Nyári tábor:)

Nyári tábor#7

Sziasztok:)

Így az elejére betettem egy kis reklám összegzést is:) Tehát.

Miután,ugye Cameron is bekerült a képbe (végre<3),eléggé összekuszálhattam a fejetekben a szálakat.Volt az alap fiú (Márk),aztán jött a másik hódítónk is (Andris),és eddig még tényleg semmi különös.Alapsztori,ahol két srác vetekedik egy lányért,tehát tényleg semmi új.Minden blog ugyanerről szól.Viszont!Itt megjelent egy következő fiú is (Cameron),aki ugyan egy nap alatt levette a lábáról a főhősünket (Anna),azért még sem lesz könnyű dolga.Persze nem akarom szpoilerezni a saját történetemet,úgyhogy nem is árulok el semmit előre.De gondolom azt ti is érzitek,hogy a sztori nem kevés veszekedést és csalódást fog még tartalmazni,míg Anna végre átéli a világ legfurcsább nyarát,hogy aztán álmai pasijával hagyhassa el a tábor helyszínét.De vajon melyik srác kezét fogva fogja elhagyni a történet helyszínét?Esetleg Andris?Vagy Cameronnak mégis sikerül megtartania a baráti posztot?Talán Márk lesz a győztes?Vagy újabb fiú lép be a képbe,hogy újra összekuszálja a szálakat?Ki tudja...Talán ez a rész is közelebb visz minket a válaszokhoz.:) Tartsatok velem és ne felejtsetek el nyomot hagyni:)

***vége a reklámnak***

Igen.Ott hagytam abba,hogy Cameron szerelmet vallott nekem.Komolyan!Még most sem hiszem el az egészet.Egyszerűen álmomban sem gondoltam volna,hogy egy fiú ilyen nyíltan tud beszélni az érzéseiről.

Egyébként a reakcióm elég kiszámítható volt.Alig bírtam elnyomni a vigyoromat,majd,mikor sikerült egy kicsit rendezni az arcomat,nekirohantam Cameronnak és jó erősen átöleltem.Szóval szimplán azt csináltam,mint bármelyik lány a világon.Sajnos utána már mennem kellett.Nikivel átbeszéltünk mindent,de aztán őt is hívta Dávid,úgyhogy egy egyszerű bocs után elment telefonálni a szobájába.

Ott maradtam egyedül a nappali közepén egy óriási vigyorral az arcomon és egyre csak Cameronra tudtam gondolni.Hogy tulajdonképpen,mi most egy pár vagyunk.Fogni fogjuk egymás kezét,puszit nyomhatok a szájára bármikor és mindezt nyilvánosan.Egyszerűen felfoghatatlanul boldog voltam.A gyomrom fel-le liftezett és az agyam egyre csak azt hajtogatta: "Cameron és Én".

-Már 6 perce kopogok.-lépett be hirtelen Andris.Lehet kicsit elkalandoztam.

-Bocsi,máshol jár az agyam.-mondtam.Lehuppant mellém a kanapéra és érdeklődő szemeit rám szegezve,megkérdezte.

-Mi volt a sétán?

-Hát az úúgy volt..-kezdtem bele,de nem írnám le még egyszer,mert szerintem már az előző bejegyzésben is nagyon untátok,hogy újra elmeséltem a sztorit.Szóval átugrom az unalmasabb részét.-És most összejöttünk.-fejeztem be veszettül vigyorogva.

-Tessék?-a srác hangja értetlen,sértett és számonkérő volt.

-Mi az,hogy tessék?-meredtem rá.-Hallottad,nem?Cameron bevallotta,hogy szeret és összejöttünk.

-Te most ugratsz?-túrt a hajába.A szemében idegesség csillant meg,az enyémben pedig gyülekezni kezdtek a könnyek,mert tudtam,hogy ebből csak veszekedés lehet.-Mi a francért játszol velem Anna?Ennyire utálsz?Még csak egy elcseszett napja ismered a srácot,és máris csókolózgatsz vele a faházatok előtt...

-Mit akarsz ezzel mondani?-nyögtem halkan.

-Várj,idézem:"Mit vártál?Hogy egy nap ismeretség után,majd járni fogunk?".-a hangja gúnyos és megvető volt.-Mi a francért csinálod ezt velem?Azt hiszed majd féltékenykedni fogok és térden állva könyörgök,hogy engem válassz?Hát tudod mit Anna?Cseszd meg!

A felismerés úgy csapott belém,mint a villám,és pont annyira fájt,mintha az utóbbi történt volna.Azt a két mondatot idézte,amit aznap reggel a parton mondtam neki,mikor megkérdezte,hogy szeretem-e.Teljesen érthető volt az idegessége és ez fájt a legjobban.Mert,míg őt egy nap ismeretség után elutasítottam,addig örömmel rohantam Cameron karjaiba,alig pár óra után.

-Andris én...

-Mit te?Most megint szabadkozni kezdesz,hogy te nem akartad és sajnálod,de úgy érzed Cameron más?-éreztem,hogy kezd nála betelni a pohár,ezért hagytam,hogy végigmondja.-Anna..még csak másfél napja ismerlek,de elegem van belőled.Tudod milyen kicseszett szar érzés,mikor nem kellesz?Ó bocsánat,elfelejtettem,hogy téged mindenki imád.Egyáltalán volt már,hogy elutasított valaki?-mikor kiejtette a szavakat a száján,a hangja rekedtes lett és el-elcsuklott.-Esetleg lehetne,hogy egyszer másra is gondolsz,nem csak magadra?Hogy nem mondod azt nekem,hogy túl korai,mikor Cameron még egy vadidegen neked és máris a barátnője vagy?

-De értsd meg,hogy szerelmet vallott..

-Mert én nem?-meredt rám dühösen.-Igen.Lehet,hogy nem nyíltan mondtam ki,de éreztettem veled,mióta megismertelek,hogy rohadtul tetszel..-meg akartam szólalni,de leintett.-Azt hiszem holnap hazamegyek..

-Tessék?-egy könnycsepp végigfolyt az arcomon és aznap este már másodszorra éreztem mardosó fájdalmat.

-Mi az,hogy tessék?Hallottad nem?Holnap hazamegyek,mert elegem van belőled.-utánozott.

Az apró cseppek áradata ekkor indult meg.Andris közelebb húzódott és...megcsókolt,ezzel megadva a kegyelemdöfést,amitől már végképp padlóra kerültem.Mert az a csók..rettenetes lelkiismeret furdalást váltott ki belőlem.

A fiú felállt a kanapéról és mindenféle szó nélkül elment.Otthagyott egyedül azzal a borzalmas érzéssel,ami bennem kavargott.A tenyerembe temettem az arcom és zokogtam.Közelharcot folytatott bennem a Cameron által előcsalt végtelen öröm és az Andris által kiharcolt határtalan szomorúság..

Ekkor kaptam egy sms-t.

Holnap hazamegyek.Remélem jól megleszel Cameronnal.Engem meg ne hívj. A