Egy szobában ébredek fel. Fehér falak és egy rozoga ágy.Ennyi. Semmi több.
Magamra nézve látom,hogy más ruha van rajtam. Narancssárga-fekete. Komolyan, mintha rabok lennénk.
Felállok, és odamegyek az ágyamhoz. Gondosan rárakva a paplan, párna és a plüsskutyám.
A falon észreveszek egy kamerát, mellette hangszóró. Ez utóbbi éles nyikorgásba kezd, majd egy női hang szólal meg belőle:
-Az 547-es beteg felébredt. Kérném az őröket, fáradjanak a szobájához és vezessék az orvoshoz!
Fél perc sem telik el, az ajtón két nagydarab fickó lép be. A karomnál fogva elvezetnek.
A szobák számai az emelethez köthetőek (pl. 547-es szoba=5. emelet negyvenhetedik szobája), ami azt jelenti, hogy jó nagy épületről van szó.A folyosó végén az 550-es szám látható.Ezek szerint itt a doki lakik, nem egy beteg.
Az egyik őr kopog. Az ajtó mögül morgás hangzik, látszólag megzavartuk az orvost. Mégis egy fiatal nő nyit ajtót.
-Fáradjanak be-mondja-, a doktor úr mindjárt jön.
A terembe lépve nagyon furcsa látvány fogadott...
Mintha a kivégzésemre készítenének fel egy kis kínzással megspékelve. Különböző kések, pisztolyok... amikről a gyilkosok csak álmodni mernek, annyi fajta cucc.
A doki egy szemüveges, az ötvenes éveiben járó pasi. A notesze állandóan a kezében. Hirtelen megszólal:
-Áhh, üdv! Kérem, foglaljon helyet!-mutat egy fekete bőrszékre, aminek a kartámaszán és a lábtartóján nagyobb vasgyűrűk éktelenkednek. Kénytelen vagyok leülni. Amint elhelyezkedem, a gyűrűk rácsapódnak a végtagjaimra.
A doki kérdez:
-Név?
-Jolie.
-Jolie MI?- förmed rám.
-Jolie Nander.
-Kor?
-Tizenöt.
-Rendben. Az én nevem Dr. Furjan.
Dr. Furjan? Fura név, annyi szent.
-Mit fognak csinálni velem?- kérdezem előre tartva a választól.
-Nyugalom, most csak megvizsgálunk, aztán visszaviszünk a szobádba.
A kivizsgálás annyit tesz, hogy megnézik, nincs-e fertőző betegségem. Amint ezzel végeznek, Dr. Furjan mondja:
-Köszönöm, vihetik.
Úgy beszélnek rólam, mint egy darab húsról. Vihetik-Nem vihetik.
Belöknek a szobámba. Unalmamban a falat ütögetem ököllel. De hirtelen a tompa kopogás átvált nyekergésre, majd látom, hogy megreped a fal. Hoppá, úgy látom, valaki már ezt a kis üreget kiásta nekem. Festékkel és deszkával próbálták elfedni, de sikertelenül. A kamera miatt nem akarok most rögtön elszökni. Kell egy terv. Megpróbálok beszélni néhány beteggel. Hátha valamelyik a segítségemre lesz.
Eldöntöttem: mindenképp meg fogok szökni innen.
