Kimondatlan Vágyak ©

23. Fejezet."Rám koncentrálj"

#Mia#

- Mia! Kelj már fel! Mi van veled? Úr Isten.... - makogta kétségbeesetten a fülembe Dean. Nem aludtam, nem volt csukva a szemem, nem álmodtam.
Bágyadtan megemeltem fejem és Dean- re néztem.

- Na végre! Mi a fasz történt? - szorított magához. Most az egyszer azt éreztem hogy talán kicsit fontos vagyok neki. De el is illant a gondolat, amikor eszembe jutott mit művelt a fürdőn,hogy beszívott, hogy otthagyott a parton.

- Semmi. Különös. Nem. Történt - suttogtam a szavakat lassan és higgadtan.

- Mia! - rondított rám gorombán Dean - kérlek - váltott át simogató hangnembe.

- Tudni akarod ki volt? - motyogtam halkan.

- Igen, hát persze! - vágta rá, és lágyan simogatni kezdte jobb alkarom.

- Az anyám volt. - Mondtam lehajtott fejjel, azt hiszem amit most érzek az egyszerre szégyen, és fájdalom, egy kis dühvel fűszerezve.

- Az igazi anyád? - nézett rám kikerekedett szemekkel, mire kimérten bólogattam.

- És mit akart? - kérdezte.

- Ne-nem tudom - mondtam bátortalanul. Annyira zavaros minden.

- Emiatt kerültél ilyen sokkos állapotba? - nézett bele könnyektől csillogó szemeimbe.

- Nem tudom ... Miért 14 év után jutok eszébe? Miért pont akkor hív mikor amúgy is romokban az életem?! Miért keres egyáltalán? Elhagyott... Apát is és engem is... Sőt, honnan tudja a telefonszámom? Valószínüleg semmit sem tud rólam, szóval honnan deríthette ki? - fakadtam ki, Dean pedig próbált szorosan magához húzni, de én csak kapálóztam és vagdalóztam mint egy kezelésre szoruló elmebeteg.

- Shhh... Nyugodj meg, mindent kiderítünk, és tudod hogy bármit megszüntethetsz köztetek - mosolygott bíztatóan rám, mire egy halványat mosolyogtam én is.

- Vissza akarom hívni!- mondtam  dühtől vezérelve. Visszahívni, és jól megmondani neki a magamét. Mégis milyen anya az ilyen?

- Minek? Nézd... - tartotta felém szétesett telefonom - Ha akarod hívd, de nem hinném hogy ez a legmegfelelőbb pillanat.

- Igazad van. - horgasztottam le fejem.

Elvettem Dean kezéből a telefon darabjait, majd összerakosgattam.

- Mia, mihez van kedved most? - kérdezte

- Most? Egy jó hűsítő fürdővízhez, hogy a felforrt agyvizemet enyhítsem - mondtam, és eszembe jutott a múltkori friss emlékem miközben kényeztettem magam.

- Megengedem neked a vizet - vonult be a fürdőbe Dean. Bárcsak mindig ilyen kedves lenne.

Bementem a szobába hogy levetkőzzek majd belebújtam a köntösbe. Fogtam a telefonom és elindultam a fürdő felé, Dean a kanapén nyomkodta a telefonját mikor rám pillantott és tátott szájjal, kigübbedt szemekkel nézett.

- Mi az? - kérdeztem kínosan.

- Mia... A köntöst elfelejtetted összekötni - mosolygott pimaszul.

- Azt a rohadt... - nyúltam a kötőkért és gyorsan összefogtam magamon a lenge anyagot.

- Szexy - kacsintott Dean majd mellém lépett, kinyújtotta felém a karját és bevezetett a fürdőbe

- Ha elengednéd néha magad, még élvezhetnéd is - susogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Hagyd abba. - motyogtam erőtlenül miközben Dean lassan kezdte lehámozni a vállamról a köntöst.