Lost Touch✒Hood & O'Brien [Befejezett]

↘9

Másnap elkezdtem kezelni Calumot. Beültünk egy szobába egymással szemben, de nem szólaltunk meg. Nem tudtam mit mondjak, hiszen tényleg nem vagyok pszichológus.

-Öhm...hogy érzed magad?

-Mondhatni jól.

-Ez mindig így van?

-Nem. Nagyon gyakran érzem úgy, hogy még a halál is jobb lenne, mint ez az élet.

-Gondoltál már öngyilkosságra?

-Őszintén?  Naponta.

-És miért nem tetted meg?

-Mert gyáva voltam. És úgy érzeztem még van remény a normális élethez.

-Értem. -Most már tényleg nem tudok mit mondani.

-Szerinted..gyógyítható vagyok?

-Nem tudom.

-Hát ez nem volt valami bíztató.-nevetett fel kínosan.

-Az életben semmi sem biztató. Még a halál sem.

Elkomorodott és tekintetét a földre vezette.

Még beszéltünk ilyen alapdolgokról, mint az érzéseiről, a viszonyairól. Kicsit zavaró volt a szerelmi életét hallgatnom, de túléltem.

Miután végeztünk ki ment a teremből. Amint becsugta az ajtót egyből a székéhez ugrottam. Volt rajta egy összegyűrt kis cetli. Gondolom a zsebéből eshetett ki. Szét hajtogattam a kis papírt, majd kicsit kiegyenesítettem, hogy el lehessen olvasni.

-Michael

-Ashton

-Luke

-Tyler

Ennyi volt rajta. Nem tudtam ezzel  mit kezdeni. Csak értelmetlenül néztem a kis cetlit. Össze-vissza forgattam, de semmi más nem volt rajta. Valaki benyitott a szobába, én pedig gyorsan bedugtam a zsebembe a papírt.

-Sziaa!-üdvözölt Luke.

-Szia!-egy kicsit elmosolyodtam.

-Mit csinálsz?

-Semmit.

-Akkor kijössz velem?-nézett rám bociszemekkel.

-Hova?

-Az udvarra?

-Itt olyan is van?

-De még mekkora!

-Hát oké. -Azzal megfogta a kezem és húzni kezdett maga után. Kiléptünk egy hatalmas ajtón és egy óriási füves területhez értünk. Midnenki ott volt. Még körbenézni sem volt időm, mert Luke tovább ráncigált. Végül lelökött egy asztalhoz. Velem szemben ült Michael és Ashton, mellettem pedig Tyler.

-Sziasztok!-mondta mosolyogva Luke. Ennek hogy van mindig ennyi életkedve?

Köszöntünk egymásnak, majd közös társalgásba kezdtünk. Tulajdonképpen a nagy semmiről beszéltünk.
Megtudtam nehény érdekesebb infót a fiúkról. Például, hogy Michael eredeti hajszíne szőke, vagy hogy Tyler szülei kis korában meghaltak egy balesetben és nem sokkal utána került ide. Ashton sem volt most olyan elutasító. Nem sokat beszélt, inkább csak a pad erezetét kapirgálta.

Kedzett sötétedni, ezért beindultunk. Éppen mentünk be az ajtón, amikor valaki elkapta a vállam.

-Gyere egy kicsit!-mormogta Calum.