Nyári tábor#2

180 7 0
                                    

Azt hiszem senkinek nem ajánlom,hogy olyan helyzetbe kerüljön,ahol meg kell menteni,mert olyankor a legcsodálatosabb modoromat elővéve szoktam viszonyulni a megmentésemhez.Mivel most is megtámadott ez a mérhetetlen kedvesség,a legaranyosabb énemet elővéve válaszoltam..ismét.-Seggfej..-na igen..Visszaimbolyogtam a lábaimra és felhúzott szemöldökkel meredtem a fiúra.-Márk vagyok..-engedte el a füle mellett a nem éppen kedves megjegyzésemet.-Anna.-biccentettem.-Anna,hol vagy máár?-a kisebbfajta tömegben Nikit láttam feltűnni,ahogy fut..egyenesen felém.Az utolsó pillanatban mérte fel,hogy egyre gyorsabban száguld hozzám és ennek nem lesz jó vége,úgyhogy inkább imitált egy botlást és "felbukott".-Basszus..-tápászkodott fel a földről.-Ő ki?-Ő?-kérdeztem vissza rögtön Márkra nézve.-Ő csak Márk.-mondtam jól kihangsúlyozva a "csak" szócskát.-Niki vagyok.-mosolyodott el a barátnőm.-Márk.-bólintott egy aprót,majd hozzátette.-Ne is törődj Annával..Csak szégyelli bevallani az érzéseit irántam..Niki arcára hatalmas vigyor ült ki.De komolyan.Mint egy öt éves.Viháncolva indult a pályaudvar kijárata felé,én pedig szemforgatva követtem.Márk ugyanígy tett,csak ő közben megeresztett felém egy perverz vigyort.A tekintete a miniszoknyámra tévedt és láttam a szemében,hogy amit ő ott lát,az nekem nagyon nem jó.És vuala...igazam lett.A miniszoknyám ugyanis a vonatozás közben beleakadt az övembe és ezáltal bárki betekintést nyerhetett az alsóneműmhez.Vérvörös fejjel türködtem vissza a helyére,amit Márk egy elégedetlen grimasszal konstatált.Gyorsan előre siettem,mivel mondták,hogy buszozni fogunk "helyfoglalás" címen.Tulajdonképpen rettenetesen irritáltak Márk szavai.Taszítani akartam az egészet,amit a vele való ismeretségből nyerhettem.
Gyorsan felkapaszkodtam az első buszra és lehuppantam egy kettes ülésre.Nem is figyeltem arra,hogy Niki és Márk megérkezett-e.Biztos kettesben romantikáznak valahol.
Hirtelen beindult a motor és a busz szépen,lassan elindult.Néztem a tájat,de kissé furcsa volt,mert biztos voltam benne,hogy idefelé jövet is ugyanezeket a házakat láttam.
-Ó,hogy az a..
Amint rájöttem,hogy rossz buszra szálltam,teljesen elvesztettem az önuralmamat.Kétségbeestem és minél hamarabb le akartam szállni és hazajutni,vagy megölelni valakit.Tudom ez az ölelgetés elég gyerekesen hangzik,de abban a pillanatban rettenetesen ki voltam akadva.Előre rohantam és konkrétan leüvöltöttem szegény buszsofőr fejét,hogy "nyissa már ki azt a redvás ajtót".Hümmögött egy-két goromba megjegyzést,de végül kinyitotta.Miután végre kiszabadultam,leborítottam a földre a bőröndömet és sírva lerogytam rá.Düh és szomorúság kavargott bennem és fogalmam sem volt,hogy mit tegyek.Csapkodtam a táskám,a combom és közben dübörögtem a lábammal mint egy ötéves.Végül nem jutott más az eszembe,küldtem egy sms-t Nikinek és tovább őrjöngtem.Felkaptam a táskám és elhajítottam a fenébe.Azaz..közben véletlenül eltaláltam vele egy srácot,aki összegörnyedt a poggyászom okozta fájdalomtól,ugyanis pont egy kényesebb helyen bírtam eltalálni.Szerencsétlenségemben újra zokogni kezdtem,aminek láttán rögtön elfelejtette,hogy éppen meghalni készült és átölelt.
-Hé...nyugalom.-nyugtatott,miközben megsimította a hajamat és szorosabban ölelt.Lassan a sírásom hüppögésre váltott,így kibontakoztam a karjaiból.
-Bocsi a táskáért..-motyogtam lesütött szemmel.
-Semmi gond..Annyira nem fájt.-legyintett mosolyogva.-Andris.
-Anna.-eresztettem meg egy kisebbfajta görbületet,ugyanis nem nevezném mosolynak,mert inkább volt idióta "minivigyor".
Felszedte a táskámat a földről és a kezembe nyomta.A bőröndöm fogantyúját megmarkolta,majd rámnézett.Zöldes szemei elkalandoztak a tekintetemben és látszólag nagyon élvezte a helyzetet.Egy szingli lány akit úgymond "megment".Egyébként Andris rohadt jól néz ki.Göndör haja kicsit hosszabb volt az átlagnál.Feltűrt ujjú inget viselt,aminek a felső három gombja nem volt egymásba bújtatva,így teljes rálátást engedett a széles és izmos mellkasára.Szóval wow.Közelebb lépett hozzám és puha ujjait az enyémekre kulcsolva elindultunk a pályaudvar irányába.
-Anna!!-kiáltott felém hirtelen egy ismerős fiúhang.Márk a karjaiba zárt és folyamatosan a nyakamat simogatta.-Rohadtul aggódtam miattad..
A kínos sztori miatt inkább elengedtem és Andrisra pillantottam,aki felvont szemöldökkel méregetett.Ezt nem is csodálom.Az előbb még "flörtöltünk" most meg egy másik srácot ölelgetek.
-Ő ki?-kérdezte rögtön Márk.-Nem igaz,hogy húsz percre eltűnsz és már is egy másik fiúval vagy!-váltott szemtelen nevetgélésre.Andris most még jobban összezavarodott.
-Ti jártok?-bukott ki belőle.
-Nem.-nyögtem gyorsan.
-Igen.-vágta rá azonnal a másik fiú,mire elképedve meredtem rá.-Ha még nem tűnt volna fel.
Értetlenül néztem Márkra,aki csak megeresztett felém egy aranyos mosolyt,de kivételesen nem tudtam elájulni tőle.Ezt valószínűleg megérezhette,ugyanis összekulcsolta az ujjainkat és mondandója megerősítése képpen óriási csókot nyomott a.....számra.Hiába zártam össze az ajkaimat,mert a szája és nyelve így is utat talált magának,tehát képtelenség volt hárítani a közeledést.A testem beleremegett a srác gesztusába és mostmár tényleg az ájulás kerülgetett.Mikor elvált tőlem,még mindig extázisba esve néztem rá,amit egy elégedett mosollyal nyugtázott.Andris csak sóhajtva biccentett,de látszott rajta,hogy nem igazán nyugodott bele a Márk és köztem lévő (nem létező) dologba.
Már előre félek,hogy mit fogna kitalálni egymás ellen,ugyanis már a táborig való eljutás és a buszút is valami rémes volt.Állandóan beoltották egymást,ráadásul folyamatosan mellettem tartózkodtak,nehogy a másikuk közeledni tudjon...
Most szerencsére egyedül vagyok,mert Nikinek sikerült lefoglalni őket egy úszóversennyel.Remélem még nem ölték meg egymást,de most nagyon nincs kedvem velük lenni,úgyhogy be kell érniük Nikivel.Remélem holnapra elfelejtik ezt az egészet,mert már most beleőrülök...
Ez lett volna a mai bejegyzésem.Holnap hivatalosan is kezdetét veszi a tábor.Megismerkedek egy csomó új emberrel és remélem nem teszek rossz benyomást,úgyhogy drukkoljatok.Majd írok nektek,amint lehet.
Most megyek,mert valaki kopogtat.
képen:Andris még a buszos incidenskor. (a képet megint csak a blogon találjátok:)


blog linkje:http://exekharca.blogspot.hu/

Nyári tábor:)Where stories live. Discover now