Wilde-story

11.rész

Bemutatkozás és Lucy

Az egész partyt áttáncoltuk. Kivéve egyszer. Akkor is Daniel felkérte Lucyt. Mosolyogva figyeltem a vérvörös nővéremet, aki nem tudta hogy sírjon vagy nevessen. De nem vetette rá magát Danielre. Hála Istennek! Lucy teljes extázisba került hogy táncolhatott a kedvencével. Akkor lepődtem meg, amikor Lucy elhaladva mellettem odasúgott.

-Szerencsés vagy hugicám. Ez a srác marha kedves, és marhára szeret téged.-kacsintott Lucy.

-Ömm....-nyöszörögtem.-Én is őt.-nyögtem ki végül.

-Tudom.-mosolygott Lucy.-Mutasd ma be anyuéknak.

-Gondolod hogy nem ennének meg miatta?

-Biztos nem. De előbb felhívom őket oké?

-Oké.

-Na Menj! Jön a pasid!-lökött meg Lucy. És tényleg. Daniel pont olyan volt most mint egy szőke herceg.

-Megjött a szőke hercegem.-mosolyogtam rá játékosan.

-És ez a herceg, hercegnője nővérével táncolt az előbb. De most újra a hercegnőmmel szeretnék táncolni. Szabad lesz?-hajolt meg mosolyogva. Folyamatosan nevettem. Vörös fejjel vettem tudomásul hogy ez egy keringős szám.

-Te kérted?

-Igen.-kacsintott rám.-Gyere.

Óvatosan megfogta a derekam, én pedig egyik kezem a vállára helyeztem. Megfogta a másik kezem és keringőzni kezdtünk. Ott az egész suli előtt. De egyáltalán nem zavart. Imádom Danielt. Majdnem elnevettem magam amikor elkiáltotta magát hogy "Gyerünk emberek! Úgy néztek mint borjú az új kapura. Táncoljatok! Fiúk kérjétek fel a lányokat". Unszolására egyre többen csatlakoztak hozzánk. A végén már majdnem az egész suli keringőzött. Lucyt is felkérte Patrick. Láttam már őket beszélgetni. Szerintem van ott valami. Majd megemlítem Lucynak. A buli végeztével felvetettem Danielnek hogy bemutatnám anyuéknak. Lucy már beszélt velük. Alig várják hogy megismerjék. Egyébként látták a TVben a nyilatkozását. Teljesen odavannak Danielért. Már most. Daniel felajánlotta hogy hazavisz. Lucy egész egyszerűen belökött Daniel piros sportkocsijába.

-Őt hogy hívják?-kérdeztem mosolyogva a kocsira mutatva.

-Lotti.

-Mi?-ámultam.-Nem Shar volt?

-De igen. Jól emlékszel. Shar volt. De a Lotti név valahogy sokkal jobban tetszik.-mosolygott.-Meg egyébként is. Ebben a kocsimban ültél először. Miután találkoztunk kb két perc múlva.

Elpirultam.

-Szóval Lotti?

-Igen.-mosolygott.

Egész úton énekeltünk. Természetesen megint a "Something about the sunshine baby"-t. Imádom ezt a dalt. A házunk elé értünk. Kiszálltam a kocsiból és elindultam, amikor arra lettem figyelmes hogy Daniel még mindig a kocsiban ül.

-Nem jössz?-hajoltam vissza a kocsiba. Daniel sápadt arccal ült. Annyira szorította a kormányt hogy az ujjai elfehéredtek.

-Baj van?-kérdeztem. Nem válaszolt.-Uramisten Daniel! Jól vagy?-hajoltam hozzá közel.

-Én....én csak....-túrt a hajába idegesen.-Én csak nem akarok rossz benyomást tenni a szüleidre. Szeretném ha ez a kapcsolat tökéletes lenne. Nem szeretnék csalódást okozni.

-Jaj Daniel!-öleltem meg.-Hogy okoznál már csalódást? A Szüleim odáig vannak tőled! Biztos be fogsz jönni nekik! Hiszen nekem is bejössz.-mosolyogtam rá.