Grimm

4. Fejezet - Láttam, vagy nem?

Rosszul estek a szavai, nem kifejezés. A szemem könnybe lábadt, mindent elrontottam, ismét. Már az első napon ilyeneket mondanak a munkatársaim... Mennyi mindent rontottam el? Egyedül akartam idejönni, amikor az a valami bármelyik percben megtámadhatott volna, eltitkoltam az információkat, bár abba benne van az is, hogy Griffin nyomozó ígyis úgyis beszélt volna a nővel. Még mindig nem csináltam semmit, csak álltam és néztem magam elé. Nicknek teljesen igaza van, sok mindenben hibáztam, így a jövőben ezeket ki kell majd javítanom. Miután alaposan végiggondoltam a dolgokat lemásztam a fáról. Már csak tíz méterre voltam a földtől, amikor megcsúszott a lábam a fa törzsén és zuhanni kezdtem a föld felé. A szám ismét egy hangos sikoly hagyta el, rettenetes volt arccal a föld felé zuhanni. Egy nagy puffanással értem le a földre. A kezem magam mellett volt, a fejem pedig el volt fordítva. A szemem szorosan összecsuktam, csak akkor nyitottam ki, amikor már biztos voltam benne, hogy nem eshetek nagyobbat. A kezemre támaszkodtam és próbáltam felállni, nem gondoltam arra, hogy a szívem ezerszer gyorsabban ver, vagy, hogy a kezemen felszakadt a bőr a fa kérge miatt, csak haza szerettem volna menni. A földön térdeltem, amikor dobogást hallottam az ösvény felől, nem sokkal később Griffin nyomozó bukkant fel.

- Stella, jól van? - guggolt le velem szembe.

- Igen, megvagyok. - sóhajtottam.

- Mi történt? - kérdezte aggódó tekintettel.

- Csak... Burkhardt nyomozó talált egy nyomot, idejöttem, de megcsúsztam a fa kérgén, miközben jöttem le. - magyaráztam.

- Megütötte valamijét? - kérdezte, miközben felsegített a földről.

- Nem, jól vagyok. - bólintottam.

- Jöjjön, elkísérem az autójához! - karolja át a vállam, amikor látta, hogy nem vagyok valami stabil.

Griffin nyomozó egészen az autómig kísért, közben a vállam fogta, nehogy elessek. Még mindig az volt a szemem előtt, hogy zuhanok a föld felé, ezért, amikor odaérek a földre, megugrok. Nick a többi rendőrrel beszél, amikor meglát Griffin nyomozóval aggodalom szalad végig az arcán. Amikor elér a tekintetem a szeméig, újra visszhangozni kezdenek a szavai a fejemben. Elvesztettem a "bizalmát", nem is tudom, hogy ezek után tegezhetem-e még, vagy a szavai egyenlők voltak azzal, hogy újra idegenekként indulunk? Beszélnem kell vele, több dologról is, de nem most. Előhalásztam a kocsi kulcsom a zsebemből, ami nehezen ment, mert eléggé remegett. Hogy fogok így vezetni? A válasz óvatosan...

- A biztonság kedvéért délután még felhívom magát! - mosolyodik el kedvesen.

- Rendben, köszönöm, hogy elkísért. - mosolyodtam el lágyan és beültem az autómba.

Már az sem zavart, hogy tiszta sár lett a nadrágom a földtől, vagy, hogy a kezemből szivárog a vér, csak haza szerettem volna menni. Éhes voltam, izzadt és fáradt, és ezt mind egy nap miatt. Folyton Nick járt a fejemben az út során, nem tudtam kiverni onnan az aggódó arcát, amikor meglátott, ahogy a csalódott hangját sem. Nem tudom, hogy melyik esik rosszabbul, amit mondott, vagy ahogy mondta. Nem haragszom rá, mert ez lényegében az én hibám. Csak miattam mondott ilyen dolgokat, csak az én tetteim vezettek el minket idáig. Valójában Griffin nyomozó miatt nem mondtam el Nicknek, hogy beszéltem Mrs. Leavy-vel, bár jobban belegondolva ő arra célzott, hogy azt ne kössem Nick orrára, hogy nem voltam jelen a kikérdezésnél. Mindenesetre nem akartam az orrára kötni azt sem, hogy mit is beszéltem a feleséggel, úgy gondoltam az csak ránk tartozik. Lefordultam a házam utcájába és begurultam a garázsom elé. Nem álltam be, mivel lehet, hogy ma még mennem kell valahova. A kezemben a kocsi kulccsal léptem be a házba. A kulcsokat a szekrényre tettem és visszasétáltam az autómhoz. Gondoltam ideje lenne kipakolnom, elvégre nem vihetem magammal mindenhova a kiskori képeim egy dobozban és az összes ruhám, valamint csak egyszer kell ezt az igazán megerőltető dolgot megtenni. Felnyitottam a csomagtartót és a kezembe vettem az egyik papírdobozt. Nem szerettem pakolni, mindig is utáltam, ha valahova nyaralni mentünk, vagy esetleg több napra mentünk az iskolával kirándulni. A nagy táskák, dobozok, minden emlék egy helyen, nem én vagyok... Bedobtam a dobozt a nappaliba és visszamentem a következőért. Ezt addig ismételtem, ameddig volt csomag. Az utolsó dobozom sikeresen szétszakadt a csomagtartóban, valószínűleg egy rakoncátlan kés tehette, de ez ügyben még nyomozok...