Szombaton indúltunk, és megis érkeztünk. Nem tudtuk, hogy mit/kit és hol kell keressünk de először az egyik korházat néztük meg : Bementünk és megkérkeztük, hogy véletlen nincs-e egy Jakab Andrea nevű betegük, de nem volt, ìgy tovább mentünk.
Kb. Az 5. Korháznál, nem tudom talán 5., nem számoltam.... Azt mondták, hogy van a sügösségi osztályon, amúgy tök fúrcsa volt, mert az a nő tudott magyarul...
Aztán elmagyarázta, hogy hol van és megkerestük, de eltévedtünk abban az óriási korházban. Kb. Eltelt egy óra és végre kikötöttünk a sürgösségi osztályon. És persze, hogy elfelejtettük megkérdezni, hogy melyik szobában, úgyhogy be kellett menjünk mind a 16 szobába és persze, hogy 15be bementünk és egyikben sem volt, szóval gondoltuk, hogy a 16.ban van, hát bementünk és csak egy ágy volt a szobában és nem láttuk, mert el volt húzva a függöny. Odafutottam és elrántottam a függöny, ott volt Andi tele sebekkel. Az arcán volt egy csomó kékülés : a szeme tájékán egy óriási, ami már a lilából ment át sárgába. Volt egy nagy dudor az orrán, ami szintén lilás és pirosas volt. A kezei is tiszta kékek voltak, mint a lábai és a nyaka. Hirtelen a látványtól meghült bennem a vér. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett vele, de nagyon megijedtem.
-Úr Isten!-mondtam halkan, könnyes szemekkel-m..mmh..mi történt vele?!
Azt hittem, hogy ő is kómába esett, persze azt nem bírtam volna ki. De kb.1 óra múlva felébredt és elmesélte, hogy mi történt:
-Eljöttünk, én, anya, apa és Márk Párizsba, egyet kirándulni. Mikor megérkeztünk, felszáltunk egy buszra, ami elvitt abba az utcába, ahol van a hotel, amiben foglaltunk szobát. Megtaláltuk a hotelt és elfoglaltuk a lakosztályunkat, kipakoltunk és anyáék mondták, hogy megyünk fürdeni egy termál fürdőben vagy miben... Jól szórakoztunk, megnéztünk pár érdekes dolgot és az utolsóelőtti napon, mikor egy busz vitt egy helyre, ahol megint megakartunk valami érdekességet nézni,akkor történt.
-De mi?
-2 busz egymásnak ütközött. Nagyon nagy fájdalmat éreztem, mert egy üvegszilánk, az ablakból bele szúrófott a lábamba, egy nő, aki vagy 200 kg.
rámesett stb. aztán álmos lettem és elaludtam, mivel nem tudtam kiszabadúlni....
-És hol vannak a többiek?
-Nem tudom, valószínüleg egy korházban...
Elment Eszter, hogy érdeklődje meg, hogy nincs-e a korházban Jakab Réka, Jakab Zsolt vagy Jakam Márk. Sajnos egyik sem volt, úgyhogy a következő kihívás az az volt, hogy keressük meg....
Andi egész végig a korházban volt, mi meg jártuk Párizs utcáit, megtaláltuk Márkot, akinek semmi nagyobb baja nem lett, csak pár kékülés... Jól volt, lábra tudott álni, úgyhogy elvittük abba a korházba, ahol Andi volt. Nagyon örültek egymásnak, de még mindig nem tudtuk, hogy mi volt a szüleikkel. Kerestük tovább, de sehol sem találtuk őket, aztán másnap végre megtaláltuk Zsoltot, az apjukat. Őt is ugyanúgy elvittük abba a korházba, ahol Andi és Márk voltak. Egész nap csak Rékát kerestük, de senki, nem tudott róla semmit. A nap végén, este 7 felé, megtaláltuk őt is, de sokkal rosszabb paszban volt, mint a többiek. Nem tudom, hogy mi lett a lábával, de szegénynek amputálni kellett. Őt nem tuftuk volna elvinni abba a korházba, ahol a többiek voltak, de 1 óra győzködés után a mentősök megtették. Fent volt az esélye, hogy meghal, de 2 nap múlva kicsit jobban volt. Egy mentő helikopterrel hazamentünk és az ottani egyik korházba szálították Rékát és Andit, mert a fiúk jól voltak. Mi hazamentünk Szombathelyre. Andi egy hét múlva kikerült a korházból, de Réka nem és mindenki nagyon le volt törve. Eljött a december, a tél, a hó és lassacskán a Karácsony, Rékát kiengedték a korházból, ami miatt mindenki boldog volt. Sikerült megegyezni anyáékkal, hogy a mi családunk és Tamásék együtt ünnepeljük. Nagyon jól éreztem magam, Tamástól kaptam egy albumot, ami teli volt a közös képeinkel.
Én neki adtam egy új tokot a telójára, amin mi vagyunk (amúgy, akit érdekel.... iphone 6s plussa volt).
A szilvesztert csak Tamással töltöttem, nálunk, mert anyáék elmentek, nemis tudom hova... egész éjjel filmeket néztünk, aztán elsején egész nap aludtunk.
