Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

16.rész

Miután feleszméltem az átmeneti sokkból, felmentem a szobámba.
7re jön. Fél 2 van. Még van négy és fél órám. Valahogy csak elég lesz. Szeretnék a legjobban kinézni. Elmentem fürdeni, hajatmosni. Majd 1 órát bent voltam. Kiszálltam a párás zuhanykabinból. Elilie-t, amíg száradt a hajam. Kb. 45 perc beszélgetés után elkeztem készülődni. Egy térd feletti matrózkék ruhát választottam, kék magassarkúval, fehér kitáskával.

A hajam begöndörítettem, kis smink,

majd bepakoltam a táskámba, és késznek nyilvánítottam magam. Fél hetet mutatott az óra. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy pohár vörösbort. 10 perc múlva a csengő hangjára keltem fel a kanapéról. Gyorsan kiittam a pohár tartalmát, megigazítottam a rúzsomat, felvettem a cipőm, majd ajtót nyitottam. Mikor kinyitottam, egy hatalmas rózsacsokrot láttam meg.

Majd kibújt mögüle az esti randi partnerem.
-Szia-mosolygott
-Szia-viszonoztam gesztusát.
-Ezt neked hoztam-adta kezembe a rózsákat.
-Köszönöm-szökött pír az arcomra-gyere be, amíg beteszem a virágokat vázába-hívtam beljebb. Ő csak bólintott.
Gyorsan kerestem egy nagyobb vázát, majd engedtem bele vizet.
Kivittem a nappali asztalra.
-Mehetünk?
-Persze-válaszoltam.
Kimentünk, bezártam az ajtót.
Csak most tudtam jobban szemügyre venni. Barna nadrágot viselt, csíkos inggel, és pöttyös nyakkendőt. Haja, mint mindig, most is tökéletesen be van lőve. Eszméletlenül festett.

Beültünk a kocsijába. Be kell hogy valljam, nagyon jó kocsija van.
-Shawn-néztem rá.
-Hm?-nézett rám egy pillanatra, majd újra az utat kezdte el figyelni.
-Meg kell, hogy engedd..
-Nem vezetheted a kocsimat.-a szám tátva maradt.
-Nem is azt akartam-mondtam, és az ablak felé fordultam.
-Akkor hallgatlak.
-Nem.
-Na!
-Miért nem vezethetem?-kérdeztem durcizva. Erre hangosan nevetni kezdett. Imádom,mukor így nevet.
-Mert féltem.
-A kocsit?
-Kit mást?-nézett rám kihívóan.
Pont megállt, én ekkor kipattantam.
-Jaj ne már. Most komolyan elhiszed?-kérdezte kíváncsian. Nem válaszoltam.
-Vigyázz!-kiáltottam el magam-féltem a földet!-mosolyogtam rá.
-Jaj de kis vicces valaki.
-Kitört belőlem a nevetés.
-Mi az!?
-Látnod kellett volna a fejed.-nevettem még mindig.
-Jól szórakozol?-kérdezte.
-A lehető legjobban-néztem pimaszul rá.
Egyre közelebb jött. Majd már csak pár centi választott el minket. A hátam mögé nyúlt, a szeme a barna egyik sötétebb árnyalátát vette fel, és belemarkolt a fenekembe. A szemeim nagyra tágultak, de ő csak felnevetett.
-Na gyere!-nyújtotta ki a kezét, én belehelyeztem a sajátom, majd összekulcsolta ujjainkat. Egy társasházhoz értünk.
-Itt lakik a nagy Shawn Mendes!?-kérdeztem a mosolygást visszafojtva.
-Dehogy-nevetett a mai este már sokadjára-Csukd be kérlek a szemed.-súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg, és libabőrös lettem-csak nem fázol?-kérdezte
-Majd meg fagyok-mondtam irónikusan.
Becsuktam a szemem, ahogy kérte, majd ahogy éreztem, egy liftbe szálltunk be. Amikor megállt, kiszálltunk, megcsapott a lány nyárias szellő.
-Kinyihatod-mondta a fülembe.
Mikor kinyitottam megláttam, hogy egy tetőn vagyunk. Középen egy asztal, tele gyertyákkal, az oda vezető út pedig szintén gyertyákkal, megspécizve egy kis rózsaszirommal. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra.

Hirtelen felindulásból megfordultam, és szorosan megöleltem Őt. Először meglepődött, majd visszaölelt.
-Köszönöm-suttogtam lágy hangon a nyakhajlatába, majd éreztem, ahogy a szíve hevesebben kezd el verni.
Elhajoltam tőle. Az arcuk között egy centinél nem lehetett több. És.. Elhúzódott
-Ideje lenne vacsoráznunk, biztos éhes vagy.-bólintottam. Világos, nem akar megcsókolni.

Shawn:
Elbasztam. Meg kellett volna csókolnom. De nem ronthatom el. Még egyszer nem. Meg kell neki mutatom, hogy attól, hogy híres vagyok, még nem vagyok elkényeztetett. Miért nem csináltam meg?

Sophie:
Leültünk az asztalhoz. Még mindig nem hiszem el, hogy milyen mesés ez a hely. És velem szembe ül az az ember, akit mindennél jobban szeretek. A vacsora nagyon finom volt. Beszélgettünk mindenről. Családról, jövöről, barátokról, suliról, munkáról.
Mikor leértünk a rengeteg fotós, és riporter volt ott.
-Francba-mondta.
-Semmi baj, szorítottam meg összekulcsolt kezünket. Bementünk a tömegbe. Mindenki lökdösődött. Közel akartak kerülni Shawnhoz. Erősen fogta a kezem. De az egyik fotós meglökött, és az úton kötöttem ki. Jött egy autó. Már nem tudtam elmenni előle. Egyszer csak azt éreztem, hogy nekemjön, és elnyelt a sötétség.

Ahoy!!
Nemsokára jön a befejező rész.
Remélem tetszik! 😊😊