You must choose - Sam and Colby (BEFEJEZETLEN)

7. fejezet

Mikor Lele nem figyelt, elsurrantam. Nem volt kedvem több bájolgáshoz, szóval járkáltam még kicsit a fák között. Hamarosan egy újabb tisztáson kötöttem ki. Leültem az egyik pad támlájára, majd előhúztam a rajzkötegemet. A tájat kezdtem rajzolgatni.

Percekig nem néztem fel, de amikor tekintetemet újra a tájra emeltem, felfedeztem egy ismerős arcot. Éppen egy könyvvel a kezében, szemüveggel az orrán sétálgatott. Aztán megállt, és felém nézett.

Rajzaimat arcom elé emeltem, de akkor már késő volt. Sam meglátott, és egy vigyorral az arcán sietett felém.

-Hát te?-kérdezte, de nem ült le.
-Rajzolok-emeltem fel a kezemben tartott papírt. -Jó a szemcsid.
-Kösz!-mosolyodott el. -Leülhetek? Vagy zavarok?-harapta be a száját.

Igen, nagyon zavarsz. Egész helyes vagy, meg minden, csak tudod... Én antiszociális vagyok, nem igazán állok szóba emberekkel. -gondoltam, de kimondani már nem mondtam ki.

-Igazából épp menni készültem. Kezd esteledni-bámultam az égre. A nap már eltűnt a horizonton, de a sugarai még látszódtak.
-Ne kísérjelek haza?-ajánlotta fel.

Kedves akart lenni, nekem mégis gombóc szorult a torkomba.

-Talán majd máskor-momdtam a földet bámulva.
-Ugyan már, nem vagyok szervkereskedő, vagy betörő-nevetett. -Nem akarlak bántani-mondta.

Fejét kissé lehajtotta, úgy nézett engem. Nem tűnik... maffiózónak. És Marcus már tutira otthon van, ha bármi baj történne csak... Ugyan, ez itt Sam Golbach töriről. Nem lesz semmi baj.

-Oké-vigyorogtam, és örültem a fejemnek, hogy végre tettem valamit a szocializálódásom felé. Gondolatban adtam magamnak egy piros pontot.

Sétálni kezdtünk. Sam zsebre tette a kezeit, úgy sétált mellettem.

-És? Mi szél hozott ide?-kezdeményezett.
-A bátyám itt kapott munkát-nyeltem nagyot. -És ööö... Te?-kezdtem rágni a szám szélét.
-Itt születtem-nevetett. -Mondd csak, mégis hogyan csavartad el az üresfejűek agyát fél nap alatt?
-Hogy mi?-kaptam fel a fejem.
-A menők nem vonnak be mindenkit a köreikbe.
-Ohh! Hát, izé... Nem tudom, én aztán nem ismerem egyikőjüket sem. Igazából nem ismerek senkit. Kissé... Khm! Antiszoci vagyok-toltam vissza fekete keretes szemüvegemet az orromra.
-Tudom. És ne aggódj, eleinte én is az voltam. Teljesen átérzem a helyzeted. Idővel majd jobb lesz.
-Köszi-mosolyogtam Samre, de ahogy a szemébe néztem, éreztem, ahogy elpirulok, szóval inkább lehajtottam a fejem. -Megérkeztünk-néztem a házra, ahol lakok.
-Hú, nagyon szép-mosolygott. -De akkor én most megyek is.
-Öhm... Még mielőtt elmész... elkérhetem holnap az angol jegyzeteidet? Egész órán rajzoltam, és elfelej...
-Szívesen odaadom. De ahhoz holnap találkoznunk kell. Menni fog?-nevetett, mire lesütöttem a szemem.
-Vicces...-ráztam a fejem.
-Rendben, akkor holnap találkozunk Day!-kacsintott, majd elsétált.

Hogy én ezt hogy meg fogom bánni...