Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

1.rész

Útközben felkészítettem magam a leszidásra, hogy miért késtünk el megint. De amikor végre odaértünk, meglepődtem. George nem szidott le minket. Lehet az izgalomtól, hisz később neki kellesz majd köszöntenie a vendégeket. Nem baj legalább megúsztuk. Miután megkaptuk a feladatot elmentünk keresni egy helyet, ahonnan jó kilátás nyílik a pályára. Mikor megvolt már kezdődött is a meccs. Lőttünk pár képet. Vége volt az első mérkőzésnek, jöttek egymás után a többiek.

2 óra múlva:

Végre vége a meccsnek. Ennek úgy látszik a gyomrom is nagyon örült, mert egy hatalmasat korgott. Indultunk is ebédelni. Az ebéd gulyás leves volt. Nagyon ízlett. Ezután volt egy kis mulatság még. A sok részeg jól szórakozott. Nagyon fura táncokat mutattak be egyedül, a párjukkal, vagy éppen csoportba. Heather-rel elvonultunk megnézni a képeket, amit aznap csináltunk. Ebben inkább Ő volt a profi, hisz már több mint 10 éve csinálja. Ha akarom én is tudom, de nincs olyan tükörreflexes gépem, mint neki. George szólt nekünk, hogy menjünk a színpadhoz, mert ott lesz a meglepi. George felkonferálta a meglepit:
-Most pedig üdvözölték nagy szeretettel...... -ennyit hallottam ugyanis drága nővérem, szokásához híven a kocsiba hagyta az objektívet. Ideadta a kocsikulcsot, hogy hozzam be, ő meg addig csinál közelebbi képet a vendégről. Kimentem a kocsihoz, de nem volt könnyű megtalálni amit kerestem. Mire megtaláltam a kesztyűtartóban (?) 10 perc telt el, és hallottam valakit énekelni.

Mire megtaláltam a nővérem, addigra a zenének vége lett, és eltűnt a vendég a színpadról. Amilyen szerencsétlen vagyok le maradtam róla, pedig szívesen megnéztem volna ki volt itt.
-Bocsi hogy miattam maradtál le a koncertről-monta sajnálkozóan.
-Semmi baj- feleltem-biztos nem nagy valaki járt itt.
Megígértük George-nak, hogy a jövő hét folyamán átküldjül neki a képeket. Visszaszaladtam a táskámért, és neki valakinek. Amikor felnéztem egy barna szempárral találtam szembe magam.
-Bocsi, nem figyeltem-mondta az ismeretlen.
Semmi, baj én sem a lábam elé néztem-válaszoltam mosolyogva, mire ő is rám mosolygott. Ahh az a mosoly. -Mi? Sophie ne gondolj ilyenekre! Mégcsak nem is ismered! Nem szerethetsz ilyen könnyen bele!-mondta a tudat alattim. De azok a szemek, az a mosoly, az a tökéletes haj.
-Nekem most mennem kell-mondta
-Ja igen nekem is.- mondtam-akkor szia
-szia-köszönt és már el is ment. Néztem távolodó alakját, majd a földre néztem. Ott volt egy fekete telefon, ami nem az enyém volt. Felvettem. A fiú után mentem, de ő addigra sehol se volt, így magamhoz vettem, hátha később találom benne valamit, amiről beazonosíthatom. Visszamentem Heather-hez.
Beültünk a kocsiba és elindultunk haza.
-Remélem csináltál képeket az énekesről-mondtam neki.
-Persze, de nem tudom megmutatni neked, csak pénteken.
-Miért?-kérdeztem, de addigra már leesett.
-Tudod jól, hogy biosz táborba megyek vasárnaptól csütörtökig.
-Igen, már emlékszem. Akkor azt hiszem kibírom péntekig.
Az út további részét csendbe töltöttük. Amikor hazaértünk gyorsan felmentem a szobámba.
Lezuhanyoztam és felvettem a pizsim. Elmentem a konyhába elköszöntem anyutól, aputól, és a nővéremtől, majd elmentem aludni.

Sziasztok!
Mivel ez az első blogot, annyira jól esne akár egyetlen egy komi, ha tetszik, ha nem írjátok meg légyszi.
Zsani