What the Hell? [BEFEJEZETT]

14. fejezet

Logan
Nem akart hagyni... erőszakosan markolt a fenekembe, ami még kevésbé tetszett. Nem érdekelte, hogy nem akarom, megfordított és neki nyomott az ajtónak. Nem tudtam megmozdulni... azért, mert lefogott... azért, mert féltem... vagy azért, mert valamilyen szinten élveztem?

Adrien
Mikor felkentem az ajtóra remegni kezdett... én csak szórakozom, de nagyon befosott... mikor elengedtem még mindig remegett.
-Haver, én csak szivattalak.-kacagtam fel, de még mindig remegett ekkor. Mikor a vállához értem lelökte a kezem magáról, majd feltépte az ajtót és lerohant a lépcsőn. Mi baja lehet? Utána siettem és kanyarodtam volna be a szobájába, amikor egy nővérke megállított.
-Logan Henderson szobájába idegeneknek, főként férfiaknak tilos a belépés.-mosolygott kedvesen.-Kérem, menjen vissza a szobájába Uram.
-De...-kezdtem bele.
-Hívjam a biztonságiakat?-kérdezte a nővérke kissé idegesebb hangnemben.
-Megyek a szobámba.-motyogtam, majd elindultam. Nem volt messze a szobám, a szomszédjában laktam... hallottam mindent, hisz nem túl vastagak a falak. Talán nem volt jó ötlet a szivatás....

Kendall
Mikor reggel Logan szobájához siettem az üres volt. Pánikolni kezdtem, majd meghallottam a nevetését a szomszédból, így odamentem. Mikor beléptem a szobába egy férfi ölelte őt. Ideges lettem, így fogtam magam és megütöttem a férfit, Logan ijedten nézett rám.
-Kendall!-kiabált hirtelen.-Miért ütötted meg Adrient?
-Mert te csak az enyém vagy!-ragadtam meg a csuklóját, majd magammal rángattam őt.
-Szóval te lehetsz bárkié, de én csak a tiéd?! Miért lenne így? Ha te lehetsz bárkivel, amíg együtt vagyunk, akkor én is!-kiabált könnyes szemekkel Logan.
-Én nővel voltam, te férfival!-kiabáltam rá. Láttam a csalódást az arcán, így magamhoz öleltem, de ő megpróbált ellökni.
-Neked mindegy csak lyuk legyen, igaz? Az érzések nem is számítanak neked...-suttogta fájdalmasan.
-Ez nem igaz. Nem az a lényeg, hogy csak lyuk legyen. Mikor Joval voltam, akkor is csak rád gondoltam és mikor veled voltam azt hittem, hogy infarktusom lesz, olyan gyorsan vert a szívem.-suttogtam.
-Miért higgyek neked?-kérdezte. Már sírt... és a könnyei a pólómat áztatták. Sokan megbámultak minket, egy férfi oda is motyogta, hogy mocskos buzik, de nem érdekelt.
-Azért, mert te vagy az első, akit szeretek és valószínűleg te leszel az utolsó is.-suttogtam a fülébe.-Igen, jól hallottad. Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban. Bármit megtennék érted.
-Akkor csak szakítsunk...-motyogta Logan.-Nem kell hűségesnek lenned, nem kell hazudnod, hogy szeretsz...
-De...-kezdtem bele a tiltakozásba. Miért csinálja ezt velem? Miért nem hisz nekem? Miért akar elhagyni engem? Van ennek valami értelme? Nem szeret már többé?
-Legyünk dugópajtik, ha úgy tetszik. Nem kell vigyáznod a szádra, nem kell megjegyezned az év vagy hónapfordulónkat és természetesen nem kell hűségesnek lenned, ahogy nekem se.-magyarázta Logan. Nem hittem, hogy a szavak fájhatnak ennyire? Vajon az exeim is így érezték magukat, amikor szakítottam velük? Ilyen rossz volt nekik is?
-De én szeretlek.-mosolyogtam.
-Ne ámítsd magad és engem se, mindketten tudjuk, hogy hazudsz. Most szépen menj vissza a többiekhez és mondd el nekik, hogy mi is van... én megyek Adrienhez.-mosolyodott el a végén, majd visszament a szobába, nélkülem... egyedül maradtam, nem tudtam megmozdulni... le kellett volna ülnöm, de ahhoz is alig volt erőm...
-Én tényleg szeretlek...-motyogtam magam elé és a könnyeim folyni kezdtek.