Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány...2 /befejezett/

4.fejezet

Hirtelen a semmiből egy emlék ugrott be, arról a napról, mikor a tanács azt akarta, hogy leugorjak a hegyről.
"-Nem lehet-szólalt meg Ren.-Választanod kell. Vagy őrző leszel, vagy visszatérsz az emberek közé. A kettő együtt nem megy. Valamelyikből biztos veszítenél. Kevesebbet tennél az egyik oldalon és az senkinek nem lenne jó. Ígyhát törvénybe iktatták, hogy az őrzők nem tarthatják a kapcsolatot a szüleikkel és a rokonaikkal, így teljes mértékben a sárkányokra figyelünk. Nekünk a sárkányok lettek a családunk.-magyarázta Naren és a szeméből őszinte sajnálatot olvastam ki. Nehezére esett ilyen választás elé állítani engem, de mindenkinek meg kellett tennie."
Akkor is azt éreztem, amit most. Veszteséget. Fájdalmat. Fogalmam sem volt, hogy honnan került elő ez az emlék. Már abban a pillanatban elástam magamban jó mélyre, hogy egyszer se legyen lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy a sárkányokat választottam a szüleim helyett, ezzel elárulva őket.
Abban a világban már jó pár hete eltűntnek nyilvánítottak.
Az ujjaim erőtlenül markoltak a földbe, és a könnyeim végigfolytak az arcomon. Ekkor valami, az agyam hátuljában motoszkálni kezdett. Felkaptam a fejemet.
-Ne sírj!-szólalt meg a számomra oly kedves mély hang a fejemben.
-Gevin!-motyogtam teljesen lefagyva.-De...de te eltűntél.
-De most már itt vagyok!-hallatszott a nevetés.-Szólj Narennek is, hogy jól vagyok!
-Te nem tudsz?-ráncoltam a szemöldökömet.
-Teljesen elzárta magát-magyarázta.
Bólintottam és óvatosan, a szemeimet törölgetve indultam el lefelé. Ren üvöltött, tombolt, teljesen magán kívül volt.
Lekászálódtam a hegyről és Narenhez léptem.
-Ren!-szóltam rá, de nem hagyta abba.
Megragadtam a kezét és közelebb húztam magamhoz.-Naren!
-Mi van?-mordult rám. Kissé megijedtem, de nem tántorodtam el. Megrántottam a karját és szorosan magamhoz öleltem őt. Először semmi nem történt, aztán a karja a hátamra kulcsolódott és az arcát a vállamba fúrta.
Kétségbeesetten kapaszkodott belém.
-Gevin jól van! - suttogtam.
-Mi? - tolt el gyengéden magától azonnal és értetlenül nézett a szemembe.
-Semmi baja! Beszéltem vele. Jól van!-mosolyodtam el. Naren arcán szétáradt a megnyugvás és magához rántott. A fejét ismét a vállamba fúrta és az arcát az enyémnek nyomta. Kissé hátrébb húzódtam, de csak azért, hogy megcsókolhassam. Az ujjai a hajamba csúsztak és közelebb húzott magához.
Lépések hallatszottak, mire szétrebbentünk. De már késő volt. Maya tágra nyílt szemmel állt alig néhány méterre tőlünk. A szája remegni kezdett és azonnal kitört belőle a sírás.
-Maya! - szólaltam meg valami magyarázatot keresve, de semmi nem jutott az eszembe. Egyedül a valódi okot mondhattam volna el, ami számára minden formában megcsalásként jelent volna meg.
Naren lépett egyet a lány felé, de ő hadonászni kezdett a kezével.
-Ne gyere közelebb!-kiáltott rá.
-May!-suttogta Ren lágy hangon.
-Direkt megkérdeztem Thaniat! Hogy gond lesz e veled! - bökött felém - És ő hazudott nekem. Már az első pillanattól tudtam, hogy nem az igazat mondja. De úgy tettem, mintha elhinném. Remélve, hogy figyelmeztet téged és az majd eltántorít tőle. De nem! Ezek helyett inkább még hamarabb is bekövetkezett. Szinte a karjaiba löktelek! - kiabált szipogva. Kiadta a dühét és én őszintén megsajnáltam a lányt.
Naren a figyelmeztetések ellenére is közelebb lépett a lányhoz és halkan magyarázni kezdett neki. Láttam, ahogy az arcán először az értetlenség, fájdalom, majd a megértés váltakozik. Közben Gevin leszállt mellém és én mosolyogva simítottam végig a sárkány fején. Hirtelen elfeledkeztem Mayaról, az eltűnt sárkányokról, meg őrzőkről és az összes hülyeségről. Csak az számított, hogy Gevin jól van.