You must choose - Sam and Colby (BEFEJEZETLEN)

10. fejezet

Mikor hazaértem Marcus már otthon volt. Az ablakban állt, majd miközben a cipőmet vettem le, odajött hozzám. Karba tette a kezét, és amolyan "mindent láttam, mesélj" arccal bámult engem, de én persze tettem az agyam, és úgy csináltam, mintha nem tudnám mit akar.

Én csak berugdostam a cipőmet a helyére, és a nappaliba mentem.

-Ennyi? Nem is mondasz semmit?-tárta szét a kezét.

-Mit kellene mondanom?-huppantam le a kanapéra, miközben bekaptam egyet az asztalra tett sajtos tallérok közül. Marcus folyton ezt a szart eszi.

-Mondjuk... -pislogott szaporán. Nyílván nem akarta bevallani, hogy meglesett, ahogy jöttem haza. -Menj a francba Day!-adta fel.

Levágta magát mellém a kanapéra, majd bekapcsolta a tévét. Elvettem az asztalon pihenő laptopot, ami mellesleg Marcusé volt, és szörfölni kezdtem a neten.

A tévé ordított. Egy óra után a telefonom csöngésére kaptam fel a fejem. Ismeretlen szám. Remek!

-Marcus!-adtam oda a telefonom neki, miközben ezer szó/perc sebességgel olvastam a gépen.

-Ki fafom av?-vette fel a telefont, csak közben ette az imádott sajtos tallérját. Hihetelen. Két pofára tömi.
-...
-Ki?
-...
-Bihhos.
-...
-Ihen.
-...
-Nhem.
-...
-Huhi?
-...
-Jah bohi! Na, lenyeltem! Tuti?
-...
-Akkor adom-nyújtotta felém a telefonom.
-Ki a franc az?-suttogtam.
-Valami Lily-rázta a fejét.

Oh, hogy az a...!

-Szia Lele!-szóltam bele a telefonba.
-Daisy! Mi az, hogy nem vagy fent egy közösségin se? Először azt hittem csak nehezen lehet megtalálni, vagy egy másik nevet használsz. Vagy nem vagy fent valamelyik közösségin. Végig néztem három nap alatt az összes Daisy Hunterpain nevű Facebook, Instagram, Twitter, We heart it, Vine, Snapchat, Ask.fm és Tumblr felhasználót, de egyik sem te voltál. Ez mégis hogy lehetséges? Mi az, hogy nem jelölhetlek, követhetlek be sehol? Mi ez, ha nem oktalan büntetés? Nem szolgáltam rá. Mellesleg... az olyan lányoknak, mint te, szükségük van valamilyen adatlapra, hogy bekövethessék a szexis srácok. Ezt nem hagyhatom. Azonnal regisztrálnod kell! Ahh, úgysem fogsz. Majd velem. Tudod mit? Tíz perc, és ott vagyok nálad. Alli is jön. Visszhall!-darálta le az egészet az újdonsült "barátnőm".

Oké, Lele egész kedves, meg minden, de 1. honnan tudja a számomat, ha nem adtam meg neki és 2. HONNAN TUDJA, HOGY HOL LAKOK??? Ez agyrém.

Lele tévedett. Nyolc (!!!) percen belül itt volt Allivel, de hozta a Harries ikreket is. Istenemre kérem, ne jöjjenek többen!

Marcus jófej volt. Örült, hogy kezdek nyitni mások felé, de természetesen a Harrieseket megnézte magának. Finn túl sok félreérthető viccet mondott. Jack visszahúzódóbb volt a testvérénél, de közel sem volt olyan, mint én.

Lele mindenhova fel akart reggelni engem, de nem hagytam. A facebookban és twitterben egyeztünk meg. A többi nem tetszett. Csináltunk rólam fotókat, de aztán nem bírták a többiek tovább, és vad szelfigyártásba kezdtek.

Örülök, hogy nekik mókásan telt a délután. Mondjuk ezegyszer én se voltam annyira lúzer, és még egy közös képre is beálltam.

Na, jó. Őszinte leszek. Tényleg jól éreztem magam a többiekkel.