A festő árnyéka /SZÜNETEL/

VI. fejezet

Reggeli után rögtön rohantam a bálterembe, ahol siettem folytatni abbahagyott munkám. Három nap telt el a lorddal való fogadásunk óta, és körülbelül a freskó egynegyedével készültem el. Ha így folytatom, könnyűszerrel megnyerem a fogadást. Mint minden nap, most is reggelitől észen vacsoráig dolgoztam a festményen, kisebb-nagyobb szünetekkel. Megengedhettem volna magamnak egy nap szabadságot, de a cél előtt nem fogok megállni, csak végső esetekben. Hadd lássa Carter, hogy másfél hét elég volt egy olyan munkára, amire eredetileg egy hónapot szánt volna nekem. Mivel a lord nem mondta mi témában fessek, ezért a freskó Anglia térképét ábrázolja, megjelölve a főbb csaták helyszíneivel, élethűen tájképileg ábrázolva. Megjelenik rajta Yorkshire megye határvonala, a főnemesi és az uralkodói vár, és minden, ami az országhoz kötődik. Nekem személy szerint nagyon tetszett a kép, az ötletet Scott adta egy hanyagul a szobámban felejtett térképpel.

Épp hozzáláttam volna a fal tetejének festéséhez, amikor ráeszméltem, hogy bizony nem érem majd azt el, tehát elhoztam a széket, amely a bálterem ajtaját támasztotta, és annak segítségével festettem. A százhatvanöt centimmel és a szék fél méteres magasságával sem sikerült elérnem a fal legtetejét, ezért gondoltam egyet, egyik lábam a szék háttámlája tetejére tettem, majd kissé megemelve ezzel magam, festettem a magasan lévő részletet. Az egyik nagyobb ugrásom közepette két tenyeret éreztem derekam oldalain, ami fantasztikusan segített volna, ha nem lennék csiklandós. Sikítva ugrottam egy hatalmasat, ezzel felborítva az alattam álló széket, és sajnos nem volt akkora szerencsém, hogy a két tenyér tulajdonosa karjai közé kapjon, tehát roppant kecsesen ráestem. Jajgatva vánszorogtam le a leterített fiúról, akit egyből felismertem hidrogén szőke hajáról.

- Ha tudom, hogy egyből rám veted magad, inkább nem segítek – közölte mosollyal arcán, majd végigterült a bálterem padlóján.

- Egy hölgytől illik megkérdezni előbb, hogy segíthet-e – mosolyogtam. Egyből lefagyott a kezdetleges mosoly arcomról, amikor végignéztem kiterült testén. A hasa szélén éktelenkedett egy hatalmas vörös folt, ami teljesen eláztatta hófehér ingjét. – Szent Isten! Te vérzel! - Rögvest letérdeltem mellé, és aggódva vizslattam érzelemmentes arcát. Felemelte ingje alját, így láthatóvá vált enyhén kockás hasa. Sebhelynek sehol nem volt nyoma.

- Ez csak festék – mondta nevetve. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd tenyerembe temettem arcomat, ami nem volt túl jó döntés, mivel az egész kézfejem festékes volt. Fájdalmasan leemeltem kezeim arcom elől, mire ő jóízűen elnevette magát. – Cody Sott vagyok.

- Rose Orwell, a lord új festője.

- Nos Rose, örülök az intim találkozásnak, de nekem sajnos mennem kell. A lord fejemet véteti, ha nem lesz kész délre az ebéd. – mondta, majd a kezét nyújtva felsegített, elővette ezer wattos mosolyát, és eltávozott. Én felállítottam a széket, és immár óvatosabban, figyelve az eltévedt kezekre, folytattam a festést egészen addig, míg öt órát ütött az óra. Épp kezdtem egy helyre pakolni a szétszóródott festékeimet, amikor cipőkopogást hallottam a terem másik végéből.

- Lassíthatnál a tempón, különben tényleg el fogom veszteni a fogadást – ért be mellém mosolyogva Carter.

- Azt lesheted – mondtam, majd rettentő felnőttesen kiöltöttem rá nyelvem. Levettem festékes köpenyem, ráakasztottam a szék szélére, majd a festmény felé fordultam, ami fantasztikusan festett.

- Azt hiszem jó ötlet volt felvenni festőnek – nézett végig elismerően a festményen, majd rám mosolygott és gesztenyebarna szemeit enyéimbe fúrta. Közelebb lépett hozzám, így testünk majdnem összeért. Értetlenül néztem fel rá, fogalmam sincs mit akart csinálni. Egyik kezét felemelte, egyik kósza tincsem a fülem mögé tűrte, majd letörölte a festéket a homlokomról. Gyermetegen felnevettem, mire neki is megvillantak hófehér fogai. Pillanatunkat Flora rontotta el, aki a nevem kiabálva tört be a bálterembe, majd mikor meglátta, hogy nem vagyok egyedül, elnémult és bocsánatkérőn nézett rám. Carter hátrébb lépett, megköszörülte a torkát, biccentett, majd sietősen elrobogott.