Lost Touch✒Hood & O'Brien [Befejezett]

↙12

Napok óta lehettem abban a szobában. Semmi sem történt. Minden üres és csendes volt. Túl csendes.

Már néhány órája dörzsölgettem egymáshoz kezeimet, amikor végre elengedett a kötél és a földre hullott. A csuklóm már véresre dörzsölődött és borzasztóan fájt, de ez sem tartott vissza. Néhányszor felszisszentem, de végül sikerült a lábamon és kioldozni a csomókat.

Felálltam, majd lábaim megremegtek és a földre estem. A mozdulatlan napok miatt nem volt vér a lábamban. Elkezdtem lassan mozgatni a végtagjaimat, majd végül sikerült felállni. Elindultam az ajtó felé, de nem tudtam kinyitni. Hirtelen felindulásból neki rohantam az ajtónak, ami kidőlt. Na jó, azért ennyire nem vagyok izmos.
Óvatosan ráléptem a hatalmas fém ajtóra, majd végig mentem rajta és leléptem a földre. Körbenéztem és csak pusztaságot láttam. Olyan volt, mint egy sivatag, csak éppen fű nőtt. Átláthatatlan, végtelen fű. Kicsit hátrébb mentem, hogy megtanulmányozhassam hova is voltam bezárva. Egy öreg fa épület volt. A fa szinte már rohadt az oldalárol. Az ablakok be voltak deszkázva. Undorodva néztem az épületet, aminél szerintem még egy tanyasi wc is nagyobb volt.

Tovább mentem, hátha találok valami használhatót, de csak szemét volt mindenféle. Néhány kocsi gumi, összetört ablakok, eldobott dozokok, és még rengeteg más, amiket már nem tudtam felismerni.
A nap tűzött, szinte már marta a bőrömet, de csak mentem tovább. Út közben összeszedtem egy üveget, amit aztán meg is töltöttem vízzel. Nem bírtam tovább, és leszaggattam magamról az átizzadt pólómat, majd a fejemre tekertem.

Egy kis idő után ritkulni kezdett a fű, majd rátértem egy földútra. Már majdnem teljesen besötétedett, amikor egy kis épülethez értem. Bementem, de senki sem volt ott. Kutatni kezdtem és összeszedtem egy zseblámpát és egy hátizsákot, amit megtöltöttem ruhákkal és vizes palackokkal, majd továbbmentem.

Amint kiléptem az ajtón kezembe vettem a zseblámpát és bekapcsoltam. Meglepődtem, mikor szinte az egész előttem lévő utat bevilágította. Mentem tovább. Nem mertem megállni pihenni, mert féltem, hogy a végén még megtámad  valami vagy valaki.