Wilde-story

7.rész

A szabad ég alatt

Bele haraptam az alsó ajkamba. Dühös voltam. De nem akartam tovább veszekedni vele. Így is végig szorítást éreztem a szívem felé. Fájt, elegem volt, dühös voltam, csalódott. Haza akartam jutni. Kis idő múlva Daniel mellettem termett.

-Hé. Jól vagy Lotti?-kérdezte bűnbánóan.

-Most már figyelmes vagy?-dühöngtem.

-Eddig is törődtem veled.-mondta lágyan. Egy pillanatra majdnem elbőgtem magam.

-Csak szeretnék végre hazajutni a családomhoz, hogy aztán elszenvedjem a tetteim következményeit.-néztem rá.

-Tudod én mit szeretnék?-nézett körbe.-Bulizni. Hiszen évek óta először nincsen sajtó, sikítozó rajongók. Marha jól érzem magam. Jó lenne ha nem nyafognál hogy kiélvezhessem.

Ez fájt. Bedühödtem.

-Tehát ilyen a környezetedben élni? Ha valamit nem kapsz meg, kivágsz egy hisztit és elsétálsz? Gondolom a haverjaid egyből loholnak utánad.-fel voltam pörögve és borzasztóan fájt.- Jaj Daniel annyira sajnálom hogy megbántottam az érzéseidet. Bocsánat hogy nem sztárként bántam veled.-vékonyítottam el a hangom.-Kész agyrém.

-Agyrém? Agyrém vagyok?-fordult meg Daniel.-És akkor te mi vagy?

-Én?-ha tovább feszítette volna a húrt fogalmam sincs mit csinálok.

-Igen. Két napja csak veled foglalkozok.-vágta a fejemhez.

-Fejbe csaptál az ajtóval. Kétszer. Eldugtál a házadban, tönkretetted a nagyim kocsiját és belehajítottál a sárba. Ez a törődés?-vágtam vissza.

Dühösen elmentem mellette. Ezt én nem bírom. Most csak el akartam menni és....sírni. Miért is? Mindegy.

-Csak egy dolog nem világos?-szólt utánam Daniel.

-Mi?

-Amikor figyeltelek a mai túránkon, úgy tűnt hogy csípsz.

A kis egoista. Köszönöm szépen. Nem.

-Nagyot tévedtél.-vágtam a fejéhez.

-Engem mindenki szeret. Mégis mi bajod van velem?-fordult felém újra.

-Talán az hogy azt hiszed téged mindenki szeret.-sóhajtottam fáradtan. Egó. Gratulálok.

-Mert jó arc vagyok.-folytatta.

-Nem! Hanem mert sztár vagy!

Ezt nem kellett volna. Éreztem hogy átléptem a láthatatlan vonalat. Nem kellett volna tudom. De átléptem. Nem volt visszaút. Akkor kiöntöm a szívem. Értetlenül meredt rám.

-Ezt hogy értsem?

-Ugye nem fogod fel?-néztem a szemébe. Értetlenül figyelt.-Az életed nem valós! Nyugodtan parkolhatsz a tilos helyeken, sosem kell sorban állnod, megvehetsz szinte bármit bármikor. A házad hodály akár egy szálloda, annyi ember dolgozik neked...és... Fogadok a nevüket sem tudod...-fordultam el. Kifakadtam. Daniel tiltakozott.

-De igen.

-Egyet mondj!

-Bob.

-Ezt csak most kitaláltad.-sóhajtottam.-Látod? Ez így nem normális! A legjobb barátod a sofőröd! A szüleid fizetést kapnak tőled és....a barátnőd. Hiszen az emberek azzal járnak akivel lenni szeretnének.

Az egészet komolyan gondoltam. Igazam volt. De az utolsó mondatot magam sem tudom miért mondtam.

-Te miért vagy Alexissel?-kérdeztem.