Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

32.rész

Tekintete aggódó, mégis távolságtartó.
-Igen. Szerencsére.
-Szia-mosolyogtam rá.-hát itt vagy.
-Hello?!-tekintete hol köztem, hol nővérem között cikázott.
-A rajongóm?-nézett le rám Shawn.
-Nem, szerintem még egy számát se hallotta. Az orvos szerint lehetnek tévképzetei.
-Milyen tévképzet? Shawn a párom. Közel egy negyed éve.-nevettem fel hisztérikusan-nem?
-Drágám, nem is ismeritek egymást. Egyszer találkoztatok, az után kerültél kómába.
-Voltam kómába, az első randink után.  De az nem tartott sokáig.
-Sose voltunk randizni.
-De-ásítottam-de igen.
-Pihenj le. Fáradt vagy.
-Most aludtam 2 hónapot-ismét ásítás-nem vagyok az.-ekkorra a mondat végét már csukott szemmel, nyakig be takarózva mondtam. Majd jöhetett az újabb álom.

Ébredezés. Szemeim csiga lassúsággal nyitottam ki, majd be is csuktam a hírtelen érkezett fénytől, ami egyenesen a retinámat égette ki. Húzd le a redőnyt-motyogtam kómásan-fáj tőle a szejem.
-Mi a szejem?-kérdezte Heather miközben egy adag kávé volt a kezében.
-A fejem és a szemem egyben. Remélem azt nekem hoztad-mutattam a kezében lévő pohárra.
-Igen,gondolom milyen szörnyű lehetett ennyi időt eltölteni éltető anyag nélkül.-emelte a magasba a poharat.
-Úgy hogy nem tudtam inni?-kérdeztem elmélkedőn.
-Költői kérdés volt-tekintete szúrósan fúródott az enyémbe.-na és mi van Mr. Szexi Mendessel?
-Ajjwwwhj-bújtam a takaró alá-semmi.
-Nem, nem,nem. Ezt el kell mondanod.-rántotta le rólam szó szerint a leplet.
-Az orvos azt mondta, hogy lehetnek tévképzeteim, nem? Biztos csak az.
-Aha aha..
-Amúgy merre van?-néztem körbe a szobába.
-Visszament koncertezni.
-Kedves tőle, hogy két koncert után be tudott ugrani.
-Milyen két koncert? Eddig az összes koncertjét lemondta. Sőt, még haza se ment. Itt ült azóta, hogy a folyosón összeütköztetek, beverted a fejed a fal sarkába. Ő is hozott be, nem emlékszel?
-Nem nagyon, eléggé beüthettem a fejem.
-Kár. Pedig nagyon aggódott. Minden nap bejött, leült melléd, és énekelt. Vagy 6 órát tuti itt ült. Rosszul viselte, hogy az ő koncertjén sérültél meg.
-Minden nap? Akkor ezt miért nem mondta tegnap?
-Mit mondjon? "Szia, Shawn Mendes vagyok, miattam sérültél meg, és naponta 6 órát töltöttem melletted, abból párat még énekeltem is." Furán néztél volna rá.
-Igazad van. És amúgy azt nem tudod, hogy mikor mehetünk haza?
-Az orvos nemsokára bejön, és ha mindent jónak lát, akkor 1 héten belül.

Az az 1 hét igen lassan telt. Az orvosok semmit sem találtak, tehát nyugodtan mehettem haza, bár még kétszer be kellesz jönnöm rutinvizsgálatra.
1 hét alatt annyit hallottam róla, amit a posztjaiban megnéztem. Utazás, fellépés, utazás. Próbálja bepótolni azt az időt, amit miattam kihagyott.
Otthon elkezdtem kipakolászni a holmimat amit behozott nekem Heather. A táska oldalzsebeiből pakoltam ki a cuccokat, akkor egy telefont láttam meg benne. Ez a Shawné. Rögtön megismertem. Nincs lekódolva. Még én mondtam neki, hogy ne kódolja le, mert egyiket se tudtam megjegyezni. Rögtön az anyukáját hívtam.
-Szia Kicsim, miújság?-kicsit deja vu érzés keltett hatalmába.
-Nem. Itt Sophie. Shawn a minap meglátogatott és megtaláltam a telefonját.
-Ááh. Sophie. Már hallottam rólad.
-Biztos hogy rólam hallott, nem egy másik Sophieról?
-Smith aki 2 hónapig volt kórházban és a fiam látogatta?
-Igen. És wow ez ilyesztő.
-Akkor biztosan te vagy az. Shawn mindent elmond nekem. Ne aggódj.
-Oké. És hogyan tudnám visszajuttatni neki a telefonját?
-Oh hát persze, a telefonja. Átküldöm erre a számra a címet ahol megszáll majd holnap, mivel Londonba tart.
-Rendben. Köszönöm.
-Én köszönöm, remélem nemsokára találkozunk. Szia!
-Viszlát!-letettem, majd csak pislogni tudtam. Lassan ő jobban ismer mint én magamat. De legalább holnap visszadhatom a telefont, és akkor vége ennek a képzelgésnek.