What the Hell? [BEFEJEZETT]

4 fejezet

Logan
Rossz érzés fogott el, ahogy sétáltam a sikátorban. A fiúknak azt mondtam, hogy csak sétálok egyet a szálloda előtt erre már azt sem tudom, hogy hol vagyok. Egyszerűen csak ki akarok innen jutni... Miért nem segít senki? Hirtelen egy erős kar fonódott a derekamra és felemelt...

Kendall
-Hol van már?!-kiabált Gustavo.
-Azt én is rohadtul tudni szeretném...-motyogtam.-Azt mondta, hogy sétál egyet a szálloda előtt, de egyszerűen eltűnt.
-Kendall nyugodj meg...-simogatta a hátam Kelly. Ekkor lepillantottam a kezemre és remegett. Miért akaszt ki ennyire, ha baja eshet? Hisz ő nem több számomra, mint egy kaland. Vagyis csak nem lesz több, ha eljutok odáig és nem öli meg valami elmebeteg ma.
-Nem tudok megnyugodni... Logan eltűnt és lehet, hogy épp most haldoklik valahol!-kiabáltam és éreztem ahogy folynak a könnyek az arcomon. Most komolyan... mi a fasz bajom van? 10 éves korom óta nem sírtam, most meg csak úgy előtör?! És természetesen a többiek előtt.
-Én láttam, hogy merre indult el...-motyogta Carlos.
-És eddig miért nem mondtad?!-förmedtem rá.
-Hé!-kiabált James.-Ne kiabálj már vele... mit tettél volna, ha hamarabb mondja. Valószínűleg akkor is kiabáltál volna. Haver, idegbeteg vagy, ha Loganről van szó...
-Milyen legyek, amikor eltűnt?!-kezdtem a saját hajam tépésébe.-Istenem, csak ne legyen semmi baja!

Logan
Azt hittem, hogy Nick, de nem... egy férfi kötözte össze a kezemet egy dohos raktárban.
-Elnézést, de miért vagyok itt?-kérdeztem.
-Mert te vagy Gustavo egyik új felfedezettje... és gondolom már mondta, hogy négytagú fiú banda vagytok. Így csak meg kell várnom ameddig türelmetlenek lesznek az emberek...-mosolygott rám az izomkolosszus.-És most ahogy elnézlek... lehet, hogy szórakozhatnánk egy kicsit.
-Köszönöm, de ki hagyom.-mosolyogtam a férfire.-Csontos vagyok és csak boxzsáknak lehetne használni, de fáj az is ha megütsz.
-Igazándiból szeretem, ha valaki sovány... olyan felsőbbrendű érzésem van. Na nézzük csak meg, hogy miből élünk...-kezdte el kigombolni az ingem.
-Kérlek ne! Van barátom!-hadartam gyorsan, mire megállt és rám mosolygott.
-Miért nem ezzel kezdted?-mondta mosolyogva.-Mindjárt szólok neki... melyik az? Mi a neve?
-Kendall...-motyogtam.
-Okés... egy szenvedő arcot kérnék...-tartotta elém a kamerát, de nem tudtam jól imitálni, így a gyomromba ütött... alig bírtam megmozdulni és még a kezem is ki volt kötve, így nem tudtam odarakni a hasamhoz. Megfogta és itt hagyott.

Gustavo
-Még ez hiányzott...-sóhajtottam a telefonra pillantva. Ismeretlen szám... tuti, hogy valami kölyök hülyül. Engem meg majd mégjobban elkapna az ideggörcs.-Halló?
-Gustavo... Kendallel szeretnék beszélni... áh, tudod mit? Hangosíts ki hagy hallja mindenki...-tettem ahogy kért.-...és Kelly kérlek nézd meg a telefonodon azt amit küldtem és mutatsd meg a fiúknak is.

Kendall
A szemeim ismét könnybe lábadtak, ahogy megláttam a képet Loganről, de mérhetetlen dühöt is éreztem. Egyszerűen meg akarom menteni... csak akkor leszek képes megnyugodni, ha a karjaim között lesz.
-Hallani akarom a hangját...-szólaltam meg.
-A barátaid beszélni szeretnének veled...-hallottuk halkabban a férfi hangját.
-Sziasztok...-a hangja megtörtebb volt, mint általában. Bántotta az az állat.
-Asszonykám minden rendben?!-csúszott ki a számon.
-Bármit is kér ne csináljátok meg... egy óra múlva ott vagyok...-mondta a telefonba Logan.
-De...-kezdtem bele.
-Cica ennek ára lesz...-morogta a vonal túlsó felén a férfi, majd kiabálni kezdett.-Te barom! Mit csinálsz?! Hé! Haver... azt nem mondtátok, hogy ilyen... le kell tennem.

Logan
Csak rugdostam magam ahogy tudtam. Mindenem fájt és folytak a könnyeim, de meg kell ezt tennem.
-Kérlek fejezd be...-próbálta lefogni a lábam a férfi, de nem tettem eleget a kérésnek.-Mi a baj?
-Kendall!-kiabáltam, majd ismét megrúgtam magam. Hallottam, ahogy egy aprót roppan a csont.
-Hé! El fogod törni a lábad!-szorította le az említett végtagokat a férfi.
-Kendall kérlek szépen...-suttogtam könnyes szemekkel.-Kérlek szépen ments meg.
-Kitől? Mi a baj?-simogatta az arcomat.
-Nick mindjárt itt lesz... ha nincs itt Kendall kérlek inkább lőjj le!-zokogtam. Ekkor felpillantott a kezemen lévő kötésre, majd kigombolta az ingem és meglátta azt, amit már régóta rejtegetek.

Daniel
Amikor megláttam a sérüléseit az a kisfiú jutott eszembe, aki a szomszédomba lakott. Mindig sebek borították és azt mondta csak elesett a lépcsőn. Biztos ő is csak elesett a lépcsőn, amikor rákérdezett valaki, hogy mi lett vele. A bordái látszottak szóval valószínűleg az ételt is megvonta tőle. Hogy üthettem meg ezt a fiút? El kell őt engednem. Lassan kötöttem ki a kezét... a kötél nyoma ott volt a csuklóján. Óvatosan felemeltem és beültettem a kocsimba.
-Logan, nyugodj meg... Kendallhez viszlek.-magyaráztam, miközben bekötöttem a biztonsági övét.-Sajnálom, hogy megütöttelek...
-Kérlek...-szipogta Logan.-Kérlek szépen... vigyél Kendallhez.
-Pár perc és ott is vagyunk...-simogattam meg a fejét a fiúnak.-Nem értem, hogy a Főnök miért akarta ezt a fiút... értem én, hogy Gustavoval utálják egymást... de miért pont ő?
-Figyelj nem akarlak zavarni, de elég ijesztő, hogy magadban beszélsz...-motyogta Logan, miközben engem nézett. Megérkeztünk a stúdió elé és kiszálltunk a kocsiból. Logan remegett és alig tudott járni, így óvatosan felkaptam és bevittem a karjaimban.-Nem akarom, hogy bajba keveredj... menni fog egyedül is...
-Logan, a főnököm mérges lesz majd, de jelenleg nem bír érdekelni. Soha többé nem akarok neki dolgozni... inkább rád akarok vigyázni.-mondtam, majd mikor meglátták, hogy velem van Logan gyorsan Gustavohoz irányították minket.

Gustavo
Egy kövér néger férfi hozta be Logant a karjaiban, aki remegett. Mikor meglátta Kendall odaszaladt és elvette a férfitól az "Asszonykáját".

Kendall
Mikor végre magamhoz ölelhettem végtelenül boldog voltam. Még mindig rememegett... a falnak támasztotta a hátát és én óvatosan megtámaszkodtam a feje mellett a kezemmel.
-Ki volt az?-kérdeztem, mire arra a tehervonatra nézett, aki behozta őt.-Te sírtál... mit csinált veled?
-Csak egyszer ütött meg...-motyogta Logan még mindig remegve és amikor felpillantott az íriszei könnyektől csillogtak... nem érdekelt, hogy hol vagyunk, egyszerűen meg kellett csókolnom. Lassú táncra hívtam hát a nyelvét, míg ő átkarolta a nyakamat és a csípőjénél fogva húztam magamhoz közelebb.
-Ti most akkor...?!-kezdett el ordibálni Gustavo, de James befogta a száját.
-Csak annyit szeretnék mondani, hogy ők is együtt vannak és mi is Carlossal...-mondta James, miközben Carlosra kacsintott.

Daniel
Nagyon ki volt akadva Gustavo, de még mielőtt őrjönghetett volna...
-Én raboltam el Logant Hook kérésére.-mondtam, mire minden tekintet rám szegeződött.-Csak annyit szeretnék, hogy bocsássatok meg és àt szeretnék jönni hozzátok, mint a fiúk testőre.
-Ez kedves tőled.-mosolygott rám Carlos.-De te mit szólsz ehhez Logan?