I didn't see that coming [afi]

22.rész ~Befejező~

-Skylar hol vagy?-Kiabált Ashton.

Pont ettől féltem! Képes lesz megint megütni,ha nem megyek vele.Márpedig nem fogok! Tőlem akár meg is verhet,Harry-vel fogok maradni.A következő pillanatban már nyílt az ajtó,és Irwin lépett be rajta,írtó dühösen.

-Ti mi a szart csináltok?-Állt meg előttünk egy métterrel.-Skylar miért rohantál el?

-Ne ordíts már te idióta! Nem látod,hogy fél tőled,azért nem akar visszamenni?-Állt fel Harry,majd én is,követve a példáját.

-Te csak ne pofázz bele! Semmi közöd hozzá!-Megragadta a pólóját,és rángatni kezdte.Persze,hogy Styles sem hagyta annyibenés a következő pillanatban már a földön ütötték egymást.Felsikoltottam,és leguggoltam melléjük,remélve,hogy majd sikerül szétválasztani őket.

-Ashton hagyd már,hallod?Menj innen! Miért jöttél ide?-Nem is figyeltek rám,csak ütötték egymást.Felpattantam a földről,és kirohantam az utcára.Louis nem lehet még olyan messze.Talán utolérem.Elkezdtem futni valamerre.Két távolodó alakot láttam kirajzolódni a ködben.

-Louis!-Kiabáltam kétségbeesetten.Egy próbát megér,ha nem ő,akkor is.Ahogy közelebbértem,láttam.hogy megfordulnak.Louis és Niall voltak.

-Te jó ég! Veled meg mi történt?-Az ember azt gondolná,ezt Louis kérdezte.De nem! Még ennyire sem méltatott.Csak amolyan "Mit akarsz már?" nézéssel illetett.

-Ash,és Harry...-Szipogtam,levegő után kapkodva.Ő meg sem mozdult.Komolyan? Ennyire nem érdekli saját bandatársa? És,ha baja esik?-...összeverekedtek! Gyere már az istenit!-Ordítottam teli torokból,de ő még mindig csak állt ott,mint egy darab fa.-Kérlek!-Halkultam el,és lehajtottam a fejem.Félve felpillantottam rá,de ugyanúgy rám sem nézett.A földre rogytam,és keserves zokogásba kezdtem.Az eső is zuhogott,pont hangulathoz illően.

-Louis?-Nézett rá Niall.

-Most mi van? Azt várjátok,hogy szedjem szét őket? Mit gondoltatok? Hogy nem tudom,hogy ez fog történni,ha idehívom Ashton-t?Különben is...Harry megérdemli.

-Hogy lehetsz ekkora paraszt?-Vágta tarkón barátja,majd felém fordult.-Gyere,majd én segítek!-Felsegített a földről,és már rohantunk is vissza Harry lakására.Amint felértünk,majdnem szívrohamot kaptam.Harold orra,és feje vérzett,Ashton pedig ütötte,ahol csak érte.

-Álljatok már le!-Ordított Niall,miközben Ash-t szedte le Harry-ről.Odaszaladtam,és leguggoltam Harold mellé.Felsegítettem,és sírva átöleltem.Nagyon rossz így látni őt.

-Shh...Nyugi,nincs semmi baj!-Suttogta a fülembe,majd arcon puszilt.De,igenis van baj! Két srác összeverekedett miattam.Ashton,aki kedves,okos vicces,feldobja a napom,és Harry,aki....hát csak Harry.Fogalmam sincs,mit kéne tennem.Azt sem tudom,hogy egyáltalán miért Harry-vel vagyok.Ashton-nak köszönhetek mindent.Azt,hogy felszabadultabb vagyok,nem félek annyira,és,ami a legfontosabb...neki köszönhetem,hogy találkoztam a bátyámmal.Az egy dolog,hogy Harry-ért rajongok,mint énekesért,de nem érzek iránta semmit.Erre tessék,elvakított az őrült rajongásom,és az első adandó alkalommal összejövök vele.Nem akarom elveszíteni Ashton-t.Szeretem,és ezen semmi sem tud változtatni.

-Skylar!-Jött oda Ash,majd megfogta mind a két kezem,és a szemembe nézett.-Nem tudom,hogy most milyen gondolatok kavarognak benned,mit érezhetsz legbelül.Számomra a veled eltöltött pár hét mindennél értékesebb.Te voltál a legjobb dolog az életemben.Ha őt szereted,nem állok a boldogságotok útjába.Csak azt akarom,hogy boldog légy!Elfogadom a döntésed,de tudnod kell,hogy szeretlek,és szeretni is foglak,akárhogy is döntesz!-Egy puszit nyomott az arcomra,és végleg elhagyta a házat.

-Ash!-Kiáltottam utána,de már túl késő volt.Mindent elrontottam.Lábaim elgyengültek,és a földre rogytam.Könnyeim eleredtek,és csak meredtem magam elé,miközben csak egy valamit suttogtam...

-Szeretlek Irwin! Szeretlek!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~The End~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~