Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

33.rész

Shawn:
Ismerem őt. Vagyis olyan mintha ismerném. Két hónapon keresztül minden egyes nap jártam be hozzá. Még a koncerteket is lemondtam azért, hogy ott ülhessek az ágya mellett, és várjam hogy felébredjen, hisz az én koncertenem lett balesete. Nem érzem magam felelősnek, mégis valami erős késztetésem van affelé, hogy vigyázzak rá. Hogy üljek mellette, és nézzem ahogy szuszog, és amikor felébred, nedves csókokat lopjak ajkáról. Beletúrni a kócos hajába, és nézni őt az egyik régi pólómba, miközben a mellkasomon fekszik, és keze átkarolja a jobb vállam, és pittsburgh penguins hoki meccset nézni.
A nagy ábrándozásaim közbe, amit Sophie Smith váltott ki belőlem, észrevettem, hogy nincs meg a telefonom. Még egy óra volt a reptérre való indulásig, szóval gyorsan meg kellett találnom. Sietve keresni kezdtem, amikor Andrew a menedzserem, és egyben barátom lépett be az ajtón.
-Karen az-nyomta a kezembe a telefonját, közben pedig utalt arra, hogy Anya van a vonalban.
-Szia-üdvözöltem, miközben felforgattam az egész szobát.
-Szia kicsim, jól vagy? Na azért kerestelek, mert az imént hívott a kis drága Sophie, hogy nála van a telefonod. Nem tudom hogy direkt hagytad e ott, hogy láthasd még, vagy csak szimpla véletlen, de megadtam neki a szálloda címét, ahová érkeztek holnap reggel. Szerintem del után beadja a telefonod.
-Az jó. Legalább nem kell keresem. És mondott még valamit?-kérdezte kissé túlbuzgón.
-Nem. Eléggé meg volt lepődve, amikor azt mondtam neki, hogy sokat meséltél már róla.
-Hogy mit csináltál?-a szemöldököm tuti leugrott a helyéről, amikor ezt meghallottam.
-Megjött apád, úgyhogy szia Drágám!-makd amilyen hirtelen hibát, olyan hirtelen bontotta is a vonalat. Még másodpercekig hallgattam a beszélgetés végét jelző monoton hangot.

Sophie:
Hajmosás, zuhanyzás, fogmosás. Esti rutinok elvégzése. Még csak kilenc óra, de már pizsibe nyakig takarózva feküdtem az ágyamban Heather mellett. Sori nézés jön, úgyhogy feltároztunk mindenből eleget.
-Chips?
-Pipa.
-Mogyoró?
-Pipa.
-Gumicukor?
-Pipa.
-Gumi maci?
-Pipa. Miért kell a gumi macit és a gumicukrot külön megemlíteni?
-Mert nem mindegy az alakja-vett a szájába egy hosszú gumicukrot, majd a felét leharapva majszolta.
-Aha, már értem.
-Na folytassuk tovább. Vattacukor?
-Pipa.
-Pattogatott kukó?
-Pipa.
-És a legfontosabb, sör?
-Természetesen az is pipa. Vettem ki kettőt a kupac tetejéről, majd kinyitottam őket.
-Tessék-adtam át nővérkém kezébe.
-Kösz-mondta majd indította is az Americai Horror Story következő részét.
-Emlékszel mi volt benne legutóbb? Nézett rám.
-Hát persze-és erre tényleg pontosan emlékszem.

-Na és mi van Pete-tel?-kérdeztem a sori közepén.
-Hogy mi?-nyílt nagyra a szeme, és megállította a filmet.-mi lenne? Gondolom éli világát.
-Nélküled vagy veled? Tudom hogy van köztetek valami.
-Nem tudod, mert ami nincs, azt nem lehet tudni.
-De teee ne hazudj nekem.
-Te mégis honnan szedted ezt a.. ezt a baromságot?
-Bele van írva a szemembe.
-Tuti Pete mondta el.
-Nem. Nem. Ő nem mondott semmit. Csak egyszerüen... Na jó. Amíg kómában voltam, rólatok is álmodtam. Hogy össze fogtok jönni.
-Az nem lehet. Nem álmodsz a kóma alatt. Ezt tudományosan megállapították hogy.. hogy....
-Akkor hogy lehetséges, ha ma egész nap velem voltál, és láttad hogy nem telefonozom, és te se mondtad?
-Akkor azért mondtad Shawn-ra, hogy ő a párod? Mert amíg kómában voltál,  és álmodtál ő az volt?-elterelte a témát. Okos.
-Igen. Te jössz. -És szépen lassan, mindent szórol szóra elmondott neki Pete-ről és a kapcsolatukról. Majd a hosszas beszélgetés után, még néztünk pár részt, majd elnyomott minket az álom.
Mivel hosszúra sikerült az éjszakai kétszemélyes buli, ezért körülbelül fél 4 kor keltem. Délután. Mellettem Heather még aludt. Ránéztem a telefonomra. Ami nem is az enyém.
-Úr Isten!
-Heather! El kell mennem.
-Hmm hmm hm hmm.
-Aha ko. Majd jövök. Vissza kell adnom Shawn telóját!-kiabáltam már az ajtóból.
-Kapd le-ült fel hirtelen az ágyba, majd visszadőlt.

Mikor odaértem a hotelbe, Shawn még éppen ott volt.
-Hé! Szia!-nyitotta ki az ajtót.
-Szia-lihegtem egy kicsit.-visszahoztam a telód.
-Gyere be. Igyál egy kis vizet. Lehet a kóma után nem tesz jót a szaladgálás.
-Nem köszi. Csak utánad futok. Mármint miattad. Mármint hogy időben visszakapd a telefonod-gondolatban már jó erősen homlokon csaptam magam.-na jó. Kérem azt a vizet.-éreztem ahogy vörösség elárasztja az arcom. Lehet azért mert a kómabeli párom előtt beszélek hülyeséget. Vagy mert még mindig érzem magamon a csókokat, amiket igazából nem is váltottunk.
-Szóval-tettem le magam mellé az immáron üres poharat-itt van az említett tárgy-és a mondtad végén az alsó ajkamba haraptam, majd a készüléket letettem a pohár mellé.
-Ne csináld ezt.
-Mit? Ne adjam vissza?
-Nem. Ne harapgáld a szád. Felcsigázol.
-Ezért megyek is.-léptem volna el mellette, de ő gyengéden visszahúzta a kezem.
-Nem is vagy rá kíváncsi miért jártam be hozzád?-nem feleltem.
-Hmm?
-De-nyögtem ki nagy nehezen.
-Emlékszel amikor először találkoztunk? A gálán? Már akkor megtetszettél. A szép hajad, a mély szemed, az, hogy nem sminkeled magad agyon. Aztán te kómába estél. És engem nagyon bántott. A koncert után randira akartalak hívni. Úgyhogy. Lemondtam mindent. Nem tudtam meddig kell, úgyhogy először csak egy hónapot. Majd még egyet. És aztán felébredtél. És már nem éreztem magam oda valónak. Ott volt veled Heather. Már nem is kellettem-ohh, pedig nekem nagyon is kellett.-aztán, amikor megint elaludtál, rávettem a nővéredet, hogy köszönjek el tőled. De aludtál, szóval csak annyit tudtam, hogy búcsú csókot adtam. Szeretnéd tudni hová?-hát hogy a viharba ne akarná tudni-ide ni-azzal olyan forrón vadan, mégis gyengéden csókolt meg, hogy még a gyomrom legbelsőbb zuga is vele remegett. Aztán elváltak az ajkaink.
-Szóval. Mit szólnál ahoz, ha újra kezdenénk a megismerkedést?-annyi erőm volt, hogy bólintsak.
-Jó. Akkor. Shawn Mendes vagyok-nyújtotta a jobbját.
-Sophie Smith-viszonoztam cselekedetét.

Végeee! 😘