Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány...2 /befejezett/

8.fejezet-Külön utakon

Cassie
Nagyjából fél órán keresztül ostromoltuk a köztünk lévő falat, tűzzel és a titokzatos zöld gömbömmel, mind hiába. A falon még egy karcolás sem látszott. Kiengedtem egy sikítást és eldőltem a földön. Mi a fenéből készült ez?
Abban a pillanatban feltárult az ajtó majd egy fehér köpenyes nő lépett be és felrántott a földről.
-Hé!-mordultam rá, de nem foglalkozott velem. A karjaimnál fogva tolt ki a szobából. Egy fehér, steril folyosóra érkeztünk, ahonnan nagyjából húsz ajtó nyílt. Balra fordult és elindult, de a második ajtónál megtorpant. Elengedte a karomat és egy kulcsot kotort ki a zsebéből, aztán kinyitotta vele a zárat és belökött a nyitott ajtón, majd rámzárta azt. Kétségbeesetten néztem körül, de egy férfin, néhány orvosi eszközön, egy kórházi ágyon és egy monitoron kívül semmi nem volt odabent.
-Jó napot, kisasszony!-nézett rám a férfi.-Hogy szólíthatom?
-Ca...Cassienek-dadogtam. Ekkor a férfi megállt előttem és vigyorogva végigmért.
-Gyors leszek, ígérem! Kezdjük azzal, hogy ha elmondja azt, amit tudni szeretnék, akkor nem lesz semmi baj! De ha ellenkezik, nem fogad szót, félrevezet, akkor egy idő után elvesztem a türelmemet és annak csúnya vége lesz!
-Mi...Mit akar tőlem?
-Tudni akarom, hogy minek köszönhető a varázserőd és a sárkánnyal való kapcsolatod!-mondta ki határozottan.
-Nem tudom miről beszél!-tagadtam le azonnal, mire felnevetett.
-Gondoltam, hogy nem árulod el egyből-rázta meg a fejét, aztán a bal oldali falhoz lépett és megnyomott egy piros gombot, aminek köszönhetően a fal először elhomályosodott, aztán láthatatlanná vált, üveggé és a másik oldalán megpillantottam Gevint. Fel-le járkált a fehér szobában. A pikkelyei már szinte teljesen meggyulladtak és valahányszor kinyitotta a száját, tűz csapott ki belőle. Dühös volt, és nem is kicsit.
-Úgy sejtem, hogy akkor nem gond, ha baja esik-intett a férfi a sárkány felé. Felsóhajtottam, mint egy megadás képpen.
-Ne bántsa őt!
-Rendben-bólintott a férfi és a fehér kórházi ágy felé intett, jelezve, hogy feküdjek le. Bólintottam és ledőltem az ágyra. Keményebbnek hittem, mint amilyen volt. A férfi mellém lépett és egy félgömb alakú szerkezetet helyezett a fejemre.
-Figyelni fogom az agya által kibocsáltott hullámokat.-magyarázta meg.
-Pontosan mit vár tőlem?-vontam fel a szemöldökömet, mire megvonta a vállát.
-Tudjuk, hogy képes kapcsolatba lépni a sárkánnyal, csak arra nem jöttünk még rá, hogyan-magyarázta és közben egy számítógéphez lépett, majd megnyomott egy gombot, mire a gépezet a fejemen felmorajlott.-Csak lépjen kapcsolatba a sárkánnyal!-utasított. Bólintottam, de az agyam közben teljesen máson járt. Nem leplezhetem le az őrzőket. Ez a férfi nem fogja megtudni, amit akar. Fintorogtam, mintha koncentrálnék, de a férfi nem vette be.
-Ejnye, Cassie! Nem szeretem, ha átvernek-rázta meg a fejét rosszallóan, aztán felemelt egy szikét a tálcáról és egyenesen a combomba döfte. Felsikítottam.

Naren
-Ren! Térj magadhoz! A fenébe, ember! Ébredj már fel!-hallottam meg Eliot hangját, mire esetlenül kinyitottam a szememet-Huh! Kösz, haver! Rendes tőled, hogy élsz!
Megpróbáltam felülni, de a fejembe szúró fájdalom hasított.
-Mi történt?-néztem kábán a haveromra és ekkor észre vettem egy lila és egy kék foltot, meg Thaniat. A fejem most, hogy nem mozogtam, már csak sajgott és így felismertem a két színfoltot. Michael és Valentine. A sárkányok csendesen figyeltek minket.
-Nem tudom. Neked kellene emlékezned!-rázta meg a fejét Eliot.-Egy idő után feltűnt, hogy nem vagytok mögöttünk, ezért visszafordultunk és itt találtunk téged. Hol van Gevin és Cassie? Mi történt veletek?
Hirtelen képek ugrottak be. Egy kötél Gevin lábára tekeredve, Cassie rémült tekintete...
-A fenébe! Lezuhantunk! Elvitték őket!
Eliot értetlenül nézett rám.
-Kik vitték el?
-Azok, akik elrabolták a többi őrzőt és sárkányt-magyaráztam meg. Felkászálódtam a földről, mire a fejembe újjabb fájdalom nyilallt, de nem foglalkoztam vele. Meg kell találnom Cassiet. Bármi áron. Elindultam az erdőben, de jelenleg olyan gyenge voltam, hogy azonnal összeestem.
-Ember!-kapott utánam Eliot és felhúzott, aztán a hónaljam alá nyúlva tartott meg.-Ezt ne csináld többet!
-Megkeresem Őt!-jelentettem ki határozottan és Eliotra néztem. Tudta, hogy ebből nem fogok engedni. Vele, vagy nélküle, de meg fogom találni a lányt, akit szeretek.
-Rendben.-sóhajtott Eliot-Segítek! De előtte Thania begyógyítja a sebeidet!
-Nem bánom!-adtam be a derekamat, mire Thania mellém lépett és az erejét felhasználva gyógyítani kezdett. Éreztem, ahogy az erő, az adrenalin szétárad a testemben.
-Elég!-szóltam rá és eltoltam a kezét-Ideje indulni!