I didn't see that coming [afi]

9.rész

Nagyon megijedtem!Nem láttam még Ashtont ilyennek.

-Nem tudom!Egyszerűen nem tudom!Mikor kimegyek az utcára,nincs egy olyan perc,amikor ne fényképeznének le.

-Nem a képről,hanem a szövegről beszélek!-Kiabált még mindig.

-Ashton nyugodj már le!Halálra ijeszted szegény lányt!-Mondta Lauren,miközben felállt,odament Ash-hez és fejbevágta.Nem is vettem észre,hogy potyognak a könnyeim.Melody megölelt,de én kitéptem magam a karjai közül,és kirohantam az ajtón.Elképesztő,hogy mekkora sor volt a főajtónál.Egyik lány meglátott és elkiabálta magát.

-Ott az a lány!-Erre mindenki rámnézett,és elkezdett felém rohanni.Körbeálltak,és semmi menekülési esélyem nem volt.Mindenki egyszerre elkezdett kiabálni.Voltak,akik szidtak,és leribancoztak,és voltak,akik azt kérdezgették,hogy lefeküdtem-e már Luke-kal.Komolyan mondom,ezek nem normálisak.Nem tudtam mit csináljak,csak álltam ott földbegyökerezett lábakkal.Egyszercsak elémlépett egy lány,majd elkezdett ugrálni és sikítozni.

-Gyertek csajok!Kinyitották az ajtót!Wáááá....-Sikítozott,mire minden lány sikoltozva elindult vissza az ajtóhoz.Nem értem mi volt ez,mikor még nem is nyissák az ajtókat.A lány megindult a bejárattal ellentétes irányba,de még mielőtt látótávolságon kívül került volna,visszanézett a válla felett,és kacsintott egyet,majd integetett,és elfutott.Csak engem akart megszabadítani tőlük?Akkor miért szaladt el?Még ezen gondolkodtam,hallottam,ahogy csapódik a hátsóajtó.Gyor léptekkel elindultam a park felé.

-Skylar!-Kiabált Ash.-Skylar állj már meg!

Egyre gyorsultak a léptei,de vele párhuzamosan én is gyorsabban kezdtem szedni a lábaim.Nem akartam,hogy utolérjen,és ordítozzon velem,mert ebből már csak vita lehet.Már épp beértem a parkba,mikor váratlanul elkapta a csuklómat,és visszarántott.Becsuktam a szemem,és elrántottam a kezem.Nem bírtam tovább,leültem a padra,és a térdemre könyökölve tenyerembe temettem arcom.Elkezdtem hangosan sírni.Ash leült mellém,és az ujjait tördelte.Szerintem nem tudta,mit mondjon.

-Figyelj Sky!Nem akartam kiabálni,főleg nem rád.Ne haragudj!-Felegyenesedtem,letöröltem a könnyeim,és megráztam a fejem.Nem tudok rá haragudni,olyan ki aranyos,ahogy a földet bámulja,még rám sem mer nézni.Egy hirtelen ötlettől fogva rávetettem magam,és nevetve megöleltem.

-Hó...hó...hó...mi lett veled cica ilyen hirtelen?-Mosolygott,és viszonozta az ölelésem.

-Semmi,csak aranyos vagy,mikor bocsánatot kérsz.-Felnéztem rá,mire döbbent pillantásával találtam szembe magam.Elmosolyodtam reakcióján,és ő is mosolyogni kezdett.Pár percig csak néztük egymást,majd Ash hirtelen közeledni kezdett.Arcunk már majdnem összeért...