Jimin szemszöge:
Már 2 hete hogy Min el ment. Nem tudjuk mi lehet vele. Talán elrabolták...vagy... NEM! NEM ÉRÜNK RÁ ILYENEKEN GONDOLKODNI! EZZEL CSAK IDEGESÍTEM MAGAM... lenyugodtam, nyugi.Itt ülünk a gyakorló teremben és elmélkedünk, hogy hol kéne még keresni Min-t.
-Na én mentem haza, sok dolog vár rám még othol. +Yun-nal találkozok. Sziasztok!
Dobott egy mosolyt és elindult az ajtó felé.
-Oké, szia!
Mondtuk egyszerre a többiekkel.
Jin szemszöge:
Kiléptem a teremből, elő vettem a mobilom és írni kezdtem egy SMS-t Min-nek. Igen nálam van. Nem akar találkozni egy ideig a többiekkel.
*othol*
Mikor kinyitottam az ajtót finom illat csapta meg az orromat. Min főz valamit. Kezdem úgy érezni hogy Min jobban főz mint én...
Min szemszöge:
Halottam hogy Jin megérkezett. Időben mint mindig.
-Szia Min!
Jött oda nagy mosollyal.
-Szia Jin!
Viszonoztam a mosolyt.
-Nem sokára kész az ebéd.
-Oké, alig várom a finom ételt amit te csinálsz *.*
(Olyan ari mikor ilyen illedelmesen beszél *-* de nem veszem el Yun-tól, nekem...Jimin...az...az egyetlen...)
-Köszi hogy díjjazod azt amit főzök.
-Ez természetes.
-Jut eszembe...izé...
-Igen?
-Yun-nak a szülei mennem Busan-ba bevásárolni, Yun is megy csak ha már a város felé mennek beugrik hozzám. Nem baj ha azt mondom hogy menj a szobádba és ne gyere ki?
-Semmi baj, oks.
*Ebéd után*
-Na akkor megyek a szobámba. Jó mulatást.
-Köszi. Nem lesz itt sokáig nyugi.
-Az se baj ha itt alszik.
Kacsintottam. És a szoba felé vettem az irányt. Hallani lehetett hogy Yun és Jin miről beszélgetnek. Akkor is ha nem mentem az ajtóhoz. Nem akartam hallgatózni de ez van. Halottam hogy Yun fel akar jönni a szobába, mert itt hagyott valamit.
Yun szemszöge:
Fel akartam menni a szobába de Jin akadékoskodott, mintha el akarna titkolni előlem valamit... csak tudnám hogy mit... felértem a szoba ajtóba, kinyitom és lám kit látnak szemeim!
-Yun meg magyarázom!
Jött közénk Jin.
-Ez nem az aminek hiszed!
Folytatta Min.
-Aha, persze. Ezt el fogom mondani Jimin-nek!
Idegesen becsaptam az ajtót, ki megyek a házból és hívom Jimint.
-"Szia Jimin, nem fogod elhinni hogy mit láttam!"
-"Mit?"
-"Meg van Min."
-"Dejó! És hol?"
-"J...J...Jin...H...Házában..."
-"MI??? Ugye csak viccelsz???"
-"Bárcsak úgy lenne..."
Jimin szemszöge:
Letettem a telefonomat, és futottam Jin háza felé. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Min Jin házában?
*A háznál*
Megláttam Yunt, kisírt szemekkel nézett rám és mutatta hogy odabent az emeleti első szobában. Nem tétováztam tovább. Bementem. Fel futottam a szobába és tényleg ott voltak.
-Min?
-Jimin!
-De...miért? Miért mentél el hogy majd az egyik tag szobájában és házában legyél?
-Jimin, nem ezért mentem el. Még mielött azthinnétek Yun-nal hogy én és Jin együtt vagyunk pedig nem. Csak itt lakok pár napig míg lecsillapodig minden és...
-És hogy el menj koreábol...igaz?
Vágtam a szavába. (Olyan édes mikor magyarászkodik... istenem...)
-Igen... sajnálom Jimin de szerintem jobb lesz ha el megyek és elfelejtenek. Mivel minden jobb volt míg én meg nem jelentem...
-Min ez nem igaz, szeretlek és nem akarlak elfelejteni. Ha azt is kéred nem menne. Mert amint már mondtam veled akarok lenni. Nem mással.
Min szemszöge:
Mikor befejezte a mondatát, elindult felém. Mire észbe kaptam Jimin az ajkaimon termett. Levegő hiány miadt el kellet válnunk.
-Szeretlek Min és soha semmiért nem hagynálak el, meg felejtenélek el.
-Én is szeretlek Jimin. És sajnálom hogy ezt akartam, de nem láttam más utat ebböl az egészből. Meg nem akartam jobban bajt okozni mivel...Kook...tudod....meg Suga...
-Semmi baj, mér lerendeztem a dolgot.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Megjött az uj rész, remélem tetszik és elnézést hogy ilyen lett de nem jönek gyorsan az ötletek. Kérlek jelezd hogy olvasod ^^
YOU ARE READING
Never Mind
FanfictionEz a történet 2 lányról szól akik ki akartak menni Kóreába hogy ki próbáljanak ezt azt, és ott éljenek. De nem számítanak arra hogy esetlek valakikbe bele futnak... Fő szereplők: Min Seo Seo Hyeon Szereplők: Park Jimin-Ji...
