Egy Tini Hőse /befejezett/

5

- Boldog Szülinapot kicsim!- jött be apa, kezében egy csokis muffinnal, aminek egy égő gyertya volt a közepében.
- Jaj apa. Igazán nem kellett volna.- mondtam álmosan.
- A lányom vagy, az a feladatom, hogy minden napod boldoggá tegyem.- nyújtotta át a muffint.
- De akkor elosszuk.- fújtam el a gyertyát, majd ketté törtem a finomságot.
Bevallom, apa nagyon ért az édességekhez. Látszik, hogy annak idején cukrásznak készült. Mindent bele adott és egész nap arról álmodozott fiatal korában, hogy cukrászdát nyit, ám a nagyszüleim nem támogatták ebben, így fel kellett adja. Így került egy irodába, ahol minden napját megkeserítik, ahogy az enyémet a régi osztályom. De mostmár hála Istennek, egy nagyon jó osztályom van, akikről pár éve álmodni sem mertem. Akkoriban, minden önbizalmam elhagyott, az eredményeim is évről évre egyre jobban csak romlottak.
Miután megettük a muffint, átöltöztem, elvettem a szendvicsem és elindultam a suliba.
Matek volt az első. A tanárnő kivételesen boldog volt. A padtársammal tippelgettük, miért lehet ilyen életvidám, mikor máskor mindig savanyú képpel jön be és távozik az osztályból. A hátunk mögött ülő fiú eltalálta: kijavította a dolgozatokat. Az érzés, mikor azt hiszed semmi sem ronthatja el a szülinapod, erre bejön a matek tanár kezében a lappal, amin biztos tudod, hogy a három mínusz kettő művelet eredménye van a jegyed helyén.
- Ahogy gondoltam. Karó.- mutattam a padtársamnak.
- Enyém is. - mondta lehangoltan. Képzeletben lepacsiztam magammal. Legalább az önértékelésem jó.
A következő óránk turisztika volt. Ezért a tantárgyért imádom a sulinkat. Egyetlen óra, ami hasznos. Mindig is szállodában szerettem volna dolgozni, mondjuk nem mint takarítónő, hanem mint recepciós.
Lassan, de valahogy letelt mind a hét óránk. Fáradtan léptem ki a kapun, sóvárogva az ágyam után, amikor valaki rámdudált egy nagyon feltűnő autóból.
- Pattanj kölyök, el vagy kéreztetve.- kiáltotta Johnny.
- A házunknál voltál és elkéreztettél? Az apámtól?- döbbentem meg.
- Á dehogy. Lefizettem a szomszéd srácot, hogy hazudja azt, hogy a tesójával kirándulni mentek és csak este érsz haza. Nehogy már a legnagyobb rajongómnak ne legyen tökéletes születésnapja.
- Na jó de hová megyünk?- szálltam be mellé az első ülésre.
- Próbára. - vonta meg a vállát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Te most próbára viszel engem?- kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Ja, fel kell vegyünk egy új dalt. Alice ma nem ér rá, így azt mondtam a srácoknak, hogy ismerek egy nagyon tehetséges énekesnőt. - kacsintott.
- Ugye nem azt akarod kérni, hogy én énekeljem az új dalotokat és az én hangommal adjátok ki? - ráztam a fejem.
- Nem kérés volt. - nevetett, majd a gázra lépett.
Közel fél óra után megérkeztünk a stúdióba. Az úton elmondtam neki a matek jegyem és tanácsot kértem. Én is olyantól kérek tanácsot, akit tizenöt évesen kicsaptak a suliból, hogy a zenére koncentráljon. Nem is tudott egyebet mondani, csak azt, hogy mondjam meg apunak mikor haza érek, mivel szerinte a szülők megértőbbek a gyerek szülinapján. Szerintem magából indult ki, de azért mihelyt hazaérek elmondom a jegyem.
A stúdióban már javában folyt a munka mikor beléptünk. Igaz, mindenkit ismertem, ám engem nem ismert senki, ezért szerényen követtem Johnny-t aki sorra lepacsizott mindenkivel.
A szünetben Joe odajött hozzám. Dícsérte a hangom és felajánlotta, hogy beszél egy haverjával, aki egy lemezkiadónál dolgozik. Mondtam, hogy nem szükséges, de ragaszkodott hozzá, így nem mondhattam nemet.
Pár óra múlva mindennel végeztünk. Nagyon büszke voltam magamra, a többiek pedig sorra dícsértek. Hamarosan megérkezett Alice is egy hatalmas dobozt cipelve, amin az én nevem volt. Oda adta Johnny- nak, aki felém fordult.
- Mi van benne?- kérdeztem izgatottan.
- Várd meg míg hazaérünk. - csitított nevetve.
Olyan hat óra lehetett, mikor a dobozzal a csomagtartóba elindultunk a faházikó felé. Egész úton nevettünk és az új dalról beszélgettünk. Nagyon jól sikerült, főleg a refrén, amit ketten énekeltünk.
- Megjöttünk. - kiáltottuk egyszerre, mire Jerry kijött a házból, elvette a dobozt, majd betessékelt minket.
A doboz az asztalon volt. Johnny intett, hogy nyissam ki.
- Boldog születésnapot kölyök!
Amikor kinyitottam a dobozt, nem hittem a szememnek. Egy emeletes torta volt benne, amit bátran nevezhetek a világ legszebb rocker tortájának.

-

Köszönöm. Ez a legszebb torta amit valaha láttam. - öleltem meg, ami kicsit meglepte, de örült, hogy sikerült boldoggá tegyen.
- És hol marad a Hollywood Vampires a tortáról? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem akartam egoista lenni.- vágta rá, amin egyszerre elkezdtünk nevetni.
- Láttad volna meg a tavalyi tortámat, olyan kis cuki marcipán kalóz volt rajta, el sem tudod képzelni. - dicsekedtem.
- Remélem hasonlított rám.- viccelődött.
- Mintha csak a klónod lett volna. - mutattam a mobilomon a képet, amit a tavaly a családdal készítettünk.
- Az utolsó szülinapom, amin anya is részt vett. - ültem le szomorúan a kanapéra. Johnny, látva, hogy mindjárt elsírom magam leült mellém, majd megölelt.
- Sírd csak ki magad, jobb lesz. - könnyek milliói folytak le az arcomon, de ő nem állított meg. Tudta, hogy ez most jót tesz nekem.
Majdnem egy óra sírás után, azt éreztem, kifogytam a könnyekből de tudtam, az üresség amit a szívemben éreztem egyre nagyobb és nagyobb lesz majd az évek során. Az anyát, a személyt, aki az életet adta, senki sem tudja elfelejteni, max az aki sosem látta az övét.
- Jobban vagy Allison?- kérdezte Johnny egy pohár gyümölcslével a kezében, amit átadott nekem.
- Egy kicsit. - mondtam nagyot kortyolva az almás- narancsos italból.
- Későre jár az idő. Jobb ha hazaviszlek.- mondta becsomagolva a tortát, aminek neki sem kezdtünk.
Úton hazafelé nem beszélgettünk. Szükségem volt a csendre és ezt tiszteletben is tartotta.
Amikor közelebb értünk a házunkhoz, megláttam, hogy apa a kapuban áll.
- Jobb ha itt leteszel. Nem akarlak lebuktatni.- mondtam, mire lefékezett pár házzal alrébb.
Kivette a csomagtartóból a dobozt, a kezembe adta, beszállt a kocsiba, majd elköszönt és elhajtott.
Amikor apa meglátott, gyors léptekkel odajött hozzám, megpuszilt, majd kivette a nehéz dobozt a kezemből.
- Allison, annyira aggódtam, hol voltál ennyi ideig?- kérdezte apa.
- A szomszéd fiú nem mondta, hogy a tesójával csapunk egy szülinapi kirándulást?
- De igen, Siraj a délben elkéreztetett, csak nem tudtam, hogy ilyen sokáig elleszel.- mosolygott.
Ne. Johnny Sirajt fizette le. Az a srác nem csak az ovis legjobb barátom, hanem a fiú aki elsőtől hatodikig belém volt zúgva. Tudta minden titkom, de főleg azt, hogy ki a kedvenc színészem. Lesz mit elintézzek holnap. Remélem nem mond senkinek semmit.