*cseng a telefon*
-Haló?Rita?Te vagy az?
-Ki más lennék , anya?~hát igen... anyum és az új telója...~
-Iskola után ne menj +matekre!
-Miért?
-Csak siess haza!
-Oké... szia.
-Szia.
Furcsáltam ezt a beszélgetést ...,
~anya valamit mondani akar....
Fogalmam sincs ,hogy mi az ,de
talán kicsit félek~ gondoltam magamban ...
Kiléptem a suli küszöbén és mit látok ? ~Apa értemjött?~
Általába apa olyankor jön értem suliután , mikor megyünk meglátogatni a nagyszüleimet , vagy ilyesmi...
Se szó, se beszéd , beültem.
- Szia Rita , milyen volt a napod ?
- Ööö... jó ,azt hiszem .
-Na miért vagy ilyen szűk szavú?
Mesélj valamit !
-Mikor nem voltam én az?
Nem kaptam választ. Haza értünk és odamentem anyához.
-Miért kellett hazajönnöm?
-Többet nem jársz iskolába .
-Mi?!?Kitört a 3. Világháború?
-Öhm.. nem! Ebbe !*vágott a szavamba*
-Mivan?
-Elköltözünk ! *kiált bele apu az értetlenségembe*
-Mi?Hányadika van ma ,április1.?
-Június 17!*válaszolt anyum*
-Nem vártam választ!
És becsaptam az ajtót beértem a szobámba, körülnéztem és elekezdtem bőgni.
Másnap a suliban elmeséltem ezt Andinak ,a legjobb barátnőmnek és kivolt akadva ,nem csodálom , mert őt is elveszíteni ,meg mindent elveszíteni !
-Gondolom nem kötözhettek olyan túl közel ,hogyha más suliba kell menj...
-Biztos ,hogy nem ,de ma megkérdezem.
-Már csak 3 nap van a suliból!Mi lesz velünk?
-Segíts nekem!
-Miben?
-Hogy akadályozzam meg az utazást , hogy maradjunk itt !
-Jólvan ,holnapra írjunk össze terveket!
-Oké!
Apa megint értem jött.
~Ajjh , mi lesz mèg?~
Kérdeztem magamtól.
-Sajnálom a tegnap...hogy így kellett megtudnod... Megértem , ha haragszol.
~Igen?Akkor tégy ellene ! Hogy ne haragudjak!~
-Nem is érdekel ,hogy hova költözünk?-kérdezte.-Tudod , Budapest , nem nekünk való hely túl nagy és veszélyes.Meglátod , fog tetszeni neked Szombathely.
-Szombathely?!?*riadtam fel*
-Tudom ... messze van ,de mire van az internet?Ott tudsz beszélni a barátaiddal.
~Az más!Nem fogod fel?~
15 évemet leéltem itt ,miért kellett ezt tenni velem?
Délután eszembe jutott egy jó ötlel , hogy maradhassak itt...
~Elmegyek egy fodrászhoz , befestetem a hajam feketére ,meg rakatok műpirszingeket és műtetkót ,és azt fogom mondani, hogy :Új város?Új külső! Ezzel kilehet borítani a szüleimet az bíztos !~
Reggel nem keltem fel. Gondoltam~Ha kések?Akkor mi van?Tökre leszarom ,kialszom magam ,aztán csá!~
Lementem a földszintre és kisminkeltem magam durva feketére.
-Rita!?Hogy nézel ki?És muért vagy még itthon?Mi lett veled?
-Ha úgyis kivesztek a suliból, kit érdekel , hogy hiányzok vagy nem?
-Csak készülj el és menj! -mondta, úgy ,hogy közben próbált nem felidegesedni.
A suliban mindenki elvolt ájulva az új külsőm miatt.Mikor meglátott Andi ,ezt mondta:
-Hú nem hittem ,hogy idáig eljutsz.
-Amit muszáj,azt muszály.
-Az én ötleteim ehez képest semmiek.De amúgy jól áll neked, szerintem maradj ilyen...
-Tényleg nemrossz, még meggondolom...
-Mi lesz a bulival?
-Elmegyek ,ez a minimum ,ha nem is sikerül a terv
-Töltsük együtt a napot!Gyere velem el, vegyünk jó ruhákat a bulira !-tört ki belőle az ötlet.
-Alig várom!
-Énis!
*Újjongtunk a szünetben*
-Így méginkáb fontos, hogy megcsináljuk....tudod.-szólaltam meg.
-Igen!Ha esélye van ,hogy elmész, akkor ez lesz a legemlékezetesebb.
-Nem félsz kicsit?
-Dehogyis!
~Dehogynem, ismerlek, tudom mikor hazudsz és mikor nem!12 éve ismerlek, engem nem tudsz átverni, énis félek!~
Valami kapcsolat volt köztünk. Ezt nem kell félreérteni, úgy gondoltam, hogy hallottuk egymás gondolatát és válaszoltunk is rá, bár ezt még nem tisztáztam vele, de ezt is kell, ha elkell mennem.
-Te vágod magad?-kérdezte megijedten.
-Nem csak odarajzoltam ,hogy anyáék érezzék ,hogy baj van.
-Jóvagy!
Este 9órakor értem haza, anyáék halálra aggódták magukat , de nem bántam.
Leordították a fejem, aztán felfuttam a szobámba és ahova rajzoltam a vágásokat , oda belevágtam ès rájöttem , hogy tök érdekes érzés, úgyhogy azutána hobbiból vágtam, tudom beteges !
-Mész holnap a bálba? -kérdezte anya
-Szerintem egyértelmű...
-Miért vagy ilyen?
-Mégis miért lennék?!Utálok mindent!
-Na jó. Elmondom ,hogy miért költözünk el.
-Nem érdekel!
-Régen ott éltünk apukáddal és te is, 3 évet .
-Én ide születtem!
-Nem igaz.
-Akkor egyátalán miért jöttetek ide?
-Apukád kapott egy jó állást és éltünk a lehetőséggel.
-Akkor most miért hagyjátok itt?
-Hiányzik az igazi otthonunk a kertesház, itt minden olyan zsúfolt.
-Nekem ez kell!
-Ha majd meglátod a házunkat emlékezni fogsz rá.
*cseng a telefon*
-Akkor holnap jössz ugye?
-Nem kérdés!
-Oké, legyél jó, pusziiii!
-Szia.
Délután készülődtem az utolsó találkozásra, mindenkivel. Szörnyű érzés volt belegondolni.
De jól kitettem magamért.
A buliban.
-Haliiii -futott hozzám Andi
-Még soha nem láttalak ilyennek.
-Énsem téged.
-5nap múlva indulunk.-mondtam szomorúan-Ez az utolsó napunk együtt.
*ölelés*
Jól éreztük magunkat a bulin, bár az a dolog, amit terveztünk... nem valósult be, de így is rohadt jó volt.Kb. fél4kor hazamentünk.
Elbúcsuztunk.Vége.Elaludtam egyből, mikor hazaértem.
Másnap elkeztem pakolni.És az indulás előtt 1nappal befejeztem. Pedig azt hittem, hogy nem fog sikerülni.
Szerdán elindultunk, egész végig a Budapestet hallgattam.
Délután 6ra megérkeztünk és azt hittem elájulok.
-Ez volt az a ház!-kiáltottam fel
-Igen Rita, ez volt.
-Nem!Az álmaimban, kiskoromban.
