Nem Csak Egy Éjszaka \+18\

22.rész

Nagy nehezen össze kapartam magam, de nem tudtam lenyugodni. Egész nap csak azon kattogtam, hogy mi a lószar volt ez és én hülye miért küldtem el, mikor kurvára szeretem.

Kipakoltuk a kocsiból a dobozokat és Izának meg se kellett mutatnom a szobát, mert már tudja és egyből be is pakolt.

-Meddig maradsz?- ültem le az ágyra és kérdeztem Izát.

-Ameddig az agyadra nem megyek és ameddig szeretnéd.

-Hát akkor mostanában nem szabadulsz tőlem.- nevettem el magam, majd Iza is.

Oda jött hozzám megölelt és a fülembe súgta.

-Mindig is a legjobb barátnőm és a legjobb tesóm maradsz. Szeretlek te majom.

-Köszönöm. Én jobbat te buzifej.

Össze nevettünk, majd mindketten megkönnyeztünk.

Ebben a tíz percben legalább elfeledtette velem azt, hogy mik történtek két-három órája.

-Mi a terved mára tesó?

-Nem tudom. Eszünk valamit, aztáán nem tudom.

-Rendicsek.-kacsintott és közben lepuffantott az ujjával.

Annyi hülyesége van amin annyiszor össze nevetünk, hogy az hihetetlen. Imádom a hülye fejét.

Nem tudjuk még, hogy mit kajálunk ugy hogy lementünk boltba. Megfogtam a kocsikulcsomat és elindultunk.

Kegyetlen volt mire kitaláltuk, hogy mi legyen. Gyors kifizettem és már húztunk is a kocsihoz, hogy bepakoljunk. Úgy négy táska cucc volt.
Beszáltunk és már mentünk is haza.

Beérve az ajtón ledobtuk a cuccokat és lehuppantunk a nappaliba.

-Luca.

-Mondjad.

-Lehet egy bunkó kérdésem?

-Nem, mert mindig hülyeséget kérdezel. Neem amugy nyugodtan.

-Szereted?

Hirtelen a nevetésből lekonyult a szám és majdnem sírtam, de vissza tartottam.

-Igen. Miért?

-Csak úgy.

Pár percig néma csend volt míg bele nem rondítottam.

-Szeretem. Csak egyszerüen nem értem, hogy miért rohant el. És egy nap után vissza jön. Akkor mondta volna azt, hogy idő kell neki. Mindegy hagyjuk lehet csak én vagyok rusnya és azért menekült.- nevettem fel halkan, majd Iza is.

-De bolond vagy. Na menjünk csináljunk kaját aztán beszélgetünk majd.

Kipattantunk a kanapérol és mentünk a konyhába. Össze dobtunk egy fullos kaját és úgy este tíz-tizenegyig dumáltunk a teraszon.

Iza elment letusolni én meg addig kiültem cigivel és telóval a kezembe a teraszra.
Hírtelen csörögni kezdett a telefonom.
Ledöbbenten néztem a kijelzőt.
Luke volt.

Felvettem..

-Szia.- szólt bele szétsírt hangal.

-Szia.

-Luca el kell mondanom valamit...