Nyári tábor:)

Nyári tábor#6

Csak álltam vele szemben a szinte tökéletes randink végén és vártam.De meg sem szólalt.Egyszerűen megrekedt a kérdésnél és képtelen volt kinyögni bármit is.Csak bámult rám üveges tekintettel.

-Hát..Úgy tűnik ezzel véget is ért a kapcsolatunk..-hajtottam le a fejem.-Pedig tulajdonképpen még el sem kezdődött.

Hátat fordítottam neki és,mivel a lábaim végre magukhoz tértek,elindultam vissza a szállásra.Talán egy kicsit vágytam rá,hogy utánam kiabál és megmagyarázza,hogy miért csinálta mindezt,de nem történt semmi.Hagyta,hogy elmenjek és,azt hiszem ez volt az a pont,amikor már nem bírtam.A látásomat elhomályosították a könnycseppek.Végigfolyt az arcomon az első,majd követte több száz.A hajam csapzottan hullott az arcomba,mert igyekeztem eltakarni a sírástól elgyötört képemet.Nem akartam megadni neki azt,hogy látja,hogy miatta bömbölök.Némán zokogtam magamban és csak a könnyek jelezték,hogy valóban ez történik.Haragudtam,leginkább magamra,hogy bevettem azt a bájolgó szöveget és az édes mosolyt.Haragudtam Cameronra,hogy átvert és rettenetesen zavart,hogy ennyire nem érdeklem.Mert nekem..nekem ő nagyon tetszett.

Már a szállás elé értem,mikor beleütköztem Nikibe és egy fiúba,akik éppen..khm..beszélgettek.Persze ez finomított változat,de maradjunk annál,hogy beszélgettek.Niki először morogva nézett rám,de,mikor meglátta a szememben az újra előtóduló könnyeket,rögtön megenyhült és a fél karjával átkarolt.

-Dávid most mennem kell,de holnap találkozhatunk.-mosolygott a fiúra,aki puszit nyomott a fejére és elment.Bementünk a szállásra és leültünk a kanapéra.Ő mosolyogva és ábrándokkal,álmokkal telve,én pedig..Hát lerogytam és megtöröltem az arcom,ezáltal még jobban elmaszálva a már így sem a legtökéletesebb-sőt mondhatni ronda-sminkemet,amit még indulás előtt pacsmagoltam magamra.

-Mi történt?-csapott rögtön a közepébe a barátnőm,mikor magához tért a szerelem varázsából.

-Semmi érdekes..-motyogtam elfojtott hangon,hogy kiküszöböljem a sírás jeleit.-És ki volt ez a srác?

-Dávid,még a strandról..De ne tereld a témát.És ne akard beadni nekem,hogy nem történt semmi,mert nem vagyok hülye.Mikor kint belém futottál,még teli torokból bömböltél,most meg el akarod hitetni velem,hogy semmi baj?Ugyan kérlek.-legyintett,majd újra kérdőn nézett rám.-Szóval?

-Tudod,ma Cameronnal voltam este..-kezdtem lassan.

-Ne untass kérlek.Tehát elmentél Cameronnal "sétálni"..-rajzolt idézőjelet a levegőbe.

-Sétáltunk,aztán belelöktem Tiszába és totál átázott mindene..-amint rágondoltam,Cameron arca és a mozdulatai mosolyt csaltak az arcomra.-Le kellett vennie a pólóját,mert nem volt hajlandó vizesen mászkálni.Aztán vettünk fantát és megnéztük egy nyugis helyen a naplementét.Így elég nyálasan hangzik,de hihetetlenül romantikus volt szerintem,hogy csak a kedvemért ott üldögélt egy órát.-magyarázkodtam,bár fogalmam sincs,miért.-Utána beúsztunk a Tiszában egy nádasos részhez,ahol megmutatott egy hattyúfészket.Persze utána elmaradhatatlan volt az a bizonyos "első randis selfie",úgyhogy azt is megejtettük.Ja és volt egy fogadás.-komorodtam el.-Fogadtunk,hogy felszed egy lányt éjfélig és,ha sikerül neki,holnap azt csinálom,amit ő mond.Aztán sétáltunk tovább.Már elég sötét volt,mikor bekapcsolta a Love Yourselfet és elkezdtünk táncolni.De komolyan.Azt hiszem még sosem táncoltam senkivel az út közepén,de vele nem volt olyan kínos.És utána megcsókolt.Beleremegtem az egészbe és nem is értem..talán én is akartam már az este elejétől,hogy megtörténjen,csak nem mertem kimondani vagy elfogadni,de nem is ez a lényeg.Azt hittem,minden oké és végre elkezdődött valami komolyabb,de aztán..-megakadtam.-Szóval a csók után azt mondta,hogy megnyerte a fogadást..És kiakadtam.Nem értettem,hogy mért szédített,ha csak ezt akarta.Aztán mégis azt mondta,hogy nem így akarta.Hogy nem ezért tette.De..utána nem mondta meg,hogy miért.És..már nem éreztem esedékesnek,hogy elmondjam,hogy szeretem.

Niki még nem is válaszolt,mikor megcsörrent a telóm.

-Cameron az..-suttogtam elfehéredve.

-Vedd fel.-utasított a barátnőm.-Hallgasd meg mit akar.

-Szia.-remegő kézzel emeltem a fülemhez a telefonom.

-Szia.-a kellemes,mély hang hallatán megremegtem.-Már vagy húsz perce állok a faház előtt,és legalább tízmillió sms-t küldtem..Ennyire utálsz?

-Ne haragudj,nem vettem észre.-motyogtam a készülékbe.

-És kijönnél,hogy végre beszélni tudjunk?

Nem tudtam eldönteni,mit csináljak.Nagyon szerettem volna tudni,hogy mi Cameron mentsége.De tulajdonképpen arra vágytam a legjobban,hogy a karjába vessem magam és jó szorosan átöleljem.Minden porcikám ezt kívánta.

-Azt hiszem,igen.

Kinyomtam a hívást és felkászálódtam a kanapéról.Niki aprót bólintott,mikor jelentőségteljesen ránéztem.

-Szurkolok,csak ne gyere későn.-suttogta mosolyogva.

Elsétáltam az ajtóig,majd egy nagy sóhaj után lenyomtam a kilincset és az úton várakozó fiúra néztem.Pár méterrel az ajtó előtt álldogált,így volt egy kis tér közöttünk,amit nem bántam.Még mindig póló nélkül volt.Mikor meglátott,először tetőtöl talpig végigmért,majd nagy léptekkel megindult felém.Pár másodperc alatt átszelte a köztünk lévő távot.Az arcomon éreztem a lehelletét,amibe természetesen ismét beleborzongtam.Az ujjait ráfonta a csuklómra,majd nemes egyszerűséggel magához húzott és megcsókolt.Megfordult velem a világ.A pulzusom az egekbe szökött és libabőrök jelentek meg a karomon.Az ujjaival simogatta a kézfejem,ami az emiatt felforrósodott,majd az érintésének hiányától ismét lehűlt.

De ezután sem engedett el.Többször megcsókolt,majd,mikor kissé magamhoz tértem elhajolt.De ezúttal már nem volt érdekes,hogy legalább fél órán át sírtam miatta.Hogy mennyire volt szemét,és mennyire nem értettem.Az agyam felmondta a szolgálatot,ezért azt tettem,amit a szívem diktált.

Átkaroltam a nyakát és magamhoz húzva most én csókoltam meg.De ezúttal nem viszonozta.Lehámozta magáról a karjaimat és mélyen a szemembe nézett.Próbáltam ellenkezni,de nem érdekelte.

-Anna..El akarom magyarázni!-a hangja rekedtes volt.-Már azelőtt meg akartalak csókolni,hogy fogadtunk volna.Az csak egy ürügy volt arra,hogy közelebb kerülhessek hozzád.Cseszd meg,egyáltalán nem érdekelt,hogy nyerek-e.-túrt a hajába idegesen.-Csak el akartam érni,hogy jobban kedvelj,mint egy barátot.Mert én többet érzek.