Never Mind

8. rész (Folytatás)

Sajnos ezt kellet tennem, nem tudok egyszerre 2 embernek segíteni. Felhívtam Jimint hogy indulok haza, nem kér-e valamit. Azaz akartam... Nem vette fel. 60-hívtam de semmi, aggódva futottam a hotelbe. Ahol megláttam Jimint ugyan azzal a lánnyal. A lány épp közeledett Jiminhez.

-Hé! Mit műveltek? Főleg te Jimin.

-Min! Dejó hogy hazajöttél! Ölelt volna meg, mikor eltaszítottam magamtól.

-Az mi akart lenni?

-Nyugi nem veszem el. Elvégre az uncsim.

-Bocsi, kiment a fejemből.

-Semmi baj. Amúgy Yun Seo vagyok. Örvendek. (Ó szóval ő Jimin unoka testvére? Szép lány. Göndör szőke haj, barna szem, nem is túl dagadt, nem is túl vékony.)

-Én Min Seo, szintén örvendek.

-Akkor szenta béke? Jimin úgy vigyorgott minta tejbetök.

-Természetesen. Monduk egyszerre Yunnal.

-Remek! Ölelt minket Jimin.

-Hoztál valami finomat?

-Igen, de elötte meg kell főznöm.

-Ne~~

-De, addig foglald el magad valamivel.

-Jó~

-Segíthetek? Kérdezte Yun.

-Ha akarsz...

-Hát az uncsim barátnőjének szívesen segítek bármiben.

-Ez kedves tőled. Köszi ^^

-Ugyan semmiség.

Seo szemszöge

Fogalmam sincs hogy Min miért nem segít, pedig mindig szokott. Mindegy onkább akkor a jól bevált módszert használom. Egyenesen megkérdezem Tae-t hogy miért ilyen fura. Írtam egy üzenetet hogy tudunk-e találkozni a stúdióban.

-"Szia Tae, el tudsz jönni a stúdióba? Fontos."

-"Szia Seo, persze. Futok." Sokat nem vártam. Mikor Tae megjött rögtön letámadtam a kérdésemmel.

-Tae! Miért vagy ilyen fura, amióta Yun-t megismertük?

-1 nem vagyok fura, 2 mi a bajod?

-De fura vagy, és az a bajom hogy bejön neked Yun. Ugye?

-Nekem Yun? Megőrültél? Téged szeretlek. A szeretlek szótól alig bírtam mondani valamit... ahogy általában ez várható tőlem.

-H-Hogyan hihetném ezt el neked?

-Úgy hogy ezt neked vettem. Nyújtott felém egy kis dobozt. A bűntudattól meg a boldogságtól elpirultam.

-Bocs, hogy aggodalmat okoztam. Ha tudom hogy mennyire aggódsz akkor-

-Semmi baj. Én voltam a hibás. Túl reagáltam. Odaadta a dobozt, és kinyitottam. Nagyon drága lehetett mert gyémánt berakású nyaklánc volt.

-Tetszik? Kérdezte Tae.

-Jó ég Tae! :o Köszönöm! *-*

-Szívesen. Amint ezt kimondta meg is csókolt, amit viszonoztam.

Jin szemszöge:

Min még mindig nem írta meg azt hogy mit mondjak Yunnak, hogy eljöjjön velem kettesben a fiúktól. Gondolkodásomból a telefonom rezgése húzott ki. Min írt.

-"Szia! Tudom hogy mit mondj Yunnak hogy elmenjen veled kettesbe, a többiektől. :)"

-"Szia! És honnan veszed hogy eljön velem kettesbe?"

-"Onnan hogy beszéltem vele." Ekkor ha valami inni való lett volna a kezembe kiköptem volna, annyira meglepődtem.

-"El mondtad neki hogy mit érzek iránta???"

-"Dehogy is! Csak annyit hogy egy barátom találkozna vele valahol."

-"Megnyugodtam akkor."

-"Figyelj Min, nem lehetne hogy ma be valjam neki?"

-"Lehet, akkor egy szép helyen legyen ;)"

-"Nem tudsz ehyet?"

-"Nem, mivel pár napja lakok itt. Tudod :'D"

-"Ó tényleg..."

-"De ha jól tudom van egy hely ahol ebben az időben szépek a Sakurák (Szakurák). Ott jó lesz. ^^"

-"Jó ötlet. Köszi...ismét."

-"Nincs mit. Oda megyek Yunnal, ott találkozunk."

-"Oks, de hogy juttok el oda?"

-"Úgy hogy ő itt élt Jiminnel. Nagyon be vagy kábulva. Jól érzed magad? x"D "

-"Persze, és bocsi. Csak ne röhögj!"

-"Én röhögni? Rajtad? Soha :'3 "

-"Soha mi? Akkor miért küldesz olyan smile-kat mintha röhögnél? <.< "

-"Jó lebuktam...nade megyünk szia!"

-"Szia, ott tali."

Min szemszöge:

A beszélgetés után lezártam a telefonom kijelzőjét, és odafordultam Yunhoz.

-Mehetsz! Elindult a barim.

-Okés, akkor megyek.

-Oké.

Kikisértem Yunt a bejárati ajtóig mert fölt még az ebéd és nem hagyhattam Jimint egyedül még képes lenne megenni fél készen.

-Akkor szia Min!

-Szia! Majd becsuktam az ajtót, kész is volt az ebéd. Leültünk Jiminnel és enni kezdtünk.

--------------------------------------------------------------------------------------

Ennyi lenne a 8. rész folytatása ^^ majd hozom a következőt. Ha olvasod akkor tudasd velem :)

Köszi hogy elolvastátok! <3