Kimondatlan Vágyak ©

2. Fejezet.

15:34

Apu rendelt mindnyájunknak ételt. Amanda az én példámat követve rántott sajtot rendelt, vegyes körettel, és tartármártással. Dean pizzát kért, valami érdekes nevűt, meg se tudtam jegyezni. Apu pedig cigánypecsenyét rízzsel és hasábburgonyával.

- Na és Mia, mi a véleményed a viszonyunkról? - Mosolygott rám Amanda, majd apa felkarjára bökött.

- Hazudjak, vagy az igazat mondjam? - húztam fel szemöldököm és hangnemem flegmára váltott. Nem tudom,hogy várhatják el tőlem,hogy kedvesen mosolyogjak,és helyeseljek mindenre. Sajnos egyáltalán nem tudok örülni a viszonyuknak. Úgy érzem, mintha ezzel apa elárulná anyát, holott Ő árult el minket.

- Nyilván az igazat. - Amanda mosolya amolyan tenyérbemászó volt, szép,helyes, de tipikusan olyan aki mindenért nyal,és nem tisztességes.

- Nem lelkesedek igazán. - Vontam meg vállam,apám pedig dühösen méregetett. Mire egy morcos nézést kapott Tőlem,majd visszavezette tekintetét a pecsenyéjére.

- Gondoltam. - Zárta rövidre,legalábbis azt hittem, aztán folytatta. - Tudod Mia én nem akarok az új anyukád lenni, csak szeretném ha el tudnád fogadni két felnőtt ember döntését - apa ráemelte barátnőjére tekintetét,és úgy bámulta mint egy hős szerelmes tinédzser. Ettől a látványtól kissé megakadt a torkomon a sültkrumpli és gyorsan a coca colámért nyúltam. - Szeretjük egymást, nem szeretnék a gonosz mostohaanyád lenni, ugye meg tudunk így lenni egymás mellett? - Kérdezte, mire csak bólintottam. Annyira átlátszó ez a nő.

Eszegettünk, szépem csendben, Dean nagyon csúnyán nézett rám amiért flegma voltam az anyjával, de kit érdekel? Nem fogok jópofizni. Nagy dübörgés hallatszott a lépcső felől, és Bady tűnt fel a színen. Amanda azonnal felpattant és meglökte az asztalt is, ezáltal rámömlött a colám. Dean felkapta a széket és szeretett kiskutyám felé tartotta.

- Mi a frászt csinálsz Te hülye gyerek?! - Léptem Dean elé, és kikaptam kezéből a széket.

- Bady lábhoz! - Odaült kötelességtudóan bal lábam mellé.

- Maga nem százas! Rám borult az egész pohár cola! Szeretne itt maradni mosni? - Visítottam Amandára, mire Bady ülésből felállt és rámordult az említett személyre. Azt mondják az állatok megérzik kik a rossz emberek. Amanda szerinte is az. Jó fiú!

- Nem akartam! - Mordult vissza gorombán apa ágyasa.

- Mia fejezd be! Menj a szobádba és vidd a kutyádat is! - Mondta apa túl higgadtan, miközben gyors mozdulattal felugrott az asztaltól.

Ilyet még sosem mondott hogy a "kutya" sosem hívta így Badyt. Mióta anyu elhagyott minket azóta mindig kedves volt velem, soha nem mordult így rám. Főleg nem mondta azt hogy a "kutya". Most megbántott, elég rendesen. Első könnycseppjeim kicsordultak, nem foglalkozva azzal hogy Dean és a hisztis anyja látja jelenetemet, megfogtam Bady-t a nyakörvénél és megindultam fel a szobámba.

Becsaptam magam mögött az ajtót, a zárt is ráfordítottam, és lerogytam az ágyamra hassal lefelé. Bady odalépett mellém, sós könnyeimet lenyalta keserű arcomról. Jobb lenne inkább aludni, én nem fogom őket elviselni, nem fogok velük egy házban élni, nem idevalók Ők. Kopjanak le rólam is és az apámról is. Mindent fel fognak csak forgatni. Ahogy már most is.

- Amelia! - Hallottam a női hangot az ajtó túloldaláról. Ez Amanda.

- Kopjanak le. - Üvöltöttem és nekivágtam egy párnát az ajtónak.

- Na, engedj be kérlek. - Hangja selymes volt, és simogató, tökéletesen passzol ehhez a nőhöz az ördög kifejezés. Ő maga az ördög, jelmezben. Egy elég rossz jelmezben.

- Nem akarnak elmenni? - Kérdeztem a párnától leginkább mert abba temettem a fejem, reméltem hogy a morgásomból nem sokat hallott, de itt kellett rájönnöm arra hogy a nagy fa ajtómnak igencsak rossz a szigetelése.

- Ígérem elmegyünk, amint válthatok veled pár szót! - Motyogta nyávogós hangján, amit eddig még nem hallottam Tőle.

   Odalépkedtem az ajtóhoz, majd elfordítottam a zárban a kulcsot, Badyt lefektettem az íróasztalom alá, és kitártam az ajtót. Nem néztem a nőre, hátat fordítottam és visszadőltem az ágyamba. Hallottam Amanda lépteit,az ajtót becsukta,tovább közeledett és éreztem ahogy besüpped mellettem a matrac.

- Elveszett kicsi lány... - Susogta, közben ujjaival kezdte el simogatni a hajamat. Komolyan megijeszt ez a nő. - Mitől félsz? Mesélj, én meghallgatlak, s tanácsot adok ha kell. - Felemelkedtem, hogy ne érezzem végre magamon az érintését, és szembe néztem vele.

- Hogy mitől félek? Nem félek én semmitől, mégis miért hiszi az ellenkezőjét? - Törökülésbe helyezkedtem,kezeimet összefontam magam előtt.

- Jajj drága, tegezz kérlek, nem vagyok én olyan öreg! - Közelebb húzódott hozzám, és végigsimított arcélemen,gyorsan elhúzódtam és értetlenül meredtem rá. - Nézd Mia, ismerem az ilyen fajta lányokat.

- Milyen fajtákat? Rangsorolja a saját nemét? Nem beteg dolog ez egy kicsit?

- Amelia! Tegezz! Az anyád leszek hamarosan! Hogy nézne ki ha az anyukádat magáznád? - Förmedt rám dühösen, nekem pedig tátva maradt a szám. A kicsodám akar lenni?

- Amanda, Te teljesen őrült vagy, és csak bízni tudok abban hogy ezt apám is minél hamarabb észre fogja venni! Tessék tegezlek! De nagyon el vagy tájolódva ha azt hiszed hogy valaha is az anyám lehetsz! Sosem fogod Őt pótolni,és erre kérlek kísérletet se próbálj meg tenni,mert nem fog sikerülni! - Gúnyosan mosolyogtam rá,mire jóízűen felkacagott.

- Látszik hogy gyermek fejjel gondolkodsz még,apádat már így is az ujjaim köré csavartam - Felmutatta ujjait,és ekkor vettem észre hogy mekkora kapák vannak ott amit mások körömnek hívnak - És ami a legfontosabb, magamnak és a fiamnak egy biztos jövőt tudok mellettetek biztosítani!

- Deannek mivel is? - Vontam fel szemöldököm és értetlenül meredtem rá,kíváncsi voltam mikor mutatja ki végre a foga fehérjét. Hát elég hamar ment neki.

- Te fogod segíteni! Vele fogsz tanulni, így esélye lesz egy jó egyetemre! Apádat úgy fogom irányítani akár egy marionett bábút,és a legszomorúbb az egészben az,hogy az egyetlen kicsi lánya ez ellen semmit sem tehet. - Kacagott fel jóízűen, bár meg kell hagyni, az ördögi kacajt még gyakorolnia kell. Biztos ez nem járt a pokoli csomaghoz, amivel meg van áldva. Arcom után nyúlt hogy végigsimítson ismét rajta,de elhúztam a fejem, felállt, és szólásra nyitotta volna a száját de én közbeszóltam.

- Figyelj, kapsz két masodpercet hogy elhagyd a szobám, vagy megismerkedsz Bady fogaival közelebbről is! Bady fogd meg a banyát! - Néztem kiskutyámra aki fekvésből nekieredt Amandának, Ő pedig amilyen gyorsan csak tudta magára csukta az ajtót. Legalább szép emlékként marad meg amilyen riadt arcot vágott a hirtelen távozása végett.

De jó... egy hárpiát fogott ki az apám. El kell majd viselnem? Azt már nem. Ki fogom csinálni.

Sokat gondolkoztam még az éjjel rajtuk. Aztán feladtam, és álomba merültem.