In love with a Stiff [Divergent fanfiction-hun] //befejezett//

2.

"You think you know what you're looking for until what you're looking for finds you."

*Peter*

Másnap ebédelni már Caleb-el mentem.

Betartottuk midketten a szabályokat: egymás társaságában ültünk, így egyikünk sem volt magányos.

Igazából én azt hiszem, csak figyelemhiányos vagyok. Itt szinte senki sem vesz számba, ha nem gügyögök folyton szívszorítóan érzelmes és übercuki szavakat mint a "szivárvány" vagy a "boldogság". Nem arról van szó, hogy nem érzem jól magam itt. Ez csak egyszerűen nem az én világom.

De azért mindenkinek löktem a dumát, főleg a kissé csinosabb lányoknak meg azoknak is akik a kaját osztogatták. 

Beszóltam Trisnek is az új haja miatt, mert szerintem szörnyen állt neki, de aztán Caleb figyelmeztetett, hogy hagyjam abba, mire befogtam.

Leültünk egy asztalhoz, hogy megreggelizzünk. Mivel megvolt az egyezség és Caleb-el kellett maradnom, egy asztalhoz kényszerültem ülni Tris-el és Négyes-el, amihez bevallom, semmi kedvem sem volt, de nem volt más választásom.

-Meg kell ölnünk Jeanine-t.-jelentette ki Tris egy idő után.

-Tudom, de még nem vagyunk felkészülve.-felelte Négyes.

-Beatrice, ezt nem gondolod komolyan, ugye?-kérdezte Caleb, aggodalmas arcot vágva.

-De, komoly vagyok. Nem állok meg, ameddig nem lesz halott.

-Tris, nem öldökölhetsz csak úgy embereket!-jelentette ki Caleb.

-Nem, a hugodnak igaza van. Hallgass rá. Tris, szerintem el kellene menned a Műveltekhez és megölnöd Jeanine-t. Én majd Caleb-el maradok, hogy nehogy őt is megöld.-jelentettem ki közbeszólva, de csak utána gondoltam bele, mennyire hülyén hangozhatott ez és hogy talán megint feltéptem Caleb lelki sebeit. No, nem mintha érdekelne a Szerencsétlen lelki világa, de magamból kiindulva nekem sem esne jól.

-Tessék?-kérdezte Tris, ideges, halálos tekintettel.

-Ó, de hisz tudod...ahogyan a szüleiddel is tetted.

Tudtam, hogy ezzel túlléptem minden határt.

Pár másodperc leforgása alatt történt, hogy Tris felpattant, harcra készen és a vajazókésével átnyúlt az asztal felett, nekem meg épp jók voltak a reflexeim, mert csak az arcomat találta el. 

Pont a vajazókés? Ez most valami visszavágó akar lenni amiért a Bátraknál én is ezzel az eszközzel szúrtam ki Edward szemét?

Aztán őrült módjára rám borította az asztalt és erősen szorította hozzám, ameddig Négyes le nem fogta.

Minden ember körénk gyűlt és megbotránkozva nézték a jelenetet.

Remélem kidobják innen nagyon gyorsan ezek után...

Nem is tudom, minek tartottam velük ide...

Caleb segített felállnom, leszedve rólam az asztalt.

-Jól vagy?-kérdezte, s hangja őszintének tűnt.

-Igen.-jelentettem ki, bár kibaszottul fájt a csípőm.

-Ne kísérjelek el a gyengélkedőre?-kérdezte.

-Szükségtelen.-feleltem, majd elfogadtam a felém nyújtott kezét és hagytam, hogy fölhúzzon. -Kösz.

-Nincs mit.-bólintott. -Sajnálom Beatrice viselkedését.

-Beatrice az igazi neve?-kérdeztem szórakozottan. -Nem talál rá. Egyáltalán.

Caleb elmosolyodott.

-A fenébe, oda a reggelim.-mondtam csüggedten.

-Majd ellopunk egy-két gyümölcsöt munka köben.-kacsintott rám, majd elindultunk dolgozni.

-Wow, kicseréltek egy éjszaka alatt vagy mi van?-nevettem el magam.

Vigyorogva vállat vont.

*

Természetesen felelősségre vontak bennünket a verekedős ügy miatt. Ezt szerencsére aztán megúsztuk.

Tris egyre elviselhetetlenebb lesz, Caleb viszont egyre inkább elviselhetőbb, ami miatt megkérdőjelezem hogy valóban testvérek és a szüleik nem-e fogadták örökbe az egyiküket. Vagy talán csak az egyikükre ráragadt a jó neveltetés, a másikuk viszon ez ellen is lázadozott. Nem tudom hogy megy ez a Szerencsétleneknél, de Tris nem is tűnik már annak a gyenge kislánynak, akit hónapokkal ezelőtt még jól elagyabugyáltam. Nem szivesen próbálnám meg ismét.

Megint egész nap dolgoztam, most próbálva a munkámat valahogy Caleb közelében végezni, hallgatva a tudományos hülyeségeit mindenféle növényről, meg ilyesmiről. Érdekes, de megmaradt pár dolog a mondanivalójából.

-Elegem van, húzzúk már el innen a csíkot!-sóhajtottam.

-Mindjárt lejár a munkaidő.-jelentettem ki.

-Nem így értettem. Menjünk el ebből a Csoportból.

Caleb furán nézett rám.

-Nem szereted itt?-kérdeztem.

-Ez nem a nekem megfelelő hely.-vontam vállat. -Egyébként nincs gondom vele.

Bólintott.

*

Zuhanyozni igyekeztem, ez után a fárasztó nap után.

Elképzeltem, mennyire jó lesz amikor majd a hideg víz (mert itt csak ilyen van), a bőrömet érinti és lemoshatom magamról azt a sok szennyet, amit a mai nap okozott.

A nyilvános zuhanyzókhoz érve viszont rájöttem: nem vagyok ott egyedül.

Caleb ruháit véltem felfedezni, gondosan összehajtogatva az egyik ablakpárkányon.