Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

3.rész

Shawn Mendes:
Vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót, közbe nézelődtem. Mikor hallottam nyitódni az ajtót,megfordultam.
És akkor megláttam Őt. Megse tudtam szólalni. Azt hittem soha többet nem találkozom vele, de most itt áll előttem. Hosszú haja a vállára omlott, egy hosszú pulcsi volt rajta, lila rövidnadrággal. Amikor meglátott nagyon meglepődött, mint én, de próbáltam takarni, nehogy észrevegye. Majd végre rávettem magam és megszólaltam:
-Szia.
Sophie Smith:
Mióta letettük a telefont, várom, hogy jöjjenek érte. Már négy óra is elmúlt, amikor csengettek. Lerohantam ajtót nyitni. Mikor megláttam ki áll az ajtóba lefagytam.-Miért vagy meglepődve? Gondolhattad volna, hogy Ő jön a saját telefonjáért.-mondogatta a belső hangom. Nem tudtam mit szóljak. Meglepődtem, ahogyan Ő is, csak Ő próbálta titkolni. És akkor megszólalt:
-Szia-mondta.
-Szia.-Válaszoltam.
- A telefonomért jöttem.-tájékoztatott.
-Ó, hát persze. Gyere be.-tártam ki előtte az ajtót. Belépett, és illedelmesen levette a cipőjét.
-Jaj, maradhat nyugodtan-mondhat.
-Dehogy is. Behozom ebbe a szép házba a sarat. Engem így neveltek.-válaszolta.
-Hát rendben.-mondtam-kérsz valamit?-válaszul csak megrázta a fejét.
-Egyébként Shawn vagyok-nyújtott kezet-Sophie-ráztam meg a felajánlott kezét.
-Maradj itt hozom máris a telefonod.-bólintott. Felszaladtam a szobámba, és elvittem íróasztalomról a készüléket. Nem tudom miért, de gyors ötletként beleírtam a számomat a telefonkönyvében. Mikor levittem a nappaliban találtam, amint épp a a családi képeket nézegette.
-Tessék-nyújtottam oda a tulajdonát.
-Bocsi-értetlenül néztem rá.-Azért, mert csak úgy megnéztem a képeket....-mondta, de közbevágtam.
-Semmi baj. Végülis nem olyan nagy titok a családi kép.-bólintott. Még beszélgettünk egy kicsit majd elment.
Shawn Mendes:
-Nem hiszem el. Megint találkoztunk. Nem is tudtam,hogy a fotós csaj a nővére, bár egy kicsit mintha hasonlítanának.-ezeken gondolkodtam. Aztán arra gondoltam, hogy felhívom a menedzseremet, Andrew-t.
-Szia.-mondtam egy kicsit fáradtan.
-Szia-mondta ő is.
-Csak szólni szeretnék, hogy egy kicsit kiszellőztetem a fejemet, elmegyek sétálni.-erre csak annyit mondott, hogy rendben, és, hogy ne legyek sokáig távol. Nézelődtem egy kicsit a telefonomon, és közben elértem egy kis tóhoz. Megláttam egy nevet a listámon és amikor jobban szemügyre vettem, láttam kié. Sophie. Az ujjaim önálló életre keltek, és már tárcsáztam is.