A kamerák észrevétlenül tették a dolgukat, amíg a nevelőnők mit sem sejtve folytatták a minden napos kegyetlenségüket.
Jerry a faházból mindent látott és hallott. Minden sor káromkodást, minden étel nélküli napot és minden ütést, legyen az kicsi vagy nagy, ő tudott róla. Majdnem egy hónapig figyeltek a kamerák, ezalatt pedig sok minden történt. Hála nekem, pont ott voltak, ahol lenniük kellett. Egy a szobánkban ami az ajtóra nézett, egy a felszolgáló teremben, egy a kicsik játszó szobájában és egy, ami a kertre nézett. Mikor az utóbbit szereltem fel, nem gondoltam volna, hogy az húzza majd a legnagyobb hasznot.
Az első hetekben sikerült videóra venni nyolc olyan napot, amikor egyáltalán nem kaptunk semmi ennivalót, meg húsz verést a mi örökké szent nevelőnőink által, de ami az utolsó héten történt, az megbocsáthatatlan.
Egy tizenkét év körüli fiú, David egy napon bement a konyhára, hogy kérjen a szakácsnőnktől egy pohár vizet. A szakácsnőnk, Bridget néni nagyon elfoglalt volt egy recepttel, így mikor David megszólította, nagyon mérges lett. Előre csak ordított neki, majd mikor a fiú kiszaladt a felszolgálóba, Bridget néni utána ment és pofon vágta. Ez nem volt elég ahhoz, hogy csillapítsa a dühét, egy késsel mély sebeket ejtett David vállán, majd mikor a fiú segítségért kiabált, a nyakába szúrta a kést. Bridget néni azonnal hívott két nevelőnőt, akik zsákba tették szegény fiút, majd bezárva minket többieket a szobáinkba, elásták őt a kertben. Ám a kameráimmal nem számoltak. Szerencsére pont a kertivel szemben ásták el, így tudtuk a pontos helyet.
Még aznap este beszéltem Johnny- val, aki látott minden felvételt.
- Ideje leleplezni őket.- mondta dűhtől fűtve, majd visszatéve fejére a csuklyát elment.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy rendőrők veszik körül az árvaház épületét. Minden gyereket máshová szállítottak, kivéve engem, akit a nevelőnőkkel együtt bevittek. A rendőrségen megkönnyebbülve láttam, hogy Amber vár.
- Te velünk jössz holnapig.- fogta meg a kezem.
- Miért, mi lesz holnap? - kérdeztem.
- A leleplezés napja. - mondta Johnny a falnak dőlve.
- Ezzel értsem azt, hogy ilyen hamarra tetettétek a tárgyalást? - néztem rájuk furcsán.
- Máskor nem érünk rá. - válaszolt Amber, majd elindultunk hozzájuk.
Felemelő érzés volt ismét velük lenni. Mintha csak a szüleim lennének, de sajnos nem lehetnek azok. Semmi esélye annak, hogy a tárgyalás után valaha is látom majd őket, kivéve persze koncerteken és premiereken.
A házukban, ami hatalmas volt, kaptam egy saját szobát, ami a régi, otthoni szobám négyszerese is lehetett. Miután kicsomagoltam, lementem vacsorázni. Evés közben mindketten sokat kérdezősködtek olyan dolgokról, mint például melyik a kedvenc színem, filmem, kedvenc ételem és ekkor Amber feltette a kérdést amire nem tudtam válaszolni.
- Mit fogsz kezdeni, ha bezárják az árvaházat?
- Hogy őszinte legyek, nem tudom. Gondolkodtam azon, hogy a többiekkel megyek egy másik helyre, de simán meg is szökhetek, ahogy két másik szobatársam.- válaszoltam. Igen, az ikrek, amint kijött a rendörség, kaptak az alkalmon és megszöktek. Azt mondták, hogy majd írni fognak akármennyire is utáltuk egymást, mivel én segítettem nekik kinyitni a hátsó kaput, de szerintem azt várhatom, mikor ők jelentkeznek.
Másnap reggel üdén és kihívásra készen pattantam ki a szobámban lévő vízágyból, amin elég kényelmes volt aludni. Kis idő múlva Amber kopogtatott, kezében egy tál zabpehellyel, amit szinte azonnal fel is faltam, majd elindultunk a tárgyalásra.
- Remélem kész vagy kölyök, ugyanis te fogsz beszélni a legtöbbet, én csak a segítő vagyok. - szólt hátra Johnny a kocsiban.
- Készen állok.- mondtam határozottan.
- Ezt szeretem benned Allison. - mosolygott.
A bíróságon ezernyi kérdést szegeztek hozzám, amire pedig igazzal feleltem, a nevelőnők fekete földig letagadták.
- Igaz az, hogy a nyolc éves Miranda Wieners jobb karja Leila Bates nevelőnő miatt tört el?- kérdezte a bíró.
- Igen bíró úr.- feleltem.
- Tiltakozom! - háborgott az említett nevelőnő.
- Elutasítom. - nézett rá szigorúan a bíró.
- Mr Depp, a videófelvételt, ha kérhetem.- szólt Johnny- nak, aki már ugrott is, kezében a bizonyítékkal. A felvételen valóban az látszott, amint Leila nevelőnő úgy a falnak löki Mirandát, hogy eltörik a karja.
- Na és az, hogy egy David Parker nevű fiú holtteste van a kertben eltemetve?- szegezte nekem a kérdést ismét.
- Arról is van felvétel. A haláláról szintén. - Johnny már adta is a bíró kezébe a két kamera által készített felvételeket.
- Azonnal kiküldök pár embert a helyszínre, uram.- mondta egy rendőr.
- Rendben. - egyezett bele a bíró.
Már harmadik órája voltunk bent, mikor a bíró végre kimondta a végítéletet.
- Mivel a videófelvételek és a kertben talált fiú holtteste azt bizonyítja, hogy az árvaház személyzete nem megfelelően bánt az ott élő gyerekekkel, az épület lerombolásra kerül, a személyzet tagjait pedig húsz év letöltendő börtönbüntetésre ítélem. A tárgyalás befejeződött. - mondta határozottan a bíró.
- Mi még számolunk kisasszony. - sziszegte a szakácsnő, amint a rendőrök elvezették.
- Nem hinném.- kiáltott utána Amber haragosan.
- Megcsináltad kölyök. - ölelt szorosan magához Johnny.
- Megcsináltuk.- öleltem vissza.
- Végre vége a szenvedésnek.- mosolyogott.
- Már csak azt nem tudom velem mi lesz. - mondtam lehajtott fejjel.
- Ez lesz.- adott a kezembe egy köteg papírt.
Azt hittem ott helyben leszek rosszul.
- Ezek... az örökbe fogadási papírjaim? - tanulmányoztam a lapokat könnyes szemmel.
- Úgy bizony. A mai naptól kezdve hivatalosan is Allison Depp a neved.- mosolygott önelégülten.
