Wilde-story

2.rész

Az utazás

Ez a nap is pont így kezdődött. Daniel Wildedal. Arra ébredtem hogy a nővérem eszeveszett sikítozásba kezdett. Álmosan kikecmeregtem az ágyból és a nappaliba sétáltam.

-Mi a baj Lucy?-aggódott anyu. Feleslegesen. Ismertem már annyira a nővérem hogy felismerjem a "Daniel-sikolyt". Ez is az volt. Valószínűleg hallott valami aranyos sztorit a srácról.

-Daniel Los Angelesben lesz a hétvégén!!!-sikította.

És akkor minden világossá vált. A hétvégén Los Angelesbe utazunk a nagyiékhoz, és a nővérem a fejébe vette hogy találkozik vele.

-Azt mégis hogy tervezted?-kérdeztem tőle, álmosan a konyhapultra dőlve.

-Az elmúlt fél évben feltérképeztem a mozgását. A nap minden percében tudom hogy hol találom.-magyarázta lelkesen. Na látjátok erről beszéltem. A nővérem betegesen rajong.

-Mi lesz ha felszed a reptéren?-kérdezte Lucy, inkább saját magától.

-Miért pont téged szedne fel?-kérdeztem vissza értetlenül.

-Én alapítottam a Daniel Wilde rajongói klubbot. Minden nap SMSezek neki. Hidd el hugicám, összejönne velem.-áradozott.

-A popsztárok színészekkel vagy egyszerűen híres emberekkel járnak.-emlékeztettem.-Pénz.

-De Daniel más.-erősködött Lucy.

Csak egyet nem értek. Daniel mitől lenne más mint a többi popsztár? Nem értem a rajongásuk okát de most ez mindegy. Apu sétált be az ajtón kezében a bőröndjeinkkel.

-Charlie! Lucy! Itt vannak a bőröndök. Pakoljatok össze.-azzal lerakta a bőröndöket és Elment. Feltehetőleg a sajátjáért.

-Kevesebb mint huszonnégy óra múlva Los Angelesben leszek, és találkozok Daniellel.-ugrándozott a nővérem.

-Remek.-motyogtam és a bőröndömet felkapva megindultam fel a szobámba. Csak engem hagyjon ki a terveiből.

Most a repülőtéren dekkolunk, és várunk anyuékra. Éppen egy új könyvet olvasok. Eddig nagyon tetszik. A címe Mentsük meg Júliát. Szerintem igazán jó könyv. Érdekes. Egy darabig elhallgattam ahogy a nővérem fel-alá járkál kezében a telefonjával. Azon várta az újabb híreket Danielről. Jaj anyám! Meguntam a folyamatos kopogást és felnéztem.

-Ekkora stréber vagy? Hoztál házit?-röhögött.

-Úgy hívják olvasás. Néha kipróbálhatnád.-vágtam vissza. Van benne gyakorlatom. A nővéremmel kiskorunk óta nyúzzuk egymást. Lucy dühösen átdobta a válla fölött vörösesbarna haját és rám nézett.

-Én olvasok.

-Ezt?-emeltem fel a bőröndjéről a "Wilde-magazint".-Tele van képekkel.

-El a mancsokkal.-kapta ki a kezemből a lapot és magához ölelte. Jesszus! Megforgattam a szemem és visszatértem az olvasáshoz.

-Meddig tart még nekik hozni egy kocsit végre?-dühöngött.

-Minek?-kérdeztem vissza.

-Hogy találkozhassak Daniellel.-bámult üveges tekintettel a semmibe.

-De nem vezethetsz.

-De igen. Van jogsim.-lóbálta meg az orrom előtt a jogsiát. Igen Lucy azt kapta a 17. Szülinapjára hogy elvitték és letehette a jogsit. Azóta ezzel henceg.

-De akkor sem vezethetsz. Nézd!-mutattam a táblára.

"25 éven aluliak nem vehetnek ki kocsit a Los Angelesi autókölcsönzőből."-hirdette a tábla.

-Micsoda? De így hogy fogom elintézni a dolgaimat?!-dühöngött.

-Milyen dolgaidat aranyom.-jelent meg apu.

-Körbenézni a városban. Charlieval.-karolta át a vállam. Akkor már tudtam hogy nem szabadulhatok. Muszáj lesz elmennem vele megkeresni azt a popsztárt. Lemondóan megráztam a fejem.

-Igen anyu.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-A nagyi biztos kölcsönadja a kocsiját.-bíztatott minket anyu.

-Szuper!-ugrált Lucy. Néha úgy érzem....mintha én lennék az idősebb.

A nagyiékhoz érve mama nyakába ugrottam.

-Szia nagyi!

-Charlie!-örült mama és megölelt.-Hogy hiányoztál.

-Te is nekem.-mosolyogtam mamára.

Miután anyuékkal is üdvözölték egymást a nővérem megkérdezte a kocsi ügyet. A nagyi rábökött egy undorító rózsaszín tragacsra. Magamban már nevettem. Lucy arcáról lefagyott a mosoly amint meglátta a kocsit.

-Ez egy olyan kocsi amivel nem mutatkozhatok Daniel előtt.-toporzékolt.

-Akkor csatlakozol hozzánk a szójátékhoz?-kérdeztem győzedelmes vigyorral a fejemen.

-Argh...-dühöngött Lucy.

Vacsora után a nagyival ültünk a nappaliban és társasjátékoztunk. Már vagy fél órája folyamatos dübögés hallatszódott fentről.

-Charlie drágám.-Szólt nagyi.-Felmennél szólni Lucynak hogy fejezze be a járkalást?

-Persze.

Felpattantam és felmentem.

-A nagyi üzeni hogy ne futkoss mert huzatot csinálsz.-dőltem neki az ajtófélfának. Onnan figyeltem a nővéremet.

-De A.J. üzent hogy kapott egy SMSt amiben egy blogot idéznek, hogy Daniel Wilde ma este fellép Alexis szülinapi buliján! A 21 alatt klubban.-hadart.

-Aha értem.-bólogattam.

-El kell jutnom oda!-nézett rám.

-Rám ne számíts!-emeltem fel a kezem.

-Légyszi!-könyörgött.

-Nem! Semmi kedvem találkozni egy elkényeztetett hollywoodi celebbel! Torkig vagyok Daniel Wildedal! Folyton róla hablatyolsz!-fakadtam ki.

-Eldugulok.-kapott észbe Lucy.-Ha elkísérsz nem beszélek róla többet.-könyörgött.-A haza úton.

-Inkább soha többet.-forgattam a szemem.

-Légyszi, légyszi, légyszi, légysziiiii!-könyörgött.