Nem hiszem el. A rendőr nemrég ment el, apa felrohant a dolgozóba, én meg elszaladtam.
Nem tudtam mit tegyek, hogy fogjam fel azt, hogy az édesanyám autóbalesetben meghalt. Ő volt a legszebb nő akivel valaha találkoztam. Ha sírtam, ő vígasztalt, ha jó napom volt, még jobbá tette. Mióta elment, üres az életem, most hogy soha többé nem láthatom, még üresebb.
A kedvenc fagyizóm felé vettem az irányt, hátha ott lesznek a barátaim, akik segítenek feldolgozni a történteket.
Amikor beléptem, egy tucatnyi fotós meg riporter látványa fogadott.
- Mire ez a nagy nyüzsgés?- kérdeztem az egyik pincért.
- Azt mondják egy híresség van a városban és bárhová betérhet. Ezért van ez a nagy felhajtás.- mondta, majd egy asztalhoz sietett, ahol egy ikerpár már izgatottan várta az epres-csokis fagyiát
Leültem én is, közel az ablakhoz. A fagyizó másik felében megpillantottam egy nagyon furcsa embert. A fejét csuklya takarta el, szemeit pedig egy fekete napszemüveg rejtette el a világ szeme elől.
Vajon ki lehet ő? Gondolataimból a pincér köhögése zökkentett ki.
- De hiszen nem rendeltem.- csodálkoztam, amint letette a fagyit.
- De ő igen.- mutatott a csuklyásra.
- Rendben, köszönöm.- úgy tettem, mintha tudnám miről lenne szó, így a pincér anélkül, hogy gyanút fogna elment.
Nem tudtam, ki lehet, azt sem, hogy miért pont engem választott, hiszen annyi más, csinosabb lány van itt. Nem gondoltam volna, hogy valakinek felkeltem a figyelmét egy bandás pólóban, pontosabban a kedvenc bandás pólómban.
- Üdv. Remélem szereted a málnásat.- ült mellém a titokzatos ember. Mintha már hallottam volna a hangját valahol.
- Igen, köszönöm. De miért is?- kérdeztem.
- Te vagy az egyetlen aki segíthet nekem.- mondta.
- Nem értem miről van szó.- ingatlan a fejem zavartan.
- Gyere.- állított fel a székről. Az asztalra tett egy tíz dollárost, majd belém karolt és kisétáltunk, mintha ismernénk egymást.
Utunk az erdőbe vezetett, egy faházhoz. Nem tudtam, megbízhatok- e egy vadidegen emberben. Sok rossz sztori alapja, hogy a csajnak elnyerik a bizalmát, elviszik valahová, megerőszakolják, majd megölik és eladják a szerveit. Nem kellett volna eljöjjek vele.
- Jerry, megjöttem! - kiáltotta, amint beléptünk a kapun.
- Végre. Azt hittem nem válik be az álca.- jött ki Jerry, akit ismertem, és ha őt ismertem, akkor már az sem volt rejtély, kit van az álarc mögött.
- Nahát, nahát.Álruhában betérünk egy fagyizóba, majd távozunk egy idegen lánnyal. Csodálatos címlap sztori lenne. Nem igaz kedves Johnny Depp?- vettem le a szemüveget. Igen, a gyanúm beigazolódott, ugyanis két barna szempárral találkoztam.
- Én... én csak.- védekezett.
- Mi? Megértem, hogy ha valaki híres bujkálni kell előlük, de azért nem kéne a frászt hozni egy idegenre egy fagyizó kellős közepén.- fortyogtam.
- Jó bocs, hülye ötlet volt.- vette le fejéről a csuklyát.
- De miért én? - kérdeztem.- , annyi más ember volt ott.
- Mert biztos voltam benne, hogy a rajongóm vagy. - nézett rám.
- Mégis hogy?- lepődtem meg, mire ő a pólómra mutatott.
Igen, ebből rájöhetett. A pólómon nagy betűkkel a Hollywood Vampires szavakat lehetett olvasni, alatta pedig a jól ismert logó. Szuper, még péntek előtt találkozhattam vele. Minden álmom az volt, hogy beszélhessek vele, de nem ilyen körülmények között.
