Wilde-story

25.rész

Róma

A Budapesti kaland után szinte megváltás volt a buszra szállni. Pesze imádtam Budapestet, gyönyörű! De Daniel kalandja nem éppen a kedvenc eseményeim közé sorolható. Viszont a Római utat is eléggé vártam már. Amint leszálltunk a buszról három kellemes meglepetésbe futottam.

-Szia Lotti!-integetett Eliz mosolyogva.

-Eliz! Vini! Saccy!-örültem.-Hát ti?

-Jöttünk várost nézni. A nagynénémmel.-magyarázta Vini.-De ő most.... igazából nem tudom hogy most mit csinál. Mindegy.

Elmosolyodtam.

-Megnézünk egy előadást a Teátrumban. Eszméletlen egy hely lehet.-mosolygott a göndör fürtjei alól Vini.

-Az is.-mosolygott Saccy.-Én már egyszer voltam Rómában. Valamennyire ismerem. Vagyis ja. Értitek.

Vini mosolyogva bólogatott.

-Nincs kedvetek sétálni egyet?-dobta be az ötletet Saccy.

-Dehogy nincs!-ugrott Vini.

Daniel megvonta a vállát, jelezve hogy mehetünk. Hirtelen egy szőke rocker csávó jelent meg, és átkarolta Saccyt.

-Az én Rockerem.-mosolygott rá.

Saccy visszamosolygott a fiúra.

-Lotti. Ő a barátom Andy. Andy ő a barátnőm Lotti.

-Szia.-mosolyogtam a srácra.

-Hello!

Saccy vezetett. Mutatta a híres épületeket, a tereket és ilyeneket. Éppen egy kövekkel kirakott utcában sétáltunk, amikor szemben velünk, jött két punk srác. Saccy elvigyorodott.

-Yeah!-mosolygott a piros hajú punkra, miközben kezéből rockvillát formázott.

-Yeah!-válaszolt neki a punk. Nevetni kezdtünk.

-Éljen a Ramones!-folytatta Saccy.

-Éljen!-válaszolt a punk.

-They're forming in straight line

They're going through a tight one

The kids are losing their minds

The Blitzkrieg Bop-.énekelte Saccy.

-They're piling in the back seat

They're generating steam heat

Pulsating to the back beat

The Blitzkrieg Bop.-énekelte a punk.

-Hey ho let's go!-üvöltötték együtt.

Aztán összepacsiztak.

-Nagyon bírlak!-kiáltott a punk után Saccy.

-Te most megcsalsz?-szólalt meg Eliz, és Andy teljesen egyszerre. Mindketten meghökkentek, és összenéztek.-Vele is megcsalsz?-mutattak egymásra.

Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Köztetek is működik a telepátia!-nevetett Vini.

Értetlenül néztünk össze Daniellel, Eliz meg Andy pedig elugrottak egymás mellől.

-Telepátia?-kérdeztem végül.

-Ha ugyanarra gondolunk. Ez egy vicces sztoriból ered.-nevetgélt Vini.

-Na mesélj!

-Az úgy volt, hogy Saccy és én indultunk volna sétálni egyet a városban. Erre felhívta az anyukája hogy tanulnia kellene. Erre én megszólaltam hogy: "De hát itt is meg tudod írni a házidat!". Azt hittem nála van a matek cucca. Aztán Saccy nevetni kezdett és Megjegyezte hogy: "Hogyan telepátiával?". Valahogy így.-mesélte mosolyogva a göndörke.

Elmosolyodtam. Aztán Daniel rábökött egy hatalmas szoborra.

-Az mi?-kérdezte.

-Jihá!-sikantotta Saccy, és elrohant a szoborig.

Tanácstalanul néztem össze a többiekkel. Mire készül ez a lány? Felkapaszkodott a szobor kezére, és mászni kezdett felfelé. Egészen addig, hogy már a tetején állt.

-Szijasztok!-intett nekünk.-Jé ott a punk! Héy Punk! Hy!

-Hy!-hallottunk egy üvöltést.

-Yeah!

-Yeah!

Újból kitört belőlem a nevetés.

-Gyere le onnan, Csajszi! Még a végén leesel.-aggódott Andy.

A kemény rocker csávó.

-Megyek, Szerelmem!-vigyorgott Saccy.

-Hé!-emelte fel a kezét Eliz.

-Téged is szeretlek!-üvöltött le.-És titeket is!-mutatott Vinire és ránk.

-Mi is téged!-üvöltöttünk vissza.

Egy őr jelent meg, aki dühösen lerángatta Saccyt a szoborról.

-Sorry! Na.-nevetett a lány.

Az őr legyintett, és elvonult, mi pedig ugyanúgy nevetni kezdtünk mint előtte. Saccy vigyorogva előszedte a mobilját és beírt valamit.

-Mizujs?-kérdezte Vini.

-Kihúzom a teendőkből a "Felmászni egy szoborra"-részt.

Újra felnevettünk.

Este aztán elmentünk megnézni egy romantikus előadást az Anfiteátrumba. Ez Róma egyik legszebb helye. Naná hogy a koncertre Viniék is eljöttek. VIP jegyet kaptak. Nagyon élvezték. Nem is tudom mit meséljek még Rómáról. A város csodaszép. Minden gyönyörű. De igazából nagy sorsfordító esemény nem történt. A hotelben aztán rám tört a honvágy. De olyan szinten, hogy rázott a zokogás. Annyira haza akarok most menni. Nem tudom miért, csak egyszerűen honvágyam van. Ennyi. Daniel menedzsere végül felpakolt egy repülőre, ami hazavitt. Daniel nem akarta hogy elmenjek. Én sem. Csak borzasztó honvágyam lett. Nem igazán tehetek róla. Vagyis.....értitek na.

Így most otthon ülök. A szobámban. Egyedül. Várok valami történésre. De nem történik Semmi. Esetlenül felállok az ágyamról, és sikeresen leverek egy poharat amiből kifolyik a víz. Remek. Morogva feltöröltem, aztán Lementem ajtót nyitni. Mert csengettek, de senki sem nyitotta ki.

-De jó hogy én vagyok az "ajtónyitó!"-üvöltöttem dühösen.

Elfordítottam a kulcsot, és kitártam a bejárati ajtót.

-Te meg mit keresel itt?