erőltettem magamra egy fél mosolyt.

Felmentünk a legfelső szintre, és amikor kiszálltunk a liftből, Amandáék balra indultak el, köszönésképp csak intettek nekünk. Tanácstalanul álltunk a vörös szőnyeges folyosó közepén, közben a szoba (szobánk) kulcsát szorongattam a kezembe.

- ez itt az 1877 - es. Nekünk az 1924-es kell. Erre menjünk - mutattam jobbra, és kezemben a táskáimmal elindultam, de gyorsan vissza is fordultam mert ott hagytam a lift mellett a gurulós bőröndöm. Dean figyelmesen követett szemével, majd mikor, mondtam hogy oké,már mehetünk akkor utánam indult. Nemsokára megtaláltuk a szobánkat, és félve fordítottam el a zárban a kulcsot, nem tudtam mire számíthatok,milyen lesz a szoba, és hány ágy van.

Mikor kinyitottam nem nagyon mertem körülnézni, gyorsan behúztam a táskám,letettem rá a kézit, és körülnéztem.
Ahogy az ajtón bejövünk rögtön ott a nappali, csodálatos világos bézs színű szőnyeg ami olyan mintha szőrös lenne, leguggoltam hogy végigsimítsam rajta a tenyerem, és mintha egy puha kis plüsst simogatnék olyan érzés volt. Ott volt egy fehér dohányzóasztal, két fehér kanapé ami valószínüleg bőr.
Amerikai konyha van,hatalmas pulttal, ami nagyon tetszik, szerintem márványból van. Óriási plazmatévé a konyha mellett. Ahogy a bejárati ajtótól jobbra megyünk tovább ott van a fürdőszoba,ahol van kád is és kabin is. Külön kis helységben van a WC. A bejárati ajtótól balra pedig egy szoba. Oda benyitottam, és egy hatalmas francia ágy volt előttem. Na igen, ettől tartottam. Hogy olyan ágy lesz amin ketten kell hogy aludjunk. De nem fogok Dean-el együtt aludni az biztos. Majd alszik a kanapén,vagy én. Ahh pedig ez a szoba olyan szép.

- Dean, nem tudom hogy tudod e, de csak egy ágy van, és az is francia!- lépten ki a hálóból, mire Dean megfordult.

- és te észrevetted hogy itt a hűtő mellett van egy vödör ami tele van jégkockákkal, és egy pezsgővel. - mosolygott pimaszul