I didn't see that coming [afi]

2.évad:_10.rész

-Hogy tehetted ezt? Engem itt hagysz,és inkább egy szöszivel flangálsz a városban? Hogy lehetsz ilyen,Ashton?-Amint belépett az ajtón,rögtön neki estem,és ütöttem,ahol csak értem.

-Skylar,nyugi!-Próbált lefogni Ashton,de nem nagyon sikerült neki.Könnyeim patakokban folytak le az arcomon,sminkemet elkenve (April festett ki.),de nem érdekelt.Nem hiszem el,hogy képes egy szőke cicababával romantikázni,ráadásul mindenki szeme láttára,miközben én itthon szerencsétlenkedek.

Igaza van,én nem vagyok jó semmire.Nem kell senkinek egy ilyen nyomorult,mint én.Először Harryt veszítem el,most meg Ashtont fogom.Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen.

-Ne nyugizz itt nekem,mert nagyon nem segít! Hagyj békén,menj a szőke cicádhoz,a vöröset meg hagyd a picsába!-Hűha! Még magamat is megleptem evvel a beszédstílussal.Mióta Ashhel vagyok,mintha megváltoztam volna.Eddig visszahúzódó,illedelmes lány voltam,most meg egy hisztis picsa,akinek be nem áll a szája.

Jobban szerettem a régi Skylart.Aki nem stresszel,semmi gondja,és csak ücsörög bennt a szobában,az ágyán,egyedül,és senki sem zavarja.Soha nem szerettem emberek közelében lenni,és nem volt egy barátnőm sem,akivel megoszthattam volna a problémáim.

Ashton az egyetlen,akit igazán szerettem,és megbíztam benne,de ez a bizalom egyik percről a másikra,elszállt.

/// Ashton szemszöge ///

Nem értem mi van Skylarrel! Igaz,nem láthatta a híradót,de végig hallgathatott volna.Mindig ezt csinálja.Mindig a legrosszabbat feltételezi,és rögtön rossz képet alkot az emberekről.Meg tudom érteni,hiszen egy árvaházban nőtt fel,ahol az ember nem bízhat meg akárkiben.De büszke vagyok rá,hogy ilyen felszabadult lett,és mostmár a többiekkel is kommunikál.Emlékszem,amikor beállított egy nagy bőrönddel,-én meg még nem is sejtettem,hogy a jövőbeli barátnőm áll előttem-.Másnap átjöttek Calumék,és nem mert kijönni a szobából...

~~~"-Gyere ki te is! Bemutatlak a többieknek.

-I...inkább nem mennék ki!-Hajtotta le a fejét.

-Félsz?-Léptem elé.

-Még rajtad,és anyukádon kívül nem beszéltem senkivel.

-Attól kijöhetsz! Jó fejek,majd meglátod!

-Mit fognak gondolni?

-Elmondjuk nekik a történeted,biztos megfogják érteni.-Guggoltam le elé,mire rámnézett.-Skylar! El kell nekik mondanunk.

-Jó...legyen!-Mosolyodott el.Felkeltem,majd őt is felsegítettem,és kimentünk a nappaliba,ahol a többiek már ott ültek a kanapén."~~~

-Skylar! Kérlek hallgass meg! Az a lány...-Nem hagyta,hogy befejezzem,rögtön a szavamba vágott.

-Nem érdekel ki az a lány! Hagyj békén Ash,többé nem akarlak látni!-Ennél a mondatánál lefagyott,majd a földre szegezte a tekintetét.-És nem is foglak!-Hangja halk susogás volt,azonban mégis elég hangos ahhoz,hogy halljam.Láttam az arcán,hogy eltört benne valami,rosszul érinti ez az egész.Itt az ideje,most tudok vele komolyan beszélni.

-Sky...-Szólítottam meg halkan,de ekkor a három idióta kopogás nélkül belépett a lakásba.

-Halihóóó!-Üvöltötte Michael,de,amint meglátta Skylart,összeráncolt szemöldökkel meredt,hol rám,hol barátnőmre-aki már nem sokáig lesz az-. -Itt meg mi folyik?-Az előttem álló lányra néztem,aki,mikor meghallotta Mikey hangját,azonnal a fürdőbe rohant.Természetesen utánamentem,de magára zárta az ajtót,így esélyem sem volt bejutni.

-Skylar Mary Hood! Azonnal nyisd ki az ajtót,vagy betöröm!-Üvöltöttem,miközben az ajtón dörömböltem.Tudom,hogy ezze csak megijesztem,de csak így tudom rávenni,hogy kijöjjön.Nem válaszolt,csak apró neszeket hallok...

Oh,Skyler,ha tudnád,hogy kivel,és hol voltam....

/// Skylar szemszöge ///

Ashton folyamatosan az ajtót ütötte.Még mindig nem értem,hogy miért akarja ennyire megbeszélni a dolgot,mikor nyugodtan lehetne inkább a szőke barbibabájával.

Nem is tudod Ash,mennyire szeretlek,de ez a legjobb megoldás...

Mindenkinek jobb lesz így! Nem rontom tovább a levegőt! Még abban a mocskos árvaházban sem szeretett senki,és még a saját anyám is meg akart ölni.Most örülhetsz "anya"...örülhetsz,mert többet nem látsz!

A mosdókagylóhoz léptem,és valahogy sikerült előkerítenem egy pengét.Mindig is elleneztem ezt,de be kellett látnom,nincs mindenre ennél jobb megoldás.

Sikeresen a csuklómhoz emeltem az éles tárgyat,majd kissé rányomtam,és végighúztam rajta.

Szerettelek Ashton Irwin....Mindennél jobban....

Szédülni kezdtem,és egyszercsak a földön találtam magam,mikor egy nagy reccsenést hallottam.

-Skylar,ne!-Ash kétségbe esett hangja volt az utolsó,amit hallottam,mielőtt minden elnémult volna.

Viszlát Ash!

Haiii mindenkinek!

Szóval szerintem ez egy elég hosszú történet volt,kérlek titeket,komiba ↓↓↓ írjátok le a véleményeteket!

Szóval nyomás komizni legalább egy "Fúúú bakker de szar volt!"-ot pls.

ilovemyhoody