Wilde-story

14.rész

A vihar

A vihar tombol, mi pedig Daniel nappalijában hallgatjuk a televíziót.

-Egy busz felborult a széltől a főúton. Szerencsére az utasok kisebb nagyobb sérülésekkel megúszták. Halálos áldozat csak kettő volt.-olvasta fel a legújabb híreket a bemondó.

-Kapcsoljunk el légyszi!-kaptam fel a távirányítót és átkapcsoltam.

Ez ellen senkinek sem volt kifogása. De a vihar elronthatott valamit a csatornákon, mert egyet sem hozott be. Remek. Dühösen az asztalra csaptam a távirányítót. Daniel átkarolta a vállam.

-Nyugi.-mosolygott rám. Megjelentek a gödröcskék az arcán, mint mindig amikor mosolyog.

-Csak ez annyira...-kerestem a megfelelő szót.-Lehangoló.

-Sajnálom azokat akik a buszon voltak.-sóhajtott Lucy.

-Minek szálltak buszba ilyen időben?-kérdezte dühösen Patrick.

-Vannak váratlan széllökések.-válaszoltam.

Csend lett. Egyikőnk sem szólalt meg. Az ég hatalmasat dörgött. Közelebb húzódtam Danielhez, aki ezt mosolyogva hagyta. Lucy ijedtében ugrott egyet.

-Éhes vagyok.-jelentette be Patrick.-Van valami kaja?

-Remélem.-húzta el a száját Daniel.

A konyhába mentünk.

-Keressetek valamit.-Szólt Lucy. Mindannyian kutatni kezdtünk.

-Egy doboz tejföl.-emeltem fel a dobozt.

-Négy konzerves kukorica.-válaszolta Lucy.

-Egy leveskocka?-ámult Patrick.

-Semmi.-sóhajtott Daniel.

Kipakoltuk az asztalra.

-Ebből hogy lakunk jól négyen?-kérdezte Patrick.-Elmegyek a boltba.-indult meg az ajtó felé.

Hárman egyszerre kaptunk utána.

-Ki ne nyisd az ajtót!-szóltam rá.

-Nem mehetsz ki, vihar! Emlékszel?-Szólt utána Daniel.

-Patrick. Ne Menj ki!-Szólt a nővérem.

-Jó oké.-emelte fel a kezét Patrick.-De akkor hogyan tovább?

Elgondolkoztam. Az alsó ajkamba harapva nézegettem a dolgokat. Daniel hátulról átkarolta a derekam és a fülembe suttogott.

-Ne csináld ezt.-mosolygott.

-Mit?-fordultam hátra.

-Ezt az izét a száddal.-mutatott az arcomra. Szóval ne harapdáljam a számat.

-Miért?-kérdeztem.

Daniel nem válaszolt.

-De mié....

Daniel belém folytotta a szót és megcsókolt.

-Aha, nem estek egymásnak mi.-dünnyögte Patrick.

-Van egy ötletem!-ugrottam fel.

-Persze! Amint Daniel megcsókol megvilágosodsz!-dünnyögött tovább Patrick.

-Patrick!-szóltunk rá hárman egyszerre.

-Oké Bocsi. Csináljátok csak.-adta meg magát.

-Csinálok kukoricalevest!-tapsikoltam.

-Hogy mit?-ámult Lucy.

-Egy táborban tanultam. Csak Ennyi kell hozzá.-mutattam az asztalra.

-Daniel.