Lost Touch✒Hood & O'Brien [Befejezett]

↙4

Nagyon élveztem Michael társaságát. El is felejtettem, hogy engem tulajdonképpen itt fogva tartanak. Mondjuk önszántamból vagyok itt. Nem mertem nemet mondani.

Szóval miután ettünk Micahelel vissza mentünk a közös szobánkba, aztán le feküdtünk aludni. Fáradtan folytam végig az ágyon. Nagyon kikészültem, pedig semmit sem csináltam. Nem tudtam elaludni. Agyam egyfolytában kattogott, mintha nem tudna nyugton maradni. Végig gondoltam, hogy most akkor hátralévő életemet ezekkel a fiúkkal töltöm. Nekem ez jó? Őszintén magam sem tudom mit akarok. Lehet jobban fogom élvezni, mint az egykori monoton életemet. Minden esetre kiderül. Oldalamra fordultam és úgy folytattam gondolatmenetemet. Vajon lesznek barátaim? Mondjuk ott van Calum és Michael. Azt hiszem őket tekinthetem a barátaimnak. Minden esetre ők a legszinpatikusabbak. Még párat fordultam, aztán beléptem az álmok szép világába.

Másnap madárcsicsergésre keltem. Szóval csak egy álom volt. Érdekes. Megdörzsőltem száraz szemeimet, aztán lassan kinyitottam őket. Mikor felültem villámcsapásként hatott rám a felismerés, hogy nem. Ez nem valami elcseszett álom volt. Ez maga a kőkemény valóság. Egy kicsit meg is könnyebűltem, hogy még nem bolondúltam meg, mondjuk lehet ez rosszabb.
Bekerülök egy rakat kanos fiú közé, és akkor jöjjek rá, hogy mi gyögyítja meg az ilyen természetfeletti betegségeket. Nehéz feladat, de menni fog. Megcsinálom Calumért.

Egyet nyújtózkodtam, aztán kikeltem az ágyból. Egyenesen a fürdő felé sétáltam. A csap elé léptem. Megnyitottam, aztán arcomat kezdtem öblögetni a langyos vízzel, ezzel kicsit felélesztve magam. Tenyeremmel a csap két szélére támaszkodtam, és felemeltem a fejem.

-Menni fog Dylan! -Mondtam a tükörképemnek. Kezemmel egy kicsit letörölgettem a párás tükröt, aztán vissza mentem a szobába. Mikor kiértem már senki sem volt ott. Mit sem törődve vele én is kimentem. Bementem a konyhába, ahol előző este Michaelel ettem, és kerestem valami ennivalót.

-Hahó!- Éppen a hűtőben kutattam, amikor egy vigyorgó arccal találtam magam szemben.

-Szia!- mondtam egy apró mosollyal, aztán felálltam.

-Luke vagyok. Te vagy az új gyerek ugye?

-Ja.

-Oh de menő! Gyere körbevezetlek!- még válaszolni sem volt időm, mert Luke egyből ráncigálni kezdett.