Kimondatlan Vágyak ©

20.Fejezet.

#Mia#

Iszonyatosan lüktet a fejem. Hány óra van? Rápillantok a telefonomra ami az éjjeliszekrényen pihen és 3:56 - ot mutat. Jesszus Isten. Szét robban a fejem, a szám teljesen ki van száradva, és annyira szomjas vagyok hogy az valami hihetetlen. Muszáj innom.

Lassan, kimért léptekkel kiballagok a szobából, de még mindig instabil a járásom. Ennyit ittam volna? Dean nincs a kanapén, akkor hol alszik? A fürdőből kiszűrődik némi fény. Óvatosan odalépek és beljebb hajtom az ajtót.

- Dean ? - szólalok meg, csendesen mikor látom hogy a "testvérem" a kád mellett ül a földön és mint aki nem éppen van a földön úgy néz ki. Nem reagál a neve hallatán, ezért odalépek hozzá.

- Dean.. ? Jól vagy ?? - rázom meg a vállát

- Deaan !! Az Isten szerelmére, mi van veled ?? - lököm meg keményebben a vállát

- hmm ? - néz rám üveges tekintettel

- mi a fasz van veled ?? - ordítom. Azt hiszem kikeltem magamból a sokkoló látvány miatt

- mi ez a kezedben ?? - sikítom, mikor meglátok egy furcsa cigarettának tűnő dolgot, de ez tuti nem az. Tudom. Mert erről készítettem kiselőadást a suliban. A drogokról. Ez fű ? Vagy mi?

- ee icikét bepippantottam - kuncogta. Ezt nevetségesnek találja? Ja igen. Elfelejtem hogy be van tépve. Rögtön megfogalmazódik bennem hogy ez vajon honnan van neki?

- Dean baszki mit csináljak veled ? Honnan szedted ezt a szart? - kérdezem dühösen. Várok pár másodpercet, de még mindig nem válaszol.

- Honnan szedted ezt a kurva szart Dean Parker! - 3. 2. 1. Adok neki egy kimért pofont

- auuucs - emeli lassan kezét az arcához - eee raszta csááávótó vetteeem , kééérsz bőle ?

- hogy lehet ennyi eszed ?? Neked kell rám vigyáznod! - ekkor bevillan egy zseniális ötlet. Azt olvastam egyszer ha stresszhelyzet éri a bedrogozott embereket a szer hatása csökken. Remélem igaz. Vagy ha nem is, akkor remélem nála hatni fog.

- figyelj Dean! Most megyek és elvágom a saját torkom - természetesen sose mondanék ilyet, és nem is tenném meg, de most szükséghelyzetben meg kell rémisztenem.

- Mia.. Mia... - nyögi lassan a szavakat

- ha nem jössz utánam megölöm magam - mondom ki nagy nehezen ezeket a gyötrelmes szavakat. Dean szeme fénye kezd megcsillanni, és a tekintetéből kissé elpárolog a köd.

- Mia... Szeress....Mia ...ölelj ... - nagyon lassan megemeli felém jobb kezét, közben a másikkal próbálja magát felhúzni a kádon. Ezek a szavak. Bárcsak igazak lennének.

- jajj Dean kérlek józanodj ki kérlek - nyúzottan mondom ki e szavakat

- kérlek Mia... Kellesz nekem... - sikerült neki felállni, homályos részegségem kezd felerősödni újra, szívem hevesen ver, és a pulzusom valószínüleg az egekben van. És mitől? Ezektől a hazug szavaktól. Még a hazugság is milyen szép a szájából. Egyre több életerőt látok a szemeiben. Odalépek mellé felemelem a füves cigit a földről majd kifutok vele a konyhába majd a szemetesbe hajítom.

- Miaa ... - kitantorog Dean utánam a konyhába, nehezen belekapaszkodik az ajtófélfába, majd egy erős lökéssel elrugaszkodik attól, ledermedve nézem miképp tette magát tönkre az az ember aki az álmom már évek óta.

- mondd - szerelmem teszi hozzá beteg elmém a rég vágyott szót.

- Akarlak Mia - erősen magához szorít, és szája pár centire van az enyémtől - akarlak!