Reggel nagy csörömpölésre ébredtem.Eleinte egy kicsit megijedtem,majd,mikor kikukucskáltam az ajtón,láttam,hogy csak Ash bénázik a konyhában.Lassan kicsoszogtam,majd megálltam vele szemben,a pult másik oldalán.
-Jó reggelt!-Köszönt,majd aranyosan rámmosolygott.Én nem szóltam semmit,csak bólintottam,és viszonoztam a mosolyát.Tovább szerencsétlenkedett az edényekkel.Nem sikerült neki szétütni a tojást.Egy ideig bohóckodott,és mérgelődött,mire én megelégeltem,,majd a pultot megkerülve melléálltam,és kivettem a tojást a kezéből.Hogy tud valaki ennyire béna lenni?
-Így kell!-Mutattam meg neki mosolyogva,majd csodálkozó arcára nézve elnevettem magam.
-Azta!Te beszélsz velem?!-Nézett kikerekedett szemekkel.-És még a tojást is szét tudod ütni.-Nevetett.
-Mindjárt jövök!-Indultam a szobámba,ami nem is az enyém,de most mindegy.Gyorsan felvettem egy feszülős blúzt,és egy inget,amit nem gomboltam be,hanem inkább mellényszerűségnek használtam.Egy rövidnadrág pont illett ehhez,szóval azt vettem fel,hajam hátul összefogtam,és mentem vissza a konyhába.
-Jól nézel ki!-Jegyezte meg Ashton.Egy pillanatra kikerekedtek a szemeim,majd elengedtem a fülem mellett a beszólást.Ismét odaálltam vele szemben,és néztem,ahogy tálal.Nagyon érdekes volt,főleg,hogy majdnem felét melléöntötte.
-Basszus!-Szidta magát.Elmosolyodtam.Olyan aranyos,ahogy próbálja helyrehozni...-Te meg min mosolyogsz?-Néz rám féloldalas mosollyal és felhúzott szemöldökkel.-Jó nézni,ahogy itt szerencsétlenkedek?
-Főztél már életedben?-Nevettem el magam.Nem bírtam tovább.
-Nem sokszor,de mivel anya elutazott,muszáj nekem.
-Miért?
-Mondjuk a vendégnek?!-Komolyan nekem főz?Kedves tőle,de azért nem kellett volna.Elég lenne,ha rendelne egy pizzát.-Gyere,együnk!-Indult meg az asztal felé.Én is mentem utána,és leültem az egyik székre.Ő leült velem szemben,és elém tett egy tányér rántottát.Hát meg kell mondjam...rosszabbra számítottam.
-Egész finom!-Jegyeztem meg.
-Kösz!Lesz még jobb is!-Mosolygott.
Mikor megettük,felálltam az asztaltól,megköszöntem a reggelit,majd bementem a szobámba.Leültem az ágyra és gondolkodtam.Mi lenne,ha ittmaradhatnék?Milyen jó lenne...Egy szerető család,amire mindig is vágytam.Gondolkodásmenetemet kopogás szakította félbe.
-Igen?
-Bejöhetek?-Nyitott be Ash.
-Persze!-Mosolyogtam,mire ő bejött,és leült mellém az ágyra.
-Figyelj...Ha bármire szükséged van,szólj nyugodtan.Számíthatsz rám,segíteni fogok.Anyám elmesélt mindent.
Köszönöm,de nem akarom,hogy mindenki sajnálatból szeressen.Azért szeressenek,amilyen vagyok,ne pedig azért,mert árva vagyok.-Néztem rá.Ő kikerekedett szemekkel nézett.
-Nem ismerlek még túlságosan,de,ha mesélnél magadról...-Elmeséltem neki mindent,már,amennyi élményem volt abban a zsúfolt otthonban.
A beszélgetés lassan hülyéskedésbe torkollott.Oldalba bökött,mert mondtam neki,hogy csikis vagyok.Hogy hogy jött szóba,azt már én sem tudom,de valahogy szóbajött.Én is visszabőktem,majd ő is engem.
-Kibírod a hétfogást?-Kérdezte nevetve.
-Nem!-Nevettem én is,és a lábon védtem.Ő elkezdett furázni,én meg a nagy nevetésem közepette hanyattvágódtam az ágyon.Ő fölém mászott,és úgy csikizett.Abban a pillaatban ajtócsapódást hallottunk.Ashton abbahagyta a csikizést,és tágra nyílt szemekkel összenéztünk,majd kezemet Ash mellkasára raktam,hogy lelökjem magamról,mert még mindig felettem támaszkodott,de rögtön nyílt az ajtó,mi meg gyorsan odakaptuk a fejünket.
Következő részben:
"-Mit fognak gondolni?",
"-Ismételd meg a neved!-Jött oda egy barna hajú srác.",
"Én is a zsebembe nyúltam,és kivettem egy fotót..."
Hát ennyi lenne a mai rész,bocsi,hogy ennyit késtem,de szerintem nem is sokan követik a történetet,már amennyire egy egyrészes történetet követni lehet... xd :"D Na a lényeg az,hogy megpróbálom a közeljövőben kicsit sűrűbben hozni a részeket.Remélem eddig tetszik a sztori. ☺ Ez a pár mondat a következő részből remélem,hogy felkelti majd az érdeklődéseteket,és beleolvastok. ☺☻
Wivi I.H.
STAI LEGGENDO
I didn't see that coming [afi]
FanfictionSkylar Hood egész 18 éves koráig egy árvaházban élt, de, mikor kiengedték, nem tudott hová menni. Anne volt az egyetlen reménye, hogy ne kerüljön az utcára. Arra azonban nem számított,hogy a nőnek van még egy fia...Később találkozik Calummal, és egy...