Amint odaértünk a terem elé elengedte a kezemet.
-Tessék! Ez a fizika terem. - mosolygott rám. - Na, de most mennem kell, mert elkések. - mondta és már ott sem volt. Kínosan feszengve néztem a nyitott ajtón át a terembe. Egy páran már bent lézengtek é beszélgettek egymással vagy éppen ettek, zenét hallgattak esetleg mást csináltak. Pont beakartam lépni a terembe, amikor és elestem a küszöbben és kiesett minden a kezemből, ami egy tolltartóból és egy könyvből, füzetből állt. A táskám lecsúszott a vállamról és mellettem ért földet. Akik a teremben volt elkezdtek rajtam röhögni. Remek. 1 percre hagy itt Márk és máris leégetem magam. Gratulálok, Kloé! Valaki megfogta a kezemet és felhúzott, majd a cuccaimat is felszedte. nahát! Vajon ki lehetett az? Naná, hogy az a seggfej, aki nekem jött!
- Bocsi! Nem akartam! Véletlen volt. Tényleg. - kezdte a kifogásait. de én csak megforgattam a szemeimet és elmentem mellette, majd levágtam magam a leghátsó padba az ablak mellé. Fejemet a kezemre támasztottam, ami az ablakpárkányon pihent. Egyszer csak levágta magát Andris mellém. Furán néztem rá, de ő csak mosolygott rám azzal a kék szemével.
- Megjötte, cica. Hiányoztam? - kérdezte tőlem, de én válaszra se méltattam csak visszatettem a fejemet a kezemre. Persze ő nem hagyta magát és beszélt hozzám megállás nélkül. Már azon voltam, hogy elküldöm melegebb éghajlatra mikor hirtelen abbahagyta. Nem értettem miért ezért ránéztem. Egy ismeretlen srác állt a pad mellett és zavartalanul, nagyokat pislogva nézett rám.
- Igen? - kérdeztem tőle arra utalva, hogy mi a francot bámul ez engem szó nélkül.
- Te vagy Kloé? - kérdezte meg végre nagy nehezen.
- Aha - néztem rá értetlenkedve - Miért?
- Öhm.. Nincs véletlenül egy barátod akit Áronnak hívnak? - most nagyon megdöbbentem és ez az arcomon is látszódhatott, mert Andris visszafojtott mosollyal figyelt minket.
- De... Van. - mondtam neki lassan.
- Ohh. Az jó. - és ott hagyott minket.
- Ez mi volt? - kérdeztem Andristól miközben a fiút bámultam ahogy lépked a középen lévő padsorhoz.
- Nem 'tom. - nézte ő is a "titokzatos" fiút. Ez fura volt. Nem is kicsit. De nem tudtam tovább nézni mivel becsöngettek és ezzel együtt az utolsó pár diák is beözönlött s terembe. A tanár hangos cipő kopogással jött a folyosón és pár másodperccel később pedig nyílt az ajtó és azzal a lendülettel be is csukódott. Lepakolt a tanáriasztalra a cuccait, majd szigorú tekintettel és arccal nézett ránk. Már mondani is akart valamit, de a kopogás félbeszakította a még el sem kezdett szövegét. És egy "szabad"- ot kiszólt így adva tudtára az ajtó túl oldalán lévő emberkének, hogy bejöhet. Még mindig támaszkodtam az ablakpárkányok úgy, hogy nem láttam, hogy ki jött be.
- Elnézést a késésért! A busz lerobbant és gyalog kellett jönnöm. Vagyis futva. - mondta lihegve gy számomra ismerős és nagyon kedvelt kicsit mély hang. Ráemeltem a tekintetem, de egyből meg is bántam ezt a műveletet, mert az a személy állt az ajtóban, akit nem is reméltem volna soha.
