Nem Csak Egy Éjszaka \+18\

8.rész

Elfeküdtem az ágy egyik felén Luke a másik felére és magához húzott.

-Luke.

-Hmm?

-Neharagudj, hogy verekedned kellett miattam.

-Semmi baj édes.-szorosan átölelt.

-Bárcsak így maradna.-mondtam magamnak halkan.

-Tessék?

-Nem szóltam-kuncogtam halkan.

-De. Valamit mondtál. Remélem jól hallottam.-éreztem, hogy mosolyog.

-Csak a lelki ismereted az.- nevettem

-Ácsi. A lelki ismeretem nem mond ilyen, hogy "Bárcsak így maradna".

Felé fordultam hót vörös arcal.
Nyomott óvatosan egy puszit az orromra.

-Ne örülj ennyire- mosolygott.

-Nem csináltam semmit.-haraptam ajkaimba.

-Mondom, hogy ne mosolyogj.- nevetett.

-Jólvan abba hagyom.

Pár percig csönd volt. Szerintem elaludt. Nem tudtam aludni. Forgolódtam.

-Luca. Mi a baj?

-Semmi.

-Ja azért forgolódsz.

-Nem tudok aludni.

A lábát a lábam közé rakta, a kezét a derekamhoz és ahogy magához húzott leestünk az ágyról.

-Auu te hülye. - mondtam félig nevetve.

-Te toltad a seggedet.

-Nem is. Te húztál.

Veszekedtünk még egy pár percet aztán felkapott és betett az ágyba. Felém mászott én meg át tóltam az ágy másik felére. Vagy is csak próbálkoztam.

-Ne harcolj, ha nem megy.

-Feladom.- forgattam a szemeimet.

-Annyira édes vagy mikor feladod.

-Ne mosolyogj.

-Jajj ne pirúlj.

-Nem is.

-Aham. Azért vagy ilyen piros.

Elfeküdt és a melkasára tettem a fejemet.

-Te szeretnéd, hogy így maradjon?

-Micsoda?-tudtam miről van szó, de égett az arcom és inkább megkérdeztem.

-Hát, hogy együtt.

-Te szeretnéd?

-Kézen fogva sétálni, esőbe csókolózni.

-Aludjunk inkább.

-Jó, de előszőr kérem a választ.

-Mi van akkor, ha igen?

-Akkor jó. Na aludj csipkerózsika.
Majd a herceged reggel felkelt.

Elnevettük magunkat és pár perc múlva már aludt is. Sokat agyaltam még a dolgokon, de aztán én is nagy nehezen elaludtam.