Úgy tervezem, ma beavatom Mirát ebbe a "Fakereszt-témába". Jól jön egy társ, ha ki akarom deríteni, mi folyik itt.
Mire felkelek, már fent van a nap. Ez furcsa. Az ébresztő mindig napkelte előtt szokott szólni. Bár most legalább kialudtam magam. Végre.
Folyosó elején lévő fürdőszobába megyek (hihetetlen, de itt ilyen is van. El vagyunk kényeztetve, komolyan...). A tükörbe nézve nem éppen a legszebb látvány fogad. Kialvatlanságról árulkodó, vörös szemek,holott azóta végre (mint mondtam) kialudhattam magam. Sápadt bőr, kócos haj.
"Ezt azonnal rendbe kell tennem" alapon arcot mosok, lezuhanyzom és megfésülködöm. Fúj. Olyan luxushellyel van dolgunk, hogy az egész emeletnek egyetlenegy fésűje van. Persze senki se veszi a fáradtságot, hogy kiszedje a haját, ha végzett. Na mindegy, a fogamat csikorgatva és undorodva, de kifésülöm a szénakazalt a fejemen. Az eredmény már kevésbé borzasztó, viszont még mindig elég rossz. Hagyjuk, nem divatbemutatóra készülök. Kilépek a fürdőszobából, előttem elsuhan Mira. Utánarohanok:
-Mira, várj!
-Mivan?-fordul hátra idegesen.Aha. Szóval ma bal lábbal kelt fel.
-Beszélnünk kell.
-Mondjad...-forgatja a szemét.
-...de nem most. Ebéd után találkozzunk a kertben.
-Oké. De most rohanok, na szia!-rázott le ezzel az egy mondattal, és már rohan is tovább.Fura.
...
Ebéd előtt a kertben sétálok. Úgy tervezem, hogy körbejárom az egész helyet. Elérek egy utcácskához, amit eddig nem láttam. Egy kanyargós úton folytatódik ez a kis "utca", a végén már az egész épület eltűnik a szemem elől a végeláthatatlan sövényúton. Kezdek félni. A továbbhaladásban egy drótkerítés, valamint egy 'KEEP OUT' felirat gátol meg. A kerítésen túl látok valamit, de mielőtt jobban ki tudnám venni, hogy mi az, egy kéz fogja meg a vállam. Hátranézek. Egy hegyomlás (értsd: őr) áll ott, szeme szikrát szór.
-Te meg mi a francot keresel itt?!
-Én-én csak...
-Nem érdekel! Takarodj!- ordít, én meg rohanok,mint egy őrült,vissza a szobámba. Vajon mi olyan fontos? Ki kell derítenem. De erről nem szólok Mirának. Annyira még nem bízom benne. Ezt egyedül kell véghezvinnem. Takarodó után.
Ebéd után a megbeszélt helyen találkozom Mirával. De mit mondjak neki? Ez a drótkerítés valahogy összekapcsolódhat a fakereszttel... Nem. Nem árulhatom el neki. Még nem. Agyalok,hogy mit mondjak neki...
-Na,mit akartál?
-....Szerinted van Peternek barátnője?
Mi? Nem vagyok normális! Jólvan, ez volt az egyetlen használható, értelmes kérdés, ami eszembe jutott.
-Mi? Ki az a Peter?
-S-senki, csak egy srác, akit láttam...öhm....elmenni a folyosón.-legyintek-azt hittem ismered, de végülis mindegy.
-Oké.Ennyi?
-Igen. Köszi!
-Szivesen. De rohanok. Majd beszélünk,szia!- feláll, és elrohan. Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem.
Megvan a tervem. Ma este kijátszom az őröket, és takarodó után kiszököm a kertbe. Átverekszem magam a kerítésen, és kiderítem, mit titkolt ennyire az az őr. Lehet, ez csak egy lépés ahhoz, hogy megfejtsem ennek a hatalmas helynek a rejtélyét, de én kitartó vagyok, és nem nyugszom addig, amíg rá nem jövök mindenre. Kerüljön bármibe.
