Grimm

6. Fejezet - Támadás

Sziasztok! Megérkezett a 6. fejezet tele fordulatokkal. A véleményeteket még mindig várom és remélem elnyeri majd a tetszéseteket ez a fejezet is. Jó olvasást, folytatás hamarosan! :)

A fejem hasogatott és valami borzasztóan égette a szemem. Kinyitottam, a szobámban találtam magam, a tegnapi ruhámban voltam, csak a történtekre nem emlékszem. Felültem az ágyban, de ezzel az erővel dőltem is vissza. Forgott velem a világ, a plafont bámultam, próbáltam megnyugodni, valamint visszaemlékezni a tegnapi napra. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, rögtön utána nyúltam és gondolkodás nélkül vettem fel a telefont, még csak meg sem néztem ki keres.

- Igen? - szóltam bele.

- Stella, Hank vagyok. - hallottam Griffin nyomozó hangját.

- Áh, jó reggelt! - mosolyodtam el.

- Reggelt? Délután 3 van. - válaszolt értetlenül.

A homlokomra csaptam, hogy lehetek ilyen hülye? Ennyit aludtam volna?

- Persze... - motyogtam.

- Többször is hívtalak, de nem vetted fel a telefont. Minden rendben? - kérdezi aggódva.

- Igen, csak egy kicsit kimerültem. - vettem egy mély levegőt.

- Pihend ki magad nyugodtan, ma nem lesz valami forgalmas napunk. - igaz nem láttam az arcát, de hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.

- Rendben, de szóljon, ha kell segítség, vagy történik valami! - mosolyodok el én is.

- Mindenképpen. - ennyi volt, amit még hallottam, majd letette a telefont.

Újra megpróbálkoztam a felüléssel, de most sikerült is. Magam mellé tettem a telefont és felálltam a puha, meleg, szeretett ágyamból. A fürdőbe battyogtam, megmostam az arcom és kifésültem a hajamból az össze gubancot, ami az este folyamán keletkezett. A tekintetem automatikusan állapodott meg egy hegen a karomon. Mi a fene ez? Tettem fel magamban a kérdést. Végigsimítottam rajta, nem fájt, nem éreztem semmit, de mégis különös érzés futott végig a testemen. Ezzel csinálni kell valamit. - Döntöttem el magamban. Megmostam a fogam és egy szoros copfba fogtam a hajam, majd a szobámba sétáltam és kivettem pár ruhát a szekrényből. Mivel erősen sütött a nap nyáriasabb, lengébb szettet választottam ki.

Betettem a pénztárcám és a telefonom a táskámba, a jelvényem az övemre akasztottam, a szolgálati fegyvert pedig a táskámba süllyesztettem. A kocsi kulcsom felkapva bezártam magam mögött az ajtót. Céltalanul jártam az utcákat, valami féle gyógyszertár után kutattam, ahol árulhatnak olyan dolgokat, amik segíthetnek ezeket a hegeket eltüntetni a kezemről. A tekintetem egy fűszerbolton akadt meg, nem tudom elmagyarázni, hogy miért, de leparkoltam előtte. Felkaptam a táskám és beléptem az ajtón. Körbenéztem a kis helyiségben, mindenhol különböző fűszerek, kotyvalékok voltak, majd a szemem megállapodott egy barna hajú, olyan 25 év körüli lányon. Kedvesen rám mosolygott, amit viszonoztam.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte.

- Üdv, keresek valamit, ami segít eltüntetni ezeket! - nyújtottam felé a kezem.

Letettem a pultra a karom, hogy jobban lássa, én sem vizsgáltam meg még részletesen, de most tisztán látszódott, hogy nem csak szimpla hegek, olyan volt, mint egy harapásnyom.

- Tud rá adni valamit? - törtem meg a csendet.

- Azt hiszem, igen. - bólintott.

Eltűnt egy ajtó mögött, egyedül maradtam a kis helyiségben. Jobban szemügyre vettem a polcokat, eddig konkrétan fűszerboltban nem voltam, csak bevásárlóközpontban fűszer részlegen, amit be kell vallani van egy kis különbség a kettő között. A hátam mögött halkan csengett a kis csengő az ajtó felett, a belépő személy felé kaptam a fejem. A férfi arca meggyötört volt, biztos voltam benne, hogy beteg. Nem állt valami stabilan, bicegett és dőlöngélt, mint aki részeg, de nem volt az. A részegeknek van egy jellegzetes "pia szaguk", amit most nem éreztem. A pulthoz sétált, én elkaptam a tekintetem róla, tovább nézelődtem a polcokon. Rekedtes hangja zavart meg, mire felé kaptam a fejem.