Amikor hazaértem a suliból, ledobtam a táskám az ágyra, megmelegítettem az ebédet, majd mikor kész lett bementem a szobámba, közben kanalazva a levest, kezemben egy könyvtári könyvvel. A matek dogám sem sikerült valami jól, ezért valamibe fojtanom kell a bánatom. Egyeseknek ott az ital vagy a cigi, de én nem élek velük. Szerintem hasznosabb olvasni vagy megnézni egy filmet ha az ember bánatos. Abból csak jó származik. Művelődsz, fejlődik a képzelőerőd. Talán őrültségnek hangzik, de ha nem lennének őrültek a földön, marhára komoly lenne a világ.Letettem a könyvet és bementem apa dolgozószobájába. Az asztala tele volt papírokkal, a szemei vörösek voltak, de ő csak gépelt tovább.
- Apa, aludtál te valamit az éjjel?- kérdeztem.
- Egy vagy két órát, de lehet kevesebbet. Nagyon sok a munka és jövő hétre kész kell legyek.- mondta.
- És jövő héten el kell gyere velem a premierre.- tettem hozzá.
- Nem hallottad? Új időpontra van téve az egész. Már most pénteken megrendezik, azok akik előbb megvették a jegyet első sorból nézhetik a filmet.- nevetett.
- Most pénteken? Első sorból?- kiáltottam örömmel teli.
Amikor kimentem apa szobájából valaki kopogott a bejárati ajtón. Egy rendőr volt az. Nem szerettem a rendőröket, mindig rossz híreket szállítanak.
- Szia. Te vagy Allison Summers?- kérdezte, amint kinyitottam az ajtót.
- Igen én vagyok.- válaszoltam.
- Az édesapád itthon van? Szeretnék beszélni vele.
- kérdezte komoly hangvétellel.
- Persze itthon van. Apa!- kiáltottam, mire apa lejött a lépcsőkön, kezet fogott a rendőrrel majd megkérdezte miért keresi.
- A feleségéről Berta Summers-ről lenne szó.
