Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány...2 /befejezett/

2.fejezet

-Ezt nem mondhatod komolyan! - rázta meg azonnal a fejét Naren és leemelte a fotel hátuljáról a takarót, amit még Claude hagyott itt és betakart vele engem.
-Csak azt kérem, hogy legyél biztos a döntésedben, Ren! Nem azt, hogy maradj vele.
-Szakítani fogok Mayaval, és azért teszem, mert nem vagyok szerelmes belé. Akit én szeretek, az te vagy! - mondta ki, nekem pedig hirtelen felgyorsult a szívverésem. Kimondta, hogy szeret!
Ekkor, a nagy örömömben eszembe jutott, hogy is nézek ki. Felpuffadt, vörös fej, kisírt szemek és teljesen kusza, kócos haj. Elvörösödtem és a hirtelen jött zavaromban a fejemre húztam a takarót.
Ren felnevetett.
-Mit csinálsz?-kérdezte.
-Öhm...sírtam-makogtam alig érthetően a takaró alól.
-Bármennyire meglepő, ez nekem is feltűnt. - jegyezte meg és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Felpuffadt a fejem!-mondtam ki.
Vártam egy pillanatot, de csönd honolt. Naren nem hagyta el a házat, de nem is nevetett ki.
Vajon mit csinálhat?
Abban a pillanatban egy kéz húzta el a takarót az arcom elől és Ren mosolyával találtam szembe magamat. A gyomrom azonnal liftezni kezdett és a szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem ő is meg fogja hallani.
-Nem érdekel!-mondta ki határozottan és megcsókolt. A kezem a mellkasára, majd onnan fel a tarkójára vándorolt. Beletúrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz. Naren félrehúzta a takarót az ölemből és a derekamra csúsztatva a kezét kettőnkre terítette a takarót. A keze a derekamon pihent, a tenyere melegsége nyugtató hatású volt számomra. Az ajka elhúzódott az enyémtől, de csupán egy pillanatra, hogy levegőt vegyen, aztán ismét megcsókolt.
Elhelyezkedtem a karjában, miközben Ren végig a hajamat simogatta és szép lassan elnyomott az álom.

Meg kell hagyni, hogy egy fotelben aludni még egyedül is kényelmetlen, nem hogy ketten. A hátam Ren mellkasának nyomódott és könnyedén éreztem a szívverését. Nyugodt volt. A légzése is. Még mindig aludt. Az egyik karja a fejem alatt pihent, a másikat pedig a hasam köré kulcsolta. Megpróbáltam felállni, anélkül, hogy felébresszem Rent, de a karja a hasam körül hirtelen megfeszült.
-Menekülsz?-suttogta Naren a fülembe.
Óvatosan megfordultam, így szembe kerültem vele.
-Nem akartalak felkelteni.-magyaráztam.
-Mégis sikerült-mosolygott rám, mire elpirultam.
-Bocs!
-Ugyan! Én nem bánom!-nevetett és belepuszilt a nyakamba.
A mellkasához bújtam és a vállába fúrtam a fejemet.
-Jó volna így maradni egész nap. - suttogta a fülembe játékosan, mire eltoltam magamtól. Nyomtam egy gyors puszit a szájára és kimásztam a takaró alól. Naren meglepetten figyelt engem. Az órára pillantottam és elszállt minden jókedvem, mikor rájöttem, hogy Ren miért is aludt itt. Hogy miért aludtunk itt mind a ketten.
-Maya már biztos hiányol. Kint maradtál egész éjszakára! - motyogtam az orrom alatt és besiettem a fürdőbe rendbe hozni magamat. A hajamat ugyan az ujjaim segítségével fésültem ki, de még így is jobb volt, mint a semmi. Hideg vízzel megmostam az arcomat és kiléptem a nappaliba. Naren éppen a cipőjét húzta fel és a haját látva kénytelen voltam mosolyogni. Valahogy így, kócosan még helyesebb volt, mint egyébként, ami nem egy könnyű dolog. Felállt és mikor meglátott, elmosolyodott.
Megöleltem, aztán otthagyva őt, felsiettem az emeletre, hogy köszönetet mondjak Claudenak, de mivel ő még mindig az ágyban feküdt és nem volt kedvem felkelteni, ezért visszatértem Narenhez. Együtt léptünk ki az ajtón és elindultunk Elioték háza felé. Thania és Maya a bejáratnál álltak és beszélgettek. Maya amint meglátta Rent, elé sietett. Látszott rajta, hogy arra készül, megcsókolja a fiút, de ezt Naren egy öleléssel kerülte ki. Maya zavartan pillantott rá.
-Mi volt veled tegnap este? Eltűntél. Minden rendben? - kérdezte.
-Elbeszélgettük az időt Claudedal és véletlenül elaludtam-hazudta Naren, amitől egy pillanat alatt lett bűntudatom.
-Claudedal? - ráncolta a szemöldökét a lány.
-Igen. Mostanában folyamatosan utazik és ritkán van itt. Ma is megy már tovább. - vonta meg hanyagul a vállát. Elmosolyodtam. Kimentett minket.
-Ne parázz!-szólt rám gondolatban.-Mindent kézben tartok!
-Azt látom-feleltem és Thaniahoz léptem.
-Na akkor most mi van?-kérdezte halkan, úgy, hogy csak én halljam.
-Elvileg megbeszéli vele. Meglátjuk hogyan sül el-vontam meg a vállamat.
-Most? Nem teheti! Abból nagy baj lesz!-rázta meg azonnal a fejét Thania.
-Miről beszélsz?
-Éppen az előbb kérdezte, hogy kell e aggódnia miattad, én pedig azt mondtam neki, hogy nem. Mit tehettem volna? Viszont, ha most Ren szakít vele miattad, akkor szerinted hogyan fog erre reagálni?-magyarázta.
-Atya ég!-suttogtam, aztán Naren felé fordultam. Le kell állítanom!
-Ne tedd!-szóltam rá telepatikus úton.-később elmagyarázom, hogy miért, de most ne tedd még meg!
-Biztos?-nézett rám Ren meglepetten.
-Biztos.
-Rendben.